Pro Hungaria Nemzeti Radikális Portál

"Élő forrás, égi láng, Szentlélek, égből szállj le ránk!"

A világ legnagyobb terrorista tömeggyilkosa Amerika, és a "diktátor", s a "diktátorok".

2017. 02. 15.

Líbia… diktátor volt Kadhafi?

Így éltek a líbiai polgárok a "diktátor" országában.....

Mit kapott a líbiai polgár alanyi jogon? Hihetetlen. Líbia: Kadhafi “diktátor “idején 16 dolog járt alanyi jogon a líbiai állampolgároknak.

Ez mára a múlté lett, az amerikai demokrácia-export jóvoltából:

  1. Líbiában mindenkinek állampolgári jogon járt az ingyenes elektromos áram, vagyis senki sem fizetett villanyszámlát.
  2. Líbiában a bank állami tulajdonban volt, és 0% kamatot számított fel a líbiai állampolgároknak adott kölcsönök után.
  3. A saját otthon alapvető emberi jog volt Líbiában.
  4. Minden újdonsült házaspár 60 ezer Dinárt (kb. 50.000 USD) kapott az államtól, hogy az első otthont megvehesse, és családot alapíthasson.
  5. Az oktatás és az egészségügyi ellátás teljesen ingyenes volt. Kadhafi hírhedt “rémuralma” előtt a líbiaiak 25%-a tudott írni-olvasni, a diktátor alatt ez az arány 83% lett!
  6. Ha egy líbiai állampolgár gazdálkodással akarta megkeresni a kenyerét, akkor az államtól kapott földterületet, házat, gazdasági épületeket, vetőmagot, illetve az induló állatállományt. Mindezt természetesen ingyen!
  7. Ha egy líbiai polgár nem talált az országon belül olyan oktatási intézményt, vagy egészségügyi ellátó helyet, amire szüksége volt, az állam fizette a külföldi tanulását vagy ellátását. Ezen kívül havonta 2300 USD ellátást biztosított lakhatásra és autókölcsönzésre.
  8. Ha egy líbiai autót vásárolt, az állam kifizette a vételár felét.
  9. Líbiában a benzin ára 0,14 USD volt literenként. Ez a mai magas USD/HUF árfolyammal számolva is csak 31 Ft.
  10. Líbiának nem volt külső adóssága, a háború nyomán a nemzetközi bankokban befagyasztott betéteinek összege hozzávetőleg 150 milliárd USD volt, amit az új líbiai demokrácia már sosem fog viszontlátni.
  11. Ha egy líbiai nem talált munkát a diplomája megszerzése után, az állam mindaddig fizette számára az adott ágazatra jellemző átlagbérrel megegyező bérpótló támogatást, míg nem talált munkát.
  12. A líbiai olajexportjából befolyó pénzek egy részét az állam közvetlenül a líbiai polgárok bankszámlájára utalta. Minden állampolgár részesedett tehát a nemzeti ásványkincsek értékesítéséből származó bevételekből.
  13. Minden anya aki gyermeknek adott életet, 5000 USD-nek megfelelő összeget kapott.
  14. Az élelmiszereket ártámogatással lehetett megvásárolni, 40 loave kenyér 0,15 USD, vagyis kb. 34 Forint volt. (Azt sajnos nem tudtam kideríteni, hogy hány kiló a 40 loave.)
  15. A líbiaiak 25%-a rendelkezik egyetemi diplomával.
  16. Kadhafi öntözési projektjének köszönhetően a sivatagi ország gyakorlatilag egész területe ellátott ivóvízzel.

A líbiai adórendszerről:

Líbiában minden jövedelem adóköteles volt. Havi 1000 Dinár jövedelemhatárig (ez kb. 189.000 Ft) 5 azaz ÖT% az adókulcs, e fölött 10%. Mindenki fizetett ezen kívül jövedelemtől függően 1-3% úgynevezett Dzsihád adót, és 3,75% nyugdíjjárulékot.

Ezek önmagukban is barátságosnak tűntek, különösen, ha beszámítjuk, hogy nem volt villanyszámla, és évente mindenki kapott állami támogatást (ez az olajexportból származó juttatás volt), ami egyedülállóknak 1800 LD/év, házasoknak 2400 LD/év és még gyermekenként további 300 LD/év.

Csak egy megjegyzés:

Kadhafival nem az volt a baj, hogy diktátor, hanem az, hogy az olajat nem volt hajlandó a fedezetlen USD-ért exportálni.

Aranyat kért a dollár helyett.

Ezért legyilkolták.

Ennyit az amerikai demokráciáról.

És ami számunkra még fontosabb: feltartotta Európa felé az afrikai menekültáradatot.

Az amerikai "demokráciában" mára már, minden megváltozott: Líbiában bombaüzlet az embercsempészet, már nyomor van



Az Afrika Szaharától délre fekvő területeiről érkezők ezrével kerülnek líbiai menekülttáborokba. Líbia, öt évvel  Kadhafi bukása után, belső viszályokba és zűrzavarba süllyedt, miközben a migránsok tranzitközpontjává vált. Az észak-afrikai arab országnak 2000 kilométeres földközi-tengeri partszakasza van, szárazföldi határai összesen 4000 kilométer hosszúak. Hivatalos adatok szerint 300 ezer menekült él Líbiában.

Legtöbbjük Európába akar eljutni, és vállalkozik a veszedelmes, több száz kilométeres tengeri útra is, gyakran szánalmas lélekvesztőkön. A parti őrség iszonyatos dolgokat látott az elmúlt években.

A parti őrség Tripoliért és körzetéért felelős egységének csupán 6 őrhajója van a 120 kilométeres szakaszra. Ráadásul ezek is alkalmatlanok a feladatukra, a hosszú tengeri utak megtételére. Azt mondják, hogy az európai hajók jelenléte a Földközi-tengeren csak tovább bátorítja az átkelésre a menekülteket.

– Azelőtt 200 vagy 400 tengeri mérföldet kellett megtenniük. Most viszont néhány mérföld után célba érhetnek. Amint elhagyják a líbiai felségvizeket, rögtön beleütköznek a Szófia hadművelet hajóiba. Azok már várnak rájuk, és továbbviszik őket az európai partokhoz – mondta a parti őrség parancsnoka.

Rengeteg embert zsúfolnak be a csónakokba, hiszen csak rövid utat kell megtenniük. Ebből persze az lesz, hogy egyből hajótörést szenvednek, még mielőtt megtennék a 12 mérföldet. Ezért emelkedik a halottak száma.

Az ENSZ adatai szerint az idén csaknem 4700 ember halt meg a Földközi-tengeren, többen, mint azelőtt bármikor.

– Csupán roncsok maradnak azokból a csónakokból, amelyeket feltartóztat a líbiai parti őrség. Most már direkt az embercsempészethez gyártanak csónakokat. Virágzik az üzlet. Január óta 14 ezer embert kellett kimenteni a tengerből, ez négyszer annyi, mint tavaly – jelentette a helyszínről az Euronews riportere.

Felkerestük az illegális bevándorlás megfékezésére létrehozott állami hatóság, a CDIM központját is. Kevés emberük van, pedig az ő feladatuk volna megtalálni és felszámolni az embercsempész-hálózatokat Tripoliban és körzetében.

– Az embereink nagy részét átvezényelték Szirtbe, hogy ott harcoljon a Daes, az Iszlám Állam terroristái ellen. Szóval pillanatnyilag nincs igazán ütőképes haderőnk, amit bevethetnénk.

Az embercsempészet Kadhafi bukása után csakhamar bombaüzlet lett, és azóta egyre több hasznot hajt. Még sohasem volt olyan jó évük az embercsempészeknek, mint amilyen tavaly – állítja egyikük, akit nemrég vettek őrizetbe. Egyetlen átkelés 16 ezer eurót jövedelmez gumicsónakkal, halászhajóval akár 100 ezer eurót is.

– A Szófia hadművelet megkönnyítette az embercsempészek dolgát. Azelőtt 20, 24 óra kellett az átkeléshez. Most viszont? Legfeljebb 4 óra kell nekik, hogy célba érjenek – mondta a férfi.

A parti őrséghez hasonlóan a bevándorlási hatóságnak sincs pénze. A belügyminisztérium kasszája üres, az alkalmazottak már három hónapja nem kapták meg a fizetésüket. Mindenből hiány van, mondják az illetékesek.

– A felszerelés, a számítógépek, a kocsik, a ruhák, a kommunikációs eszközök, a walkie talkie-k – mindenből több kellene, segítségre van szükségünk – mondta a hatóság képviselője.

A líbiai hatóságok a nemzetközi közösséget hibáztatják azért, hogy a helyzet ennyire elfajult.

– Tény, hogy az Európai Unió, a Nemzetközi Migrációs Szervezet, a Frontex, az ENSZ nem tartja be a Líbiával kötött megállapodásokat, nem adnak elegendő pénzügyi, logisztikai és technikai támogatást, és ez tovább rontotta a helyzetet. Líbia nem akarja örökké a rendőr szerepét játszani, aki ingyen dolgozik, hogy összefogdossa az Európába tartó bevándorlókat. Európának az a rejtett célja, hogy Líbiából egyfajta szürke zónát csináljon, itt nálunk gyűjtse össze az illegális migránsokat, és líbiai állampolgárságot adasson nekik. De ebből nem lesz semmi. A líbiai nép ezt sohasem tűrné el.

Az elfogott migránsokat menekülttáborokba zárják. Líbiában összesen 22 ilyen láger működik.

Előzetes bejelentkezés nélkül kerestük fel az egyik tábort Tripoliban. A parancsnok nincs a helyén, az őrök pedig beengednek.

Hivatalosan a belügyminisztérium alá tartoznak ezek a központok, de a gyakorlatban előfordul, hogy a polgárháborúban résztvevő fegyveres milíciák üzemeltetik őket, függetlenül az állami szervektől. Egy vizelettől bűzlő hodályban több mint száz embert zsúfoltak össze.

– Van, aki már fél éve lakik itt, van, aki 10 hónapja vagy egy éve. Sokan már meghaltak, mások megsebesültek. Rengeteg halottunk van.

– Ennyit kapunk enni egy napra, egy bögrényi ennivalót. Aztán másnapig semmit. Se reggeli, se vacsora. Semmi. Haza akarunk menni!

A menekültek között sok a sebesült. Van, akit gumibottal vertek össze, másoknak lőtt sérülésük van. Sokan betegek. Hemzsegnek a rovarok. A tisztaság és az orvosi ellátás híján hullanak az emberek, mesélik a láger lakói.

– Nézzék meg a bőrét! 11 hónapja van itt. Nézzék meg a többieket is, hogy élnek itt!

Megnéztük a női részleget is. Első látásra itt kevésbe elrettentőek a viszonyok. De ez csupán az első, csalóka benyomás.

– Terhes vagyok, de itt nincs semmiféle ellátás. Nem kapunk enni. Aludni is alig lehet, mert lőnek. Folyton csak lövöldözést hallunk! – mondta az egyik asszony.

– A baba nem fogadja el a tejet. Csak rizst eszik. Négy hónapos. Három hónapja élünk itt, nincs semmi a kisbabáknak, még pelenka sem. Nézze csak meg a rizst, amit a gyerek eszik. Három napos!

– Nincs ellátás, nincsenek gyógyszerek!

A nők azt mondják, hogy az utcán kapták el őket, némelyiküket odahaza.

– Elkapnak az utcán, és elvisznek. Köszönnek, aztán elvisznek. Egyértelmű, hogy ez egy üzletág lett. Egy biznisz. Belőlünk akarnak meggazdagodni! Felveszik az adományokat, de annak az 5 százaléka sem jut el hozzánk. Nem azért jöttünk Líbiába, hogy segélyekből tengődjünk. Jobban akartunk élni. Ha nem akarják, hogy itt legyünk, líbiai földön, akkor engedjenek el, segítsenek, hogy kijussunk innen.

Ellátás nélkül sok kisbaba is meghal. A nők azt mondják, gyakran megalázzák, megverik őket, a nemi erőszak mindennapos a táborban.

– Ha nincs pénzünk, akkor zaklatnak minket. Van egy kisfiam, amikor tejet akar, amikor tej kell neki, és nincs pénzünk, akkor bele kell mennünk a játékukba. Nem állhatunk ellen, oda kell adnunk magunkat… ők pedig visszaélnek a helyzetükkel, megerőszakolnak. Időnként el kell rejtőznünk, mert bántanak minket – mondta az egyik asszony.

– Ne hagyjanak itt bennünket, nem bírjuk tovább, teljesen belefáradtunk.

Sok menekülttáborban rendszeres a nemi erőszak, de azért akadnak kivételek is. Egy másik központban, szintén Tripoliban, az igazgató már készült a látogatásunkra. Mag akarta mutatni, mennyire rosszak a körülmények.

Nincs elegendő eszközük, hogy segíthessenek az ide bezárt embereken. Kevés a pénz, ezért nem tudják kifizetni a beszállítókat sem, következésképp már az ennivaló is hiánycikk. Humanitárius segély is egyre ritkábban érkezik.

– Borzasztóan sajnáljuk, ez nevetséges, de az úgynevezett civilszervezetek nem végzik a dolgukat, pedig sok pénzt kapnak különböző országokból. Ez minden, amit kapunk tőlük. Kéthavonta, három havonta. Ha eljönnek ide, akkor meg propagandafilmet forgatnak magukról, ahogy segélyt osztanak kis zacskókban, néhány menekültnek – mondta az igazgató.

Ebben a központban nem bántalmazzák a fogva tartottakat, nagyjából ötven embert.

Azt mondják, az őrök rendesek velük. De azért ők is mielőbb ki akarnak jutni innen. A nők egy prostituáltakat futtató hálózattól menekültek meg. Akkor kapták el őket, amikor megpróbáltak hajót bérelni Európa felé.

– Itt nagyon jól bánnak velünk, de mi már belefáradtunk. Azt akarják, hogy visszamenjünk Nigériába, mi pedig hajlandóak vagyunk rá, hogy visszamenjünk. A Nemzetközi Migrációs Szervezet azt mondja, várjunk. Ezért várunk. De eddig semmi eredményt nem láttunk. Mindjárt elmúlik december is. Haza akarunk menni! – mondta egy másik asszony.

A líbiai hatóságok szerint nyolcezer embert küldtek haza tavaly május óta abba az országba, ahonnan útnak indult. Ám a többségnek reménye sincs a hazatérésre.

– Az afrikai államok követségei nem működnek együtt velünk, két egyszerű okból. Először is, sok országnak nincs képviselete Líbiában. Másodszor, fogalmuk sincs, hogy mit kezdenének otthon azokkal, akiket hazaküldünk. Ezeket az embereket problémának tekintik, és örülnek, ha elmennek valahová messzire. Abban érdekeltek, hogy ezt a terhet Líbia viselje – mondta az igazgató.

Szerencsésnek számít az a menekült, aki legalább nincsen bezárva.

Egy közúti körforgalom hírhedtté vált Tripoliban. Itt próbálnak alkalmi munkához jutni, megkeresni a napi betevő falatot. Ha sikerrel járnak is, a munkaadók gyakran gátlástalanul visszaélnek szorult helyzetükkel.

– Úgy bánnak velünk, mint az állatokkal. Ez nem tisztességes! Elrabolnak embereket, azután váltságdíjat követelnek, sok ezer dinárt. Vagy dolgoztatnak, de nem fizetnek ki; a munka végén egyszerűen elzavarnak. Szemétség! Miért nem segít rajtunk az ENSZ? – panaszolta egyikük.

Az embereknek itt egyetlen céljuk, egyetlen álmuk van: Európa.

– Itt vagyunk, készen állunk az útra. Hogy átkeljünk Olaszországba. Kijövünk ide reggelente, hátha kapunk valami kis munkát az araboktól. Szeretnénk félretenni egy kis pénzt, de esélyünk sincs rá. Van, hogy kirabolnak. Vagy elkapnak, börtönbe dugnak, és megzsarolnak, hogy fizessünk ezer dinárt, 2000 dinárt, ha ki akarunk jutni. És ha mégis sikerül spórolnunk, akkor abból az átkelést próbáljuk kifizetni. Az is előfordul, hogy már kint, a vízen újra elkapnak, megint bezárnak, és akkor nekünk megint fizetnünk kell, hogy kiengedjenek. Így élünk, így élnek itt a bevándorlók Líbiában.

Az öt legnagyobb gyilkos gazemberség, ami lángba borította a Közel-Keletet, és lángba borítja a világot

Az öt legnagyobb tévedés, ami lángba borította a Közel-Keletet

Utólag mindig könnyű bölcsnek lenni, úgyhogy most élünk a lehetőséggel, és megmondjuk, ki és mit rontott el annyira a Közel-Keleten, hogy a magyar rendőrségnek kell a röszkei kukoricásban szíreket üldöznie, és Európának szembe kell néznie a második világháború óta eltelt hét évtized legnagyobb menekülthullámával.

Minden ilyen lista óhatatlanul durva leegyszerűsítés. A nagy történelmi események okai sokfélék és nagyon összetettek. A Közel-Kelet esetében is lehetne beszélni rengeteg tényezőről az iszlám civilizációs válságától az első világháború utáni békekötéseken át az arab nacionalizmusok kudarcáig, a vahhabizmusig és a globális éghajlatváltozásig. Volt azonban öt olyan konkrét, súlyos balfogás, ami nélkül nem történt volna ekkora katasztrófa, és amelyeknek megvannak a maguk tanulságai és felelősei.

Itthon különösen jobboldali körökben általánosan elfogadott tézis, hogy mindenről az arab diktátorokat megbuktató/demokráciát exportáló/olajra szomjazó Amerika tehet. (Másfajta elméletek az oroszokat vagy Izraelt teszik meg fő bűnösnek, de ezek marginálisak.) A valósághoz ennek van némi köze, de a helyzet azért bonyolultabb.

1. Iraki háború

Szaddám Huszein szobrának ledöntése 2003-ban Bagdadban.

Felelősök: George W Bush, Tony Blair, az amerikai republikánusok

Időpontja: 2003

Nem minden nyugati beavatkozás vezetett katasztrófához a Közel-Keleten, és nem mindegyiket lehetett volna elkerülni. Az első öbölháború 1990-91-ben például szükséges és sikeres volt, az afganisztáni beavatkozás 2001-ben végső soron nem volt sikeres, de a szeptember 11-i merénylet után kellett valamilyen válaszlépés.

A 2003-as iraki háború viszont fölösleges és katasztrofális volt egyszerre. Ha egyetlen okot kellene kiemelni, amely a Közel-Keletet végleg destabilizálta, az Bush és Blair iraki kalandja. Már annak idején is elég sokan kritizálták az Irak elleni támadást, de főként erkölcsi és jogi alapon, mivel a beavatkozást pártolók érvrendszere fabrikált bizonyítékokra épült, és a háború fölöslegesen követelte több ezer nyugati és több tízezer iraki katona életét.

Az európai fővárosokban bő tíz éve utcára vonuló háborúellenes tüntetők sem gondolhatták azonban, hogy a beavatkozás olyan katasztrófát okoz, amelynek hullámai végül Európát is elérik. Az iraki háborúra tökéletesen ráillik a mondás: több mint bűn, hiba volt.

Irak megszállása eltávolította Szaddám Husszeint, az arab világ egyik legerősebb kezű, szekuláris diktátorát, és ezzel megnyitotta az utat mindenfajta szélsőséges vallási fundamentális mozgalom előtt. A háború szétverte az első világháború után mesterségesen összerakott országot, amelyből 80 éve próbáltak a vezetői nemzetet faragni. Az űrt versengő vallási-törzsi-etnikai identitások töltötték ki, és nemsokára megkezdődött a máig tartó polgárháború, amely a közvetlen háborúnál sokkal több, sok százezer, egyes becslések szerint akár másfél millió emberéletet követelt. Irakban azóta egy percre sem lett többé igazi béke.

Az iraki háború felborította a kényes arab-perzsa, szunnita-síita erőegyensúlyt a térségben. Irán az iraki síitákra támaszkodva vazallusává tette az új Irakot, amitől a szunnita Szaúd-Arábia megrémült, és elkezdte pénzzel tömni a radikális, szunnita arab mozgalmakat. A törököket az autonóm Kurdisztán születése töltötte el hasonló rémülettel.

Az Irakot alapítása óta irányító szunnita arab kisebbség hirtelen elnyomott, mellőzött helyzetbe került, mivel az amerikai megszállók nem értették az ország bonyolult belső viszonyait, és gyakorlatilag ész nélkül szélnek eresztették az egész hadsereget és a közigazgatást. A sértett szunniták és a bukott rendszer katonai-titkosszolgálati elitje megszervezték az Iraki al-Kaida nevű terrorszervezetet, az Iszlám Állam közvetlen elődjét. A háborút követő években menekültek milliói zúdultak rá az addig békés és stabil Szíriára, ami jelentősen hozzájárult annak későbbi összeomlásához.

A baklövések sorozatát végül az amerikai hadsereg kivonulása tetőzte be 2011-ben. Addigra a közvélemény belefáradt az egyértelmű kudarcként megélt iraki kalandba, és a csapatok hazahívását követelte. Jobb híján az amerikaiak csak egy diktatorikus hajlamú, Irán-barát síita vezetőnek, Núri al-Malikinek tudták átadni a hatalmat. Három évvel később az Iszlám Állam szinte egyik napról a másikra el tudta foglalni az ország északi harmadát, ahol a szunniták felszabadítóként üdvözölték a bevonuló barbárokat. Azóta Irak maradékát iráni és amerikai segítséggel tartják lélegeztetőgépen.

2. Líbiai intervenció

Kadhafi a meggyilkolása előtti pillanatokban.

Felelősök: Nicolas Sarkozy, David Cameron

Időpontja: 2011

Líbiáról elsősorban nem az amerikaiak tehetnek, hanem a franciák és az angolok, akik az arab tavasztól megmámorosodva azt hitték, eljött az ideje, hogy rendezzék a régi számlákat Moammer Kadhafi líbiai diktátorral, amiért az 1980-as években terrorakciókat támogatott Európában, és azt hitték, demokratikus, nyugatbarát államot varázsolhatnak az észak-afrikai olajországból. Az amerikaiak Obama elnök vonakodása miatt inkább csak kényszerűségből csatlakoztak, mikor kiderült, hogy a kardcsörtető európai nagyhatalmaknak nincs elég erejük a konfliktus gyors lezárásához.

A líbiai beavatkozás tisztább szándékokkal indult, mint az iraki. Kadhafi hadserege éppen egy milliós nagyváros, Bengázi felé masírozott, hogy tömegmészárlást csináljon, amikor megállították. A nyugatiak nem küldtek szárazföldi erőket, hagyták a helyieket, hogy elrendezzék a dolgaikat, nem volt megszállás. Ezzel együtt Líbia ugyanolyan katasztrófa lett, mint Irak.

Némi demokratikus útkeresés és téblábolás után Líbia darabokra szakadt, és 2014-ben polgárháborúzni kezdett. Azóta versengő milíciák, felkelő csapatok, illegitim kormányok hadseregei ölik egymást, és már 200 km partvidéket birtokol az Iszlám Állam. Líbiában végső soron ugyanaz történt, mint Irakban: a szekuláris diktatúra megbuktatása megtörte egy mesterségesen összerakott ország nemzetépítési folyamatát, amit káosz és a lokális identitások felerősödése követett.

A líbiai intervenció azonban nemcsak Észak-Afrika legfejlettebb országát tette tönkre, hanem az utat is megnyitotta Fekete-Afrika belsejéből Európa felé a jobb életre vágyó migránsok számára. Azóta árad a Földközi-tengeren át az új népvándorlás tucatnyi összedőlt nyugat- és közép-afrikai országból, pont úgy, ahogy Kadhafi elnök az élete vége felé megjósolta.

"Ha egy stabil kormányzat helyett, amely garantálni tudja a biztonságot, Bin Laden milíciái veszik át a hatalmat, az afrikaiak tömegesen fognak megindulni Európa felé. A Földközi-tenger akkor a káosz tengerévé válik", mondta a nyugati politikusok által lenézett, bolondnak tartott és megvetett líbiai diktátor. Akinek jóslata szóról szóra teljesült.

3. A szír polgárháború kezelése

Amerika barát felkelő tüzel Aleppóban 2012-ben

Felelősök: szaúdi királyi ház, Erdogan török elnök, a teljes  nyugati sajtó és döntéshozó elit

Időpontja: 2011-től

Irak és Líbia után a nyugatiak úgy döntöttek, többé nem avatkoznak be fegyverrel a közel-keleti országok belviszályaiba, mert az eddigi akciók semmi jóra nem vezettek. Szíriában kiderült, hogy a be nem avatkozásból is lehet ugyanakkora baj, mint az intervencióból.

Amikor az arab tavasz hullámai elérték Szíriát, a nyugatiak lelkesen támogatni kezdték a magukat demokratikusnak mondó ellenzéki erőket. Aszad elnökre bírálatok össztüze zúdult, lemondásra szólították fel, és amikor elkezdődött a polgárháború, teljesen egyoldalúan minden bűnt a rezsimnek róttak fel, noha a kép kezdettől fogva nem volt fekete-fehér. A valódi demokráciát követelő felkelők mellett nagyon hamar felbukkantak a vallási fanatikusok és a gátlástalan kalandorok is.

Ezen a ponton a szunnita nagyhatalmak, Törökország és Szaúd-Arábia beavatkoztak a konfliktusba, hogy megbuktassák az Irán-barát, síita Aszadot, és elkezdték tömni pénzzel és fegyverrel a szunnita fundamentalistákat. A nyugatiak a Szabad Szír Hadsereget támogatták, de gyakran megesett, hogy a nekik juttatott eszközök ilyen-olyan módon átvándoroltak a fundamentalistákhoz. Irán és a síita, dél-libanoni Hezbollah Aszad oldalán szállt be a küzdelembe.

A Nyugat tehetetlenül nézte, ahogy a konfliktus teljesen elmérgesedik, és darabokra szaggatja a Közel-Kelet korábban legfeljettebb, legbékésebb országát. A Szabad Szír Hadsereg idővel eljelentéktelenedett, marginális helyzetbe szorult, és a konfliktusban nyugati szemmel már csak rossz és még rosszabb erők harcoltak egymással. Megszületett minden idők legborzasztóbb fundamentalista terrorszervezete, az Iszlám Állam, és egy-két év alatt megalapította a kalifátusát Irak és Szíria területén.

A nyugatiak morális okokból és oroszellenességből továbbra sem akartak segíteni az egyre nehezebb helyzetbe kerülő Aszadnak, akinek rendszere lassanként kivérzett. Az Iszlám Államot Obama elnök légi csapásokkal próbálta térdre kényszeríteni, ami teljesen működésképtelen stratégiának bizonyult. Az eredmény: több millió földönfutó, egy újabb bukott ország, menekültáradat Európában, felbecsülhetetlen értékű kulturális örökség elpusztulása, az iszlamista őrület elszabadulása. Hogy Szíriával mi legyen, továbbra sem tudja senki Washingtontól Berlinig.

4. Intervenció Afganisztánban

Afgán mudzsahed harcosok az 1980-as évek elején.

Felelősök: Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár, Ronald Reagan amerikai elnök

Időpontja: 1979-1989

Bizonyos értelemben minden Afganisztánban kezdődött, amikor 1978-ban a szovjetbarát helyi erők forradalmat hajtottak végre a szegény, de addig stabil közép-ázsiai országban, majd hozzáláttak a szocializmus felépítéséhez. Amikor beleütköztek a konzervatív helyi társadalom ellenállásába, segítséget kértek a nagy testvértől, és megkezdődött a Vörös Hadsereg utolsó háborúja, a reménytelen afganisztáni intervenció.

Az afgán háború hozta létre a világ első bukott, működésképtelen országát - Afganisztánban 1978 óta senkinek nem sikerült újra rendet tennie. A szovjetek számára Afganisztán lett a saját Vietnámjuk, de ennél fontosabb, hogy a hidegháborús pszichózisban az amerikaiak számára jó ötletnek tűnt telitömni pénzzel és fegyverrel az iszlamista felkelőket, a mudzsahedeket.

A szovjetek ellen felnevelt sárkány aztán önálló életre kelt. Afganisztánban született meg az iszlamista terror modern változata, itt talált menedékre Bin Laden, innen szerveződött meg a szeptember 11-i merénylet és az al-Kaida. A mudzsahedek még vérszomjasabb utódai, a tálibok pedig 1996 és 2001 között már létrehoztak egy proto-kalifátust, ami semmiben nem különbözött a későbbi Iszlám Államtól. Ezek a távolabbi következmények, de az ország saját jogán is jelentős problémagóc maradt, ahonnan most már tömegesen érkeznek a menedékkérők Európába.

5. Az izraeli-palesztin konfliktus

Gázai életkép a legutóbbi háborúból.

Felelősök: minden és mindenki Jasszer Arafattól Ariel Saronig

Időpontja: 1948-tól máig

Részletesebben kár is belemenni, mert olyan nyilvánvaló: a hetven éve megoldatlan izraeli-palesztin konfliktus olyan szerepet játszott a Közel-Kelet modern kori fejlődéstörténetében, mint egy gennyes góc. Lehet vele élni, de lassan mérgezi a szervezetet.

Igazságot tenni ebben a kérdésben egyáltalán nem lehet, hogy ki, mikor és mit rontott el, ki ütött vissza elsőként, ki mondott nemet jó vagy kevésbé jó békeajánlatokra. Mindenesetre a palesztin kérdés tartós rendezetlensége jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az utca embere az arab országokban meggyűlölje az amerikaiakat és a nyugatiakat általában, a háborús képeket, tragédiákat a fanatikusok rendszeresen felhasználják propagandaeszközként a fiatalok radikalizálásához, és az öngyilkos merénylet műfajával is a palesztin intifáda idejében kezdhetett el megismerkedni a világ.

....és ez még csak a kezdet!

Lásd még:

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/bunozok-egy...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/washingtonb...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/rabsag-hala...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/volt-egysze...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/ebreszto-it...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/orban-letet...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/amerikanak-...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/a-gyilkos-c...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/a-tomgyilko...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/orban-cioni...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/te-meg-cion...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/s-mindekozb...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/vagy-kilepu...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/mennyi-sok-...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/magyar-fold...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/aki-erti-az...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/biztosan-er...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/ki-hova-es-...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/a-gonosz-ci...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/a-cionista-...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/liberalis-c...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/a-liberal-c...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/lehet-hogy-...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/fokozott-ke...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/leirtak-nek...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/az-orban-re...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/egyszer-min...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/a-kelet-s-n...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/hulyek-volt...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/az-oroszok-...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/surgos-lett...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/europa-el-f...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/a-cia-alapi...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/a-mainstrea...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/az-igencsak...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/a-te-nyomor...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/haza-es-nem...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/a-bohocok-o...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/az-idiotak-...

Megtekintések: 297

Hozzászólás

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Pro Hungaria Nemzeti Radikális Portál –nak.

Csatlakozzon a(z) Pro Hungaria Nemzeti Radikális Portál hálózathoz

HozzászólásokHorváth Zsolt által a Április 3, 2017-on 8:04pm-kor

Jézusom, már náluk is! 

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Április 3, 2017-on 6:05pm-kor
2017. 04. 03. 14:29

Robbanás a szentpétervári metróban, 10 halott

Robbanás történt a szentpétervári metró két különböző állomásán hétfőn, az első adatok szerint tízen meghaltak, többen megsérültek - jelentette a TASZSZ orosz hírügynökség.

Az incidens okát hivatlosan nem közölték. A Rosszija 24 hírtelevízió jelentése szerint a hatóságok a nap folyamán több alkalommal is kutattak gyanús tárgyak után, és az egyik megállót ki is ürítették.

A televízió szemtanúkra hivatkozó jelentése szerint a Szennaja Ploscsagy metrómegállóhoz több tűzoltóautó érkezett. Több metrómegállót lezártak.

Az Index azt írja, Putyin a merénylet idején épp munkalátogatáson járt szülővárosában, Szentpéterváron. A város közelében lévő Sztrelnában fogadta Alekszandr Lukasenko belarusz elnököt. Vlagyimir Putyinnak már jelentették a történteket, a hatóság bűncselekmény miatt nyomoz, egyelőre azonban még nem nevezték terrorista akciónak a történteket.

Az orosz elnök azóta meg is szólalt. 

Putyin szerint egyelőre nem világos, hogy mi okozta a szentpétervári metróban hétfőn bekövetkezett robbanásokat, amelyeknek a katasztrófavédelem szerint 10 halálos áldozatuk és 20 sérültjük van.

Az orosz elnök közölte, hogy több lehetséges okot vizsgálnak, köztük terrorcselekmény elkövetését is. Putyin részvétét nyilvánította az áldozatok hozzátartozóinak.

Moszkvában a metróhálózatban a szentpétervári események hatására fokozott biztonsági intézkedéseket vezettek be.

Felvette a kamera a szentpétervári robbantót

A szentpétervári metró kamerarendszere rögzítette a feltételezett elkövetőt, akinek köze lehet a hétfőn történt robbanáshoz - jelentette az Interfax orosz hírügynökség az ügyet ismerő, meg nem nevezett tisztségviselőre hivatkozva.

"A metró kamerái rögzítették a robbanás feltételezett szervezőjét" - mondta az illetékes.

Meg nem erősített jelentések szerint a metrószerelvény egyik kocsijában egy bőröndben hagytak robbanószerkezetet.

Időközben szakértők hatástalanították a Ploscsagy Voszsztanyija metróállomáson talált, fel nem robbant házi készítésű pokolgépet - közölte az orosz terrorellenes bizottság.

Terrortámadásnak minősítették az oroszok a robbantást

Terrortámadásnak minősítette a szentpétervári metróban elkövetett robbantást Alekszandr Kurenoj, az orosz főügyészség szóvivője hétfő délután a Rosszija 24 televíziónak nyilatkozva.

"Mindent megteszünk, ami tőlünk telik, hogy tisztázzuk, milyen tényezők tették lehetővé ezt a terrortámadást, hogy a jövőben az ilyen eseteket kizárhassuk" - mondta.

Más, a szóvivőnél magasabb rangú tisztségviselő egyelőre nem nyilvánította terrorcselekménynek a történteket, és az orosz sajtó nagy része sem nevezi annak.

Ugyanez a szóvivő az Interfax hírügynökségnek viszont úgy nyilatkozott, a főügyészség korainak tartja, hogy következtetéseket vonjanak le a metróban történt robbanás okaival kapcsolatban.

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Március 13, 2017-on 5:49pm-kor

Lebukott a cionzsidó Hillary Clinton: az orosz Roszatommal is üzletelt

2017. március 13. 14:28

A cionista zsidó  a gonosz fajtája....s örökké a sátán kutyája.

Az oroszok megvették az egész cion-liberális amerikai bagázst!

Peter Schweizer a Clinton Cash című könyv szerzője a Fox News oldalán a Clinton Foundation és a Clinton-kör orosz kapcsolatairól írt rámutatva arra, hogy a Trump-adminisztráció ellen felhozott vádak pehelysúlyúak ahhoz képest, amelyek rábizonyíthatóak Clintonra.

Azok közül, akik most a legádázabb módon kongatják a vészharangokat az oroszok Amerikára gyakorolt befolyása miatt, meglepően csendesek voltak akkor, amikor a jelenleginél sokkal súlyosabb kérdések lengték be ez ügy kapcsán a Clinton családot.

Természetes és legitim gyakorlat, hogy Donald Trump elnök kapcsán kivizsgálják az oroszokkal való üzleti kapcsolatokat. Trump kampányának egyik elnöke az a Paul Manafort volt, aki az oroszpárti ukrán elnök tanácsadója volt. Továbbá Trump egyik volt tanácsadója pedig Carter Page volt, akinek energetikai megállapodásai voltak különböző orosz cégekkel. Mi több, a volt nemzetbiztonsági tanácsadó, Michael Flynn tábornok a múltban egy busásan megfizetett beszédet mondott el Moszkvában magán emberként. És akkor még ott van az az egyszerű tény, hogy a volt szenátor, mostanra már államügyész Jeff Session – miközben a fegyveres testületek szenátori bizottságának tagja volt – beszélő viszonyban volt az orosz nagykövettel.

Ugyanakkor hozzá kell tenni, a szenátorok körében ez azért nem olyan ritka.

Ezeknek a kapcsolatoknak a vizsgálata nem hiábavaló. Csakhogy azok, akik továbbra is azt a narratívát fújják, miszerint aggodalomra adnak okot az oroszokhoz fűződő szálak, hiteltelenné válnak azzal, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyják azokat a sokkalta mélyebb és veszélyesebb kapcsolatokat, amelyeket Clintonék és szövetségeseik ápoltak éveken át orosz hatósági személyekkel, még akkor is, amikor már megválasztott, állami pozíciót töltöttek be.

Az eddigi, a Trump táborral hírbe hozott orosz kapcsolatok pehelysúlyúnak tűnnek azokhoz a több százmillió dolláros megállapodásokhoz és engedményekhez képest, melyek az oroszok számára a múltban rendkívül profitábilisak voltak.

Miközben Hillary Clinton külügyminiszterként tevékenykedett, ő és Bill Clinton is hatalmas mennyiségű pénzt kapott közvetlenül és közvetetten egyes orosz tisztségviselőktől.

Bill Clinton egy laza 500 ezer dollárt zsebelt be egy 2010-ben megrendezett moszkvai beszédéért. De ki állította ki a számlát? Egy moszkvai befektetésekkel foglalkozó intézet, amely a Renaissance Capital nevet viselte. Ez az intézet amúgy több csatornán keresztül is azzal kérkedik, hogy jó kapcsolatot ápol az orosz hírszerzéssel. Azonban maga a Clinton Foundation is nemcsak orosz tisztségviselőktől, hanem Putyin közeli oligarcháktól is pénzt fogadott el. Továbbá ezekről a helyekről is nagy összegeket fogadtak el:

  • Viktor Vekselberg, Putyin bizalmasaként saját vállalkozásán keresztül, a Renova Groupon át fizetett;
  • Andrey Vavilov, volt orosz tisztségviselőként és a SuperOx kutatásért felelős cég elnökeként, amely az orosz állam atomenergetikai konglomerátumához, a Skolkovohoz tartozott
  • Elena Baturina, Moszkva főpolgármesterének volt felesége, aki a JSC Inteco vállalaton keresztül fizetett Clintonéknak

Mi több, a Clinton Foundation 145 millió dolláros bevételre tett szert 9 olyan tulajdonostól, akik egy kanadai uránium vállalatban – az Uranium One-ban – voltak érdekeltek, melyet 2010-ben az orosz államnak adtak el. Az adásvételi megállapodáshoz több, szövetségi szintű kormányzati ügynökségnek a jóváhagyására volt szükség, beleértve Hillary Clinton külügyekkel foglalkozó miniszterelnökségének is.

A megbízás keretében a Roszatom – az orosz állami atomenergiáért felelős vállalata – engedélyt kapott, hogy 20 százaléknyi amerikai uránt vásárolhasson.

Ami azonban még ennél inkább is aggasztó, az nem más, minthogy számos hasonló jellegű adománynak az eredete nem lett feltüntetve, azaz rejtve maradt Clintonék jóvoltából. Annak ellenére, hogy Obama elnök akkoriban azt a kikötést tette, hogy Hillary Clintonnak nyilvánosságra kell hoznia a Clinton Foundation érdekeltségébe beáramlott adományok eredetét – ha külügyminiszter akar lenni –, ez még sem történt meg. Az egyetlen oka annak, hogy ezek a donációk mégis napvilágra kerültek az az volt, hogy összevetésre kerültek a kanadai adóbevallásokkal és mérlegkimutatásokkal.

Az eredmények pedig azt mutatták, mindenki jól járt ezzel az üzlettel: az uránbefektetők jelentős haszonra tettek szert, az oroszok stratégiai javakhoz jutottak hozzá, a Clinton Foundation pedig busás pénzeket tehetett zsebre. Hillary Clinton később természetesen tagadta, hogy neki lett volna köze az Uranium One eladásához.

Bizonyítékként a Clinton kampány közepette 2015-ben, nyilvánosság elé állt Hillary volt külügyminisztériumi asszisztense, Fernandez, aki a saját szavahihetőségére apellálva jelentette ki, el kell hinniük, Hillary nem volt bevonva az Uranium One eladásába. Csakhogy a Podesta-levelek kiszivárgása óta tudjuk, Fernandez mindent megtett annak érdekében, hogy azt a botrányt is alábbhangolja cserébe azért, hogy bizonyos szívességeket kérjen Podestától.

Ennek fényében pedig felmerül a kérdés, vajon mennyire szavahihető személy maga Fernandez?

Furcsának hat, hogy miközben a kongresszus egyes tagjai elszántan küzdenek azért, hogy kivizsgálják Mike Flynn tábornok és az oroszok kapcsolatát, addig az teljesen hidegen hagyja őket, hogy a Clinton Foundation miképpen jutott hozzá 145 millió dollárhoz. Az ilyen fajta következetlenség az, amely teljesen elhitelteleníti azoknak az integritását, akik az efféle kérdésekre választ keresnek. Azonban Clintonékon túl, továbbra is ott kering az az aggasztó kérdés, amely az egyik legközelebbi szövetségesükkel kapcsolatos, John Podestával, aki 2016-ban Hillary Clinton kampányigazgatója volt.

Podesta nemcsak beszélgetéseket folytatott le orosz tisztségviselőkkel, hanem üzletet is kötött az orosz kormánnyal, miközben Hillary Clinton külügyminiszternek adott tanácsokat.

Podesta 2011-ben egy kis energetikai vállalat igazgatói tanácsába szerzett helyet, a Joule Unlimitedben. Két hónappal az után, hogy megkapta állását, az orosz állam egy milliárd rubelt, azaz 35 millió dollárt fektetett be a cégbe. A pénz pedig az orosz állami befektetési alaptól, a Rusnanótól érkezett. Hogy micsoda a Rusnano? Egy olyan alap, melyet 2007-ben maga Vlagyimir Putyin állított fel, melyet az orosz oktatási és tudományi miniszter, Andrej Fursenko úgy jellemzett: „Putyin gyermeke”. Az amerikai külügyminisztérium WikiLeaksre kiszivárgott csatornái szerint a Rusnano nemzetbiztonsági kockázatot jelentett, mivel kontrollálhatatlan, stratégiai „kettős játszmáknak” biztosíthattak teret bizonyos befektetések kapcsán.

Magyarán az oroszok civil szférában történő technológiai befektetése akár katonai célra is használhatóak lettek volna.

Összefoglalva tehát, John Podesta az orosz állam és Vlagyimir Putyin üzlettársa volt. Amikor 2014-ben Podesta a Fehér Házhoz szerződött annak érdekében, hogy Obama elnök tanácsadója legyen, az általa beadott protokolláris bevalláson kihagyta az ominózus pozícióját, amely a Joule vállalat érdekeltségében töltött be. Podesta kiszivárgott levelei alapján kiderül, a 75 ezer dollárt érő részvényeit pedig egy korlátolt felelősségű társasághoz irányította, melyet a családja felügyelt. Azonban, ahogyan a Wall Street Journal megjegyzi, az e-mailek alapján kirajzolódik, Podesta ennek ellenére is aktívan részt vett a vállalat üzletkötési politikájában.

Mi több, egyetlen személy, aki Trump vonzáskörzetében található – Paul Manfort, Carter Page és Mike Flynn tábornok – sem dolgozik a Fehér Házban. Ezzel szemben, amennyiben Hillary Clinton nyerte volna meg a kampányt, John Podestának minden bizonnyal meghatározó munkaköre lett volna.

És abban az esetben is ilyen harsányan szóltak volna az oroszokkal kapcsolatos vészharangok, mint most? Valószínűtlen.
HozzászólásokHorváth Zsolt által a Március 9, 2017-on 7:54pm-kor

Ez, csak színjáték, megint a jó győz?

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Március 9, 2017-on 4:47pm-kor
2017-03-09 14:56:00

Drámai felvétel: Feláldozta magát, hogy útját állja az öngyilkos robbantónak

Az internetre felkerült felvételen az látható, hogy Moszulban egy katonai jármű váratlanul irányt vált, hogy elállja az útját egy bombákkal megrakott pokolgépnek.

Drámai felvétel: Feláldozta magát, hogy útját állja az öngyilkos robbantónak

A közösségi oldalakra feltöltött videó a leírás szerint egy moszuli incidenst rögzített, amelyen az látható, hogy egy katonai jeep az egyik utcán váratlanul irányt vált és visszatolat, hogy elállja az útját egy másik érkező járműnek.

http://www.atv.hu/kulfold/20170309-dramai-felvetel-felaldozta-magat...

A drónfelvételen pillanatokkal később már az látható, hogy a száguldó pokolgép felrobban.

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Március 9, 2017-on 8:49am-kor
2017. 03. 09. 06:55

Amerikai sajtó: életben van az Iszlám Állam vezetője, de elmenekült Moszulból

Hitték már halottnak is, de most két amerikai televízió is arról számolt be, hogy életben van Abu Bakr al-Bagdadi, az Iszlám Állam vezetője, aki azonban hónapokkal ezelőtt elmenekült az ostromlott iraki Moszulból.

Korábban hírszerzési jelentések szóltak arról, hogy a 46 éves, iraki származású terroristavezér Moszulban bújt meg. Az NBC és a Fox televízió szerdán este amerikai katonai forrásra hivatkozva azt közölte: al-Bagdadi öt hónappal ezelőtt - amikor az iraki hadsereg körbezárta Moszult -, elmenekült a városból és követőire bízta az Iszlám Állam vezetését, most pedig vélhetően a sivatagban bujkál.

Az NBC katonai forrásai arról is beszéltek, hogy az Iszlám Állam tagjainak létszáma rohamosan csökken, és az ostromlott Moszulból az amerikaiak támogatta iraki hadsereg egyre jobban kiszorítja őket. Az offenzíva az észak-iraki város felszabadítására öt hónappal ezelőtt indult meg.

Vélhető, hogy Izraelben, Saudi-Arabiaban vagy Amerikában a CIA vendégeként éli vidám életét!

HozzászólásokHorváth Zsolt által a Március 8, 2017-on 8:01pm-kor

Nem, valami megnyugtató hírek! 

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Március 8, 2017-on 8:00am-kor

Történelmi szivárogtatás: a CIA át tudja venni a hatalmat az iPhone-ok és az okostévék felett

Legújabb leleplezésében a hírszerzők arzenáljáról rántja le a leplet az Assange fémjelezte oldal. Megjegyzik, hogy a CIA a hackelésre saját NSA-re tett szert, valamint hogy a frankfurti nagykövetség egy titkos hacker bázis.

Alább pontokba szedjük a WikiLeaks oldalán megjelent terjedelmes „sajtóanyag” legfontosabb észrevételeit:

„7-es páncélterem” néven kezdik meg a Központi Hírszerző Ügynökségről (CIA) való eddig legnagyobb szivárogtatástAz első, „Nulladik évre” keresztelt fejezet a CIA titkos világméretű hacker programjának hatókörét és irányát tárja felÚgynevezett „nulladik napi támadást” vetettek be több európai és amerikai gyártó ellen, melynek lényege, hogy a fejlesztő által nem ismert biztonsági réseken törnek be

A többi között az Apple iPhone-ja, a Google Androidja és a Microsoft’s Windowsa is áldozatul esettA CIA gyakorlatilag minden telefon felett át tudta venni a hatalmat, melyek poloskaként és helymeghatározóként tudtak működniKülön egység dolgozott az Iphone-ok megfertőzésén, ugyan csak a globális piac 14,5 százalékát uralják, de igen népszerűek politikai és gazdasági vezetők körében2016-ban 24 „nulladik napi támadással” rendelkeztek az Android ellen, ami azt jelentette, hogy meg tudták kerülni a WhatsApp, a Signal, a Telegram, a Wiebo, a Confide és a Cloackman kódját

A „Könnyező angyal”, melyet a brit MI5-al fejlesztettek a Samsung okostévéi felett tudja átvenni a hatalmat. „Álkikapcsolt” üzemmódban az eszközök poloskaként tudnak funkcionálni2014 októberétől azon is dolgoztak, hogy az okosjárművek felett átvegyék a hatalmat. Az nem derült ki, hogy mi a célja a fejlesztésnek, de gyakorlatilag felderíthetetlen merényleteket tudtak volna véghezvinni„Saját Nemzetbiztonsági Ügynökséget” (NSA) hoztak létre a CIA-n belül, mely egységnek 5000 hacker dolgozott, akik 2016-ban több kódot írtak, mint ami a Facebook működtetéséhez szükséges

Miután egy „kiberfegyver” – kártevő, trójai faló, vírus – „kiszabadul” másodpercek alatt elterjedhet világszerte, s ellenséges államok, a kibermaffia és fiatal hackerek is rá tudják tenni a kezüket

A CIA a közelmúltban vesztette el a hackelési arzenálja feletti uralmatA CIA nem teljesítette az Obama-kormány ígéreteit, mely értelmében a nagy amerikai vállalatok számára nyilvánosságra hozzák a „pervazív veszélyeztetettségeket”, magyarán a hibákat 2010-től folyamatosan

A frankfurti kozulátusban dolgozik a hackercsoport, mely Európa, a Közel-Kelet és Afrika lefedését szolgáljaA WikiLeaks a CIA-dokumentumok közzétételével párhuzamosan nem tett közzé „éles” kiberfegyvereket

Történelmi szivárogtatás 

Julian Assange, az internetes oldal alapítója „kivételesnek minősítette jogi és politikai szempontból” az adatokat, és a Twitteren azt üzente, hogy „ez a történelem legnagyobb kiszivárogtatása a hírszerzés területén” – írja az MTI.

Nincs válasz 

A dokumentumok  a CIA Kibernetikai Hírszerzési Központjából származnak, amely Langley-ben működik. A hírszerző szervezet nem válaszolt az AP amerikai hírügynökség kommentárt kérő, megismételt kérdéseire az üggyel kapcsolatban.

Az AP szerint ha a kiadott dokumentumok hitelesek, akkor a kiszivárogtatás újabb katasztrofális csapást jelent az amerikai hírszerző közösségre.

HozzászólásokHorváth Zsolt által a Március 5, 2017-on 8:39pm-kor

Kíváncsi vagyok, mire lesz elég! 

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Március 5, 2017-on 1:19pm-kor

2017. 03. 05.

Irán hadrendbe állította az S-300-as orosz légvédelmi rendszert



Irán sikeresen tesztelte az Oroszországtól vásárolt SZ-300-as légvédelmi rendszert nemrég egy hadgyakorlaton, és ezzel hadrendbe állította – jelentette szombaton az Irib állami tévé és a IRNA hírügynökség. 

A kísérlet alkalmával különböző támadóeszközöket – egyebek között egy ballisztikus rakétát és egy drónt – semmisítettek meg. A 200 kilométer hatótávolságú, mozgatható SZ-300-as rendszer több célpontot – ballisztikus rakétákat, manőverező robotrepülőgépeket és alacsonyan szálló repülőgépeket – képes egyszerre észlelni, követni és megsemmisíteni.

Az állami tévé felvételeket mutatott arról, hogy teherautók platójáról indítják a légvédelmi rakétákat az ország középső részén lévő sivatagban.

Oroszország tavaly szállította le Iránnak az SZ-300-as rendszert, kilenc évvel azután, hogy 2007-ben az ügyletről az első, 800 millió dolláros (232 milliárd forint) vételárat tartalmazó szerződést aláírták. Három évvel a szerződés megkötése után azonban Oroszország felfüggesztette az ügyletet, részben az ENSZ Irán elleni büntetőintézkedései, részben amiatt, hogy az Egyesült Államok és Izrael hevesen ellenezte az adásvételt.

Az Irán és a nagyhatalmak között 2015-ben megkötött nukleáris megállapodás hatására azonban az ENSZ fokozatosan feloldja szankcióit Irán ellen, és Oroszország elkezdte a rendszer leszállítását.

Irán már tavaly augusztusban – tesztelés nélkül – telepítette a rendszert a fordói urándúsító üzem közelében, Kom városában, hogy demonstrálja eltökéltségét az ország nukleáris létesítményeinek megvédésére.

Farzad Eszmaili táborok, az iráni légvédelem parancsnoka az Irib tévének nyilatkozva azt mondta: nemsokára tesztelnek egy hazai gyártású légvédelmi rendszert is, a Bavar 373-at, amely „modernebb” mint az SZ-300-as.

„Az SZ-300-as rendszer végzetes az ellenségre nézve, és más légvédelmi fegyverekkel együtt rendszerbe állítva még biztonságosabbá teszi az ország légterét” – jelentette ki.