Pro Hungaria Nemzeti Radikális Portál

"Élő forrás, égi láng, Szentlélek, égből szállj le ránk!"

Normális magyart már nem érdekli ez a korrupt ezredrangú magyar focinak nevezett szar pöcegödör.....

Ha a köpet kommunista kazár típusú zsidókból álló Orbán rezsim nem tömné közpénzzel (éhbéres, nyomorgó  magyarok pénzéből) a hitvány korrupt focit, az alig élne meg...

2017. június 17., szombat 07:07

A kommunista diktátor és hazug, csaló, korrupt, tolvaj, néprabló csürhéje által tönkretett országban.....

Vajon a gazemberek mennyit lophatnak belőle?

Ha volt valaha is olyan célja a mostanra már 350 milliárdosra hízó stadionépítési programnak, hogy az üzleti működés irányába terelje a hazai futballklubokat, mostanra biztossá vált: ezen a fronton valami nagyon félrement. Az élvonalbeli csapatokat működtető gazdasági társaságok tavalyi beszámolói ugyanis egyértelművé tették: soha olyan alacsony arányt nem képviseltek a tényleges piaci források ezeknek az együtteseknek a bevételeiben, mint jelenleg. Hiába ugyanis az új arénák, több olyan NB I-es csapat van, amelynél a jegyeladásokból származó forgalom a teljes bevétel 1 százalékát sem éri el.

Pedig első ránézésre kifejezetten impozáns a tucatnyi futballcég 2016-os teljesítménye, különösen, ha a korábbi évekkel vetjük össze. Kezdjük azzal, hogy a magyar első osztály csapatai emberemlékezet óta most először termeltek nyereséget, méghozzá nem is keveset: együttesen 947 milliós adózott profitot hoztak össze. Mindezt úgy, hogy tavaly kizárólag a Diósgyőr FC Kft. volt veszteséges, miközben egy esztendővel korábban még a cégek kétharmada, 2013-ban pedig az akkor még 16 csapatos ligából 14. A fordulat magyarázata, hogy tavaly annyi pénz áramlott az NB I-be, amit már elkölteni sem tudtak a klubok. A 12 társaság együttes bevétele meghaladta a 21 milliárd forintot, azaz egy csapatra 1,78 milliárd jutott – három és félszer annyi, mint öt éve.

Orbán, miután átadta a győztesnek járó kupát a Real Madrid játékosainak a Puskás Suzuki Kupa utánpótlás-labdarúgótorna döntője, a felcsúti Puskás Akadémia Pancho Aréna első hivatalos mérkőzése után 2014. április 21-én
 
Ha élne, leköpné ezt a magát politikusnak nevező undorral megvetett Fidesz-KDNP legalja hitvány söpredéket!

Az alapadatok tehát kifejezetten jól mutatnak, ám ha a számok mögé nézünk már sokkal kevésbé derűs a kép, hiszen a befolyt 21 milliárd több mint harmada olyan úgynevezett egyéb bevétel, ami kevésbé kötődik a futballvállalkozások alaptevékenységéhez. Ezek jelentős része az államtól jön: a vidéki csapatok itt mutatják ki a legtöbbször százmilliós nagyságrendű önkormányzati támogatásokat, itt jelennek meg a taopénzek és az MLSZ-től kapott több tízmilliós juttatások.

Emellett olyan összegek, amelyek eredetéről semmit nem tudni. Az MTK például 500 millió, a Ferencváros pedig 1,1 milliárd forint eredetét nem árulta el, míg az Újpest annak ellenére nem részletezte egyéb bevételeit, hogy a hozzájuk áramló pénz 70 százaléka ilyen volt (igaz, ők még fél évvel ezelőtt feledkeztek meg erről, a társaság ugyanis június 30-án zárja üzleti évét).

Szponzoráció (adócsalás, lopás ) …és a milliókat közpénzből kereső senkik...

Már az is aggályos lenne, ha „csak” ez a bő 7 milliárd vagy ennek egy része jönne az államtól, a helyzet azonban ennél sokkal elkeserítőbb. Magyarországon még azok a források is burkolt vagy teljesen nyílt állami támogatások, amelyek a nyugat-európai ligákban egyértelműen piaciak. Az árbevétel legnagyobb részét a szponzoráció adja, hogy pontosan mekkorát, az azonban nem egyértelmű, mert – amint ez már az eddigiekből is kiderülhetett – a beszámolók egyáltalán nem átláthatóak és még véletlenül sem egységesek. A Magyar Nemzet becslése szerint ugyanakkor 6-8 milliárd forint érkezhet ezen a csatornán az élvonalbeli labdarúgócsapatokhoz. Miközben nyugaton a támogatási megállapodások egyértelműen kétoldalú üzleti kapcsolatnak tekinthetőek, itthon kicsit mások a motivációk.

A drogos  fajtatárs Deutsch Tamás, az MTK elnöke a klub 2014-ben újraalapított atlétikai szakosztályának új létesítménye, a felújított Lantos Mihály Sporttelep átadásán 2016. július 26-án
 

Nyolc-tíz éve általános kritika volt a futballszponzorációval szemben, hogy valójában helyi s egyben baráti hozzájárulásról van szó. Azóta annyi változott, hogy a „rendszer” helyiről országosra bővült: a szponzorok ma már nem (csak) a csapat tulajdonosának akarnak a kedvében járni.

Bűnözők és bűnözők!

A támogatók ( pénzmosók, csalók, tolvajok)  jelentős része jelenleg vagy állami vállalat, vagy olyan cég, amelynél abban bíznak, hogy ezzel jó pontokat szereznek a futballt minden kritika ellenére teljes mellszélességgel támogató diktatórikus Orbán rezsimnél.

…és a tévés bevétel, amit soha sem tudsz követni!

A szponzoráció mellett a másik legfontosabb forrás a közvetítési jogok értékesítése, amiből 3-3,5 milliárd forint érkezhetett tavaly. A Magyar Labdarúgó Szövetség döntése értelmében ugyanis az ezen a csatornán a magyar fociba áramló jelenleg évi 3,9 milliárd forint közel 85 százalékát az NB I-es csapatok kapják (tavaly a díj némileg még alacsonyabb volt). Igen ám, de a hazai bajnoki meccsek közvetítési jogait az állami média vásárolta meg, ráadásul – amint erről lapunk beszámolt – szakértők úgy vélik, erősen túlárazottan. A 3,9 milliárdos összegnek nagyjából a negyede lenne reális, a többi burkolt állami támogatás. Emiatt egyébként a Párbeszéd – korábbi cikkünk nyomán – hűtlen kezelés gyanújával fel is jelentette az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapot.

A csapatok egyetlen, ténylegesen a piacról származó, számottevő bevétele így a jegyértékesítés, a mezek, relikviák eladásából származó tétel zömmel kimutathatatlan.

A belépők eladásából viszont arányaiban egyre kevesebb folyik be. A 2016–2017-es évadban papíron meccsenként átlagosan 2717 néző látogatott ki a stadionokba, ami ugyan az előző szezonhoz képest minimális emelkedést jelent, a jegyárbevételen azonban ez egyáltalán nem látszik.

Sőt, míg egy évvel korábban a teljes forgalom 5 százaléka származott ebből a forrásból, 2016-ban kevesebb mint 3- %.

Ráadásul ez utóbbi is egy optimista becslés, a ténylegesen adatot közlő cégek esetében ugyanis az 1,8 százalékot sem éri el a mutató. Ebben azonban nem szerepel a Ferencváros, amely saját adatokat nem hozott nyilvánosságra, ezért lapunk megbecsülte, mekkora bevétele lehetett jegy- és bérleteladásból a Fradinak.

A ceruzánk pedig kifejezetten vastagon fogott, ugyanis a 285 milliós becslés azon túl, hogy közel másfélszerese a legutóbbi nyilvános adatnak (amikor még jóval többen jártak Fradi-meccsre, mint most), közel annyi, mint amennyit az összes többi csapat begyűjtött ebből a forrásból.

Mindez azt jelenti, hogy miközben az élvonalbeli csapatok átlagos bevétele duplájára emelkedett 2013 óta, a jegyértékesítésből tavaly is nagyjából ugyanannyi folyt be, mint három éve. Ez még akkor is ijesztő, ha figyelembe vesszük, hogy több csapat (a Vasas, a Videoton, a DVTK és a Szombathelyi Haladás) is „albérletben” futballozott.

Ma már csak a nagyon hülye magyaroknak lehet eladni ezt a politikailag irányított, korrupt, langyos mosott szart, amit a politikus bűnözők footballnak neveznek! Tényleg vannak idióták (szurkolók)  akik még belépőjegyet is fizetnek a langyosért!

De az igazság az, hogy a látó, gondolkodó magyar emberek már nem költenek erre  a rangon aluli semmire!

A nevét felhasználva alázzák meg, nap mint nap visszaélve a pénzzé tett nevével, az olcsó ezred rangú gazemberek!

S mindeközben otthon üll némán és gyáván Pató Pál úr népe a kirabolt nyomorulttá tett csonkaországban.....

Lásd még:

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/profiles/blogs/csak-egy-bi...

http://prohungarianemzetiportal.ning.com/forum/topics/sport-hirek

Megtekintések: 79

Hozzászólás

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Pro Hungaria Nemzeti Radikális Portál –nak.

Csatlakozzon a(z) Pro Hungaria Nemzeti Radikális Portál hálózathoz

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Augusztus 7, 2017-on 7:33am-kor

Az éhbéres, nyomorgó magyarok pénzéből Szlovákiában épít 1,8 milliárdért stadiont az Orbán-rezsim

2017. augusztus 7., hétfő 06:01

Hát ti otthon élő "magyarok" tényleg BIRKÁK vagytok, hogy még nem zavartátok el ezt a kommunista kazár zsidókból álló legalja undorral megvetett hitvány söpredéket!

– Mit szólna ahhoz, ha Fico maguknál építtetne stadiont? – foglalta össze egy nyugdíjas magyar szurkoló a Komáromi Football Club (KFC) lelátóján a helyiek furcsa viszonyát Robert Fico szlovák kormányfő magyar kollégája, Orbán Viktor legújabb határon túli ajándékához. Egy július 25-i kormányhatározat szerint a magyar kormány 5,9 millió eurót – azaz 1,8 milliárd forintot – nyújt a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) közvetítésével stadionfejlesztésre a szlovákiai KFC-nek, Révkomárom (Komárno) – a szlovák másodosztályba története során idén először feljutó – csapatának. Az összeg nagyságára itthon manapság már fel sem kapnánk a fejünket (Seszták Miklós fejlesztési miniszter szűkebb pátriájában, Kisvárdán például 1,5 milliárdért épül stadion), ám északi szomszédunknál ez kimagasló összegnek számít. Az Új Szó arról írt, a szlovák kormány és a Szlovák Labdarúgó-szövetség (SFZ) 2013-ban kezdődött tízéves stadionrekonstrukciós programjában a második és harmadik ligás együttesek összesen 750 ezer eurós támogatást kaptak, de a KFC semmit.

Sőt, a klub szerint a második ligás indulásra az SFZ által beígért 100 ezer eurós működési támogatást sem kapták meg. Az első ligás Dunaszerdahely viszont 2,4 millió eurót kapott az új stadionjára, amelynek nyitómérkőzését Orbán Viktor miniszterelnök személyesen is végigszurkolta tavaly novemberben. Révkomáromban az a hír járja, hogy a kormányfő ekkor hallott róla először, és véste emlékezetébe, hogy a KFC esélyes a feljutásra a szlovák másodosztályba.

– Egyetlen magyarországi politikust sem kerestünk meg. Elismert, szakmabeli emberekhez fordultunk Magyarországon, akik közvetítették kérésünket a magyar kormánynak – így hárította el a pénzigénylés folyamatát és a szálakat háttérben mozgatók nevét firtató kérdésünket Tarcsi Imre, a KFC sajtóreferense, akivel a felújításra váró (és arra a látvány szerint igencsak rászoruló) révkomáromi stadion irodájában beszélgettünk. Úgy tudjuk, egy ismert, külföldön játszó magyar játékos menedzsere is segített a támogatás kijárásában, de az érintett lapunknak jelentősen kisebbítette szerepét. Tarcsi szerint idén februárban baráti beszélgetések során vetődött fel először, hogy a magyar kormányhoz fordulnak. – Tudtuk, hogy magukra vállalják a külhoni magyarság támogatását a sport területén is, azon belül pedig leginkább a futballét. Érdemesek lehettünk a támogatásra, mert a várost túlnyomórészt magyarok lakják (a 2011-es népszámlálás szerint a 34 ezres lakosságban 54 százalék a magyarok, 34 a szlovákok aránya – a szerk.), sokan járnak dolgozni, vásárolni és üdülni is Magyarországra, növelve az ottani adóbevételeket – érvelt a magyar adófizetők hozzájárulása mellett Tarcsi. Úgy vélte, az Orbánéknál lobbizó kapcsolattartóik azt közölték velük: a másodosztályba való feljutás „nagyban javítja a támogatás esélyeit”.

Bár a KFC átlagos nézőszámát a klub 400–600 közöttire becsülte fordulónként (az Új Szó viszont 233 főt számolt ki a hivatalos jegyzőkönyvek alapján), a vezetőség nagyot álmodott: egy új tribünt szeretnének a meglévővel szemben, amellyel 3950 fősre nőne a nézőtér. – Ha a másodosztályba feljutás nem elegendő vonzerő a nézőknek, akkor nem tudom, mi lenne az – fejezte ki reményeit Szüllő Béla, az egyesület alelnöke, aki a komplett elnökséggel együtt társadalmi munkában dolgozik. Szüllő szerint egyelőre nincsenek látványtervek sem, így még nem tudják, hogy elegendő lesz-e a magyar támogatás. Az új nézőtér mellé a szomszédban működő termálfürdő vizével fűthető főpályát, műfüves edzőpályát és stadionvilágítást is szeretnének. Csakhogy egyelőre a klub finanszírozása sincs megoldva. Szüllő szerint tavaly 126 ezer euróból, azaz 38,3 millió forintból működtek, ami a szlovák és a magyar másodosztályban is lehetetlenül alacsony összegnek számít. Kilenc nappal a szezon kezdete előtt a csapat főszponzora, a költségvetés nagyjából felét álló Strasser László üzletember – egészségi okra hivatkozva – kiszállt a klubból. Tarcsi Imre szerint pedig azonnal csődbe ment volna a klub, ha nem indulnak a másodosztályban, mert 50 ezer eurós büntetést kaptak volna.

A Stubendek László független (2014 előtt a Magyar Koalíció Pártjának színeiben induló) polgármester vezette révkomáromi önkormányzat (amely a stadion tulajdonosa) állta eddig az éves költségvetés másik felét. Nem hivatalos ígéretek szerint szeptemberben nőhet a támogatás. Az önkormányzat lapunkkal azt közölte, szerintük a magasabb osztály több nézőt vonz majd az új stadionba. Állították, az új arénában kulturális rendezvények, koncertek is tarthatók, sőt a magyar oldalon fekvő Komárommal közösen használhatják majd a létesítményt.

Optimizmusból nem volt hiány a szombati forróságban megrendezett hazai meccsen sem, amire mintegy ötszáz ember látogatott ki. Többségük idős ember, zömében magyarok. Ultráknak, zászlólengető drukkereknek nyomuk sem volt, Fradi-mezes szurkolót viszont többet is láttunk. Mint kiderült, a komáromiak szinte egyöntetűen FTC-drukkerek, de Kubatov Gábor klubelnökről nem sok nyomdafestéket tűrő megjegyzést hallottunk. Az általunk megkérdezett nézők öröme sajátos volt a stadionfejlesztés hírére, a támogatást mindenki magától értetődőnek gondolta. – Mi is magyarok vagyunk, miért ne kaphatnánk segítséget? – mondta egy szotyolázó úr. Többen állították, hogy a magyarok körében Orbán Viktor a futball nélkül is elég népszerű Révkomáromban, de politikáról ennél többet senki sem beszélt szívesen. Annál is kevésbé, mert a pályán zajló események zárójelbe tették a magyar adófizetői pénzek miatti kukacoskodásunkat: a KFC a Somorja elleni 2-1-es győzelemmel hálálta meg az új stadion ígéretét.

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Augusztus 5, 2017-on 9:08am-kor
2017. 08. 04. 17:06

A Jobbik törvénybe iktatná, hogy politikusok ne lehessenek sportszövetségek élén?

Az ellenzéki párt törvénnyel választaná szét a sportot és a politikai vezetést.

Lapunk információi szerint a Jobbik hamarosan újra benyújthatja azt a 2012-es törvényjavaslatot, aminek az volt a célja, hogy vezetői szinten szétválassza a sportot és a politikát. Az akkori kezdeményezés lényege, hogy országgyűlési képviselők, polgármesterek, önkormányzati- és európai parlamenti képviselők ne lehessenek sportvezetők. Ezt Szilágyi György és Vona Gábor közösen nyújtotta be.

Úgy tudjuk, hogy a mostani javaslat nem pontosan ugyanez, hanem tartalmaz néhány kiegészítést is. A párt politikusa, Szilágyi György holnap tart ebben a témában sajtótájékoztatót, információink szerint ennek keretében ismertetik a részleteket.

Kiket érinthet?

A teljesség igénye nélküli lista:

  • Németh Szilárd, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Magyar Birkózó Szövetség vezetője
  • Kocsis Máté, Budapest VIII. kerületének fideszes polgármestere, a Fidesz budapesti elnöke, a Magyar Kézilabda Szövetség vezetője
  • Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnöke
  • Szalay Ferenc, Szolnok fideszes polgármestere, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke
HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Augusztus 2, 2017-on 9:26am-kor

Nincs Orrbáni szabadságharc, a cionzsidó Kubatov Fradija mostantól a Heinekenre esküszik

2017. augusztus 2.szerda 08:42

Van még olyan bolond, aki a "magyar" korrupt, langyos, fentről irányított focira egy fillért is költ?

Kedden sajtótájékoztatón jelentette be a Ferencváros, hogy mostantól a Heineken gyártja a Fradi sört, amely korábban a Pécsi Sörfőzde terméke volt, bár az utóbbi időben nem lehetett már kapni. Kubatov Gábornak az NSO TV képkockái szerint ízlett az új ital. A Fidesz alelnöke a sajtótájékoztatón elmondta, a klub címerével ellátott termékek forgalma évente 600 millió forint. Ezt az összeget emelheti, ha a fradisták mostantól még nagyobb mennyiségben fogyasztják a Fradi sört. Az italt a Fradi Shop mellett CBA-kban és országszerte mintegy ezer kiskereskedelmi árusítóhelyen lehet majd megvenni.

„Két, a maga területén rendkívül sikeres, elismert, népszerű és komoly hagyományokkal bíró és azokat ápoló fél talált egymásra – mondta Kubatov Gábor a Nemzeti Sport tudósítása szerint. – A Fradi sör a szurkolók söre. Olyan partnert kerestünk, amely a magas minőségi követelmények mellett segít bennünket abban is, hogy minél több fradistához eljusson a termék.”

„Nemcsak a zöld szín, de számos közös érték köti össze a Ferencváros csapatát és a Heinekent. A hagyományok tisztelete és az innováció, a minőség, a sikerek, az újítások iránti elkötelezettség jellemzi mindkét csapatot – mondta José Matthijsse, a Heineken Hungária Zrt. vezérigazgatója. – Büszkeség számunkra, hogy nemcsak Magyarország kedvenc sörét, a Sopronit, de Magyarország kedvenc csapatának sörét is mi állíthatjuk elő.”

A Heineken és az állami támogatásban fuldokló Fradi megállapodása annyiban mindenképp érdekes, hogy a kormány korábban szinte szabadságharcot vívott a vállalattal a Csíki sör átnevezése miatt, melyet a holland cég kényszerített ki. Még törvénytervezet is készült a vörös csillag betiltására.

A Fradi Shopban egy sor klubcímeres élelmiszert lehet vásásrolni: nápolyit, csokoládét, izotóniás italt. Korábban whiskey-t is árult az egyesület.

A 600 milliós tétel egyébként komolynak tűnik. A mezeladásból származó bevételre korábban mi is kíváncsiak lettünk volna, de a Ferencváros nem szeretett volna tájékoztatást adni arról, hány dressz fogy évente.

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Július 21, 2017-on 12:37pm-kor

Szart sem  érnek a nemzetközi porondon Orrbán rezsimjének kirakat bohócai!

Még elsem kezdődött de már a Videotonon kívül kiesett a Fradi, a Honvéd és a Vasas!

Kettős vereséggel búcsúzott a Ferencváros

A Ferencváros kettős vereséggel búcsúzott a labdarúgó Európa Ligától, miután a selejtező második fordulójának csütörtöki visszavágóján 3-1-re kikapott a dán Midtjylland vendégeként.

Az első félidő közepén a több gólhelyzetet kidolgozó Midtjylland került előnybe. A hazaiak könnyen hozták zavarba a sérülések miatt tartalékos ferencvárosi védelmet, a magyarok középpályásai pedig hátul és elöl is erőtlennek bizonyultak. A 64. percben egyenlített Ferencváros, hét perccel később viszont ismét a dánoknál volt az előny, akik harmadik góljukkal bebiztosították sikerüket. 
   
A Midtjylland ellenfele a selejtező 3. fordulójában a lengyel Arka Gdynia lesz.

Botev Plovdiv - Beitar Jeruzsálem - 4 - 0

Csütörtökön nemcsak a Ferencváros labdarúgócsapatának volt szar napja, de a Vasast játszi könnyedséggel kiejtő izraeli Beitarnak is: az Európában méltán híres bolgár Botev Plovdiv otthonában szaladt bele egy méretes zakóba a jeruzsálemi gárda. Régebben az ilyen esetek után azt mondtuk, hogy beáraztak minket - de ma már nem ezt tesszük, manapság egészen más a tészta (értik: tészta :) ).

Egyébként volt szerencsém a helyszínen megszemlélni a magyar bronzérmes vergődését a Beitar ellen. Aznap két megállapítást kellett megfogalmaznom a Szusza Ferenc Stadionban: a Vasas játékosai egyszerűen lepattannak az izraeli csapat futballistáitól, másrészt La Familia tagjai olyan (futball)hangulatot teremtettek idegenben is, amely a NER létezése óta tiltva, üldözve és eltűnőben van a hazai lelátókon.

Nyilván, a Beitart elkísérő ultrák a játék képét tekintve is boldogok lehettek - arról viszont nincs információm, hogy a burgaszi Lazur Stadionban is ilyen nagy hangjuk volt-e, látva, ahogy kedvenceiket földbe döngölik.

Érdekes párhuzam, de a dán Midtjylland is egy 4-0-ás vereséggel készült a Ferencváros elleni Európa Liga selejtező visszavágójára: a Budapesten 4-2-re diadalmaskodó játékosok nagy része egyébként ott volt a pályán a Bröndbytől elszenvedett vereség alkalmával.

Persze, sportszakmai kérdésekről beszélni a júliusi kupabúcsúk kapcsán legalább olyan megmosolyogtató, mint komolyan venni Thomas Doll magyarországi munkásságát, ugyanakkor egy lényeges szempontra muszáj rávilágítanunk.

Az Orbán Viktor-közeli Mészáros Lőrinc által tulajdonolt és az Orbán Viktor-közeli Szöllősi György által főszerkesztett Nemzeti Sport egyik felszopó cikkében olvastam, hogy mennyivel jobb a helyzet a 90-es évekhez képest, amikor még attól volt hangos a sportsajtó, hogy az adott idényben melyik magyar futballklub megy csődbe, s hogy melyik futballistának nincsen pénze kajára. (Tegyük hozzá zárójelben, hogy akkoriban volt egy Ferencváros, amelyik Európa 16 legjobb csapata között szerepelt a Bajnokok Ligájában).

Persze, tudtuk akkor, hogy szar minden, és azt is, hogy a felvidéki fogadóirodákban magasabbak az oddsok, de valahogy a miénk volt az a foci. Talán, mert őszinte volt, nem kellett azt hazudni, hogy jó, hogy van még remény, csak rúgnunk kell még három gólt (mint ahogy szerda este ismételgette Knézy Jenő, miközben Hapoel Beer-Sheva 2-1-re vezetett a Budapest Honvéd otthonában).

Most pedig itt állunk a forint milliárdokkal államilag kistafírozott klubjaink teljesítménye előtt (amik egyáltalán nem lettek jobbak azóta, hogy rájuk telepedett a Fidesz - mint ahogy most már egyértelmű célponttá vált az eddig ellenálló Újpest is), és közben azt hallgatjuk, hogy ezektől a vereségektől csak jobbak lesznek a fiúk (Knézy tényleg ezt mondta a Kispest oda-vissza zakóját látva).

Vajon a Beitar Jeruzsálem is még jobb lett a kudarctól?

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Július 6, 2017-on 9:09am-kor
2017. 07. 05. 17:55

Orbán  falusi csapata jobb anyagi helyzetben van, mint az elmúlt évtized legsikeresebb klubja

Szima Gábor, a Debreceni VSC elnöke adott interjút a haon.hu-nak, amely elég érdekes képet festett a magyar labdarúgás mesterségesen megváltoztatott erőviszonyiról.

Mielőtt tovább mennénk, rögzítsük, Szima Gábor az elmúlt évtized legsikeresebb magyar klubjának a vezetője, azé a csapaté, amely hosszú évek kihagyását követően végre eljutott a Bajnokok Ligája főtáblájáig, illetve megélte a tavaszt az UEFA-kupában.

A vele készült interjúban a jövőkép mellett természetesen szóba kerültek a játékosigazolások is: a klub a tavalyi szezontól eltérően most - főleg hajdúsági kötődésű - magyar játékosok szerepeltetésében gondolkodik, ugyanakkor hiába a veretes közelmúlt, és a biztos anyagi háttér, még sincs könnyű helyzetben a debreceni csapat.

Ennek három oka van - igaz, mind a három visszaeredeztethető egyetlen tényezőre:

  1. Felment a minőségi magyar labdarúgók ára. A másodosztályban 50 milliót, míg az elsőben 80-100 millió forintot kell fizetnie egy-egy játékosért.
  2. Több fizetésben reménykednek már a futballisták. Amíg az a magyar focista, aki pár éve 800 ezret keresett, most 2 millió forint fölötti összeget remél. Érdekesebb Szima tapasztalata a külföldiekkel kapcsolatban. Amíg 1-2 évvel ezelőtt 4 ezer eurós fizetésért sikerült átcsábítani egy idegenlégióst, ma már ugyanabból a csapatból 10 ezer euróért állna zsoldba egy játékos. "Az elmúlt években külföldön is elterjedt, hogy Magyarországon nagyon sok pénz van a fociban, itt aztán lehet kérni."
  3. Az egész magyar futballvalóságot torzító Puskás Akadémia léte az átigazolási piacon is nyomot hagy. Szima felidézte, hogy azt az Osváth Attilát, aki tavasszal náluk szerepelt és szerették volna megtartani, a Puskás Akadémia olyan összegért vásárolta ki a Vasasból, amit hétszeres bajnok egyszerűen nem tehetett meg, mert nincs rá lehetősége.

Szima állítása szerint a maguk 1,1 milliárdos éves költségvetésével mindössze az NB1 középmezőnyéhez tartoznak. Ezt pedig arra is vissza lehet vezetni, hogy náluk nincsenek se állami, sem pedig önkormányzati támogatások.

Egyre inkább látszódik, hogy Orbánék rátelepedése a magyar futballra mekkora gondot okoz - mivel szent tehénként kell kezelni a sportágat, lényegében nincs következménye a valós teljesítmény elmaradásának. Az pedig különösen megdöbbentő, hogy már külföldön is elterjedt annak a híre, hogy az állami pénzekből felhizlalt magyar kluboknál jól lehet keresni.

A magyar labdarúgás persze így is csak azon a külföldiek számára vonzó perspektíva, akik a viszonylag kiemelkedő fizetés mellett lemondanak a szakmai kihívásokról - mert dacára a TAO-pénzeknek, a köztévé kommentárjainak, illetve a felcsúti igazolásoknak, előrelépés nem tapasztalható a sportágban.

Tabella

1 Budapest Honvéd FC 65
2 Videoton FC 62
3 Vasas FC 52
4 Ferencvárosi TC 52
5 Paksi FC 45
6 Swietelsky Haladás 43
7 Újpest FC 42
8 DVSC-TEVA 41
9 Mezőkövesd Zsóry FC 40
10 Diósgyőri VTK 37
11 MTK Budapest FC 37
12 Gyirmót FC Győr 24
HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Június 29, 2017-on 3:13pm-kor

Százmilliós fizetés és adókedvezmény is járhat az ugynevezett "focistáknak"

Az adónkból egyre nagyobb összegeket szerveznek ki a társasági adóba (TAO-ba) és innen finanszírozzák a stadion- és sportlétesítmény építéseket és fenntartásokat, valamint a válogatott és az NB I-es focisták jelentős, 3 és 8 millió forint között szóródó fizetését.

Adót a magas jövedelemből alig fizetnek, de jövőre még több adót engednek el nekik! Akik nem érdemelnek kíméletet adózás szempontjából sem, azok a nép egyszerű gyermekei! Az alig jövedelmekből jelentős összegeket vonnak el adóba.

Az egykulcsos adónak köszönhetően a minimálbéres és a havi öt-, vagy már még több milliós jövedelmű is galád módon egyformán, 15 százalékkal adózik.

A társasági adóra (TAO-ra) egy elszámoltatás, és amennyiben indokolt, felelősségre vonás is ráférne. A legtöbb támogatási pénzt Felcsút nyeri, de nem jár rosszul Kisvárda (Seszták Miklós miniszter kisvárosa) és Mezőkövesd (Tállai András NAV vezér városa) sem. A TAO kasszakulcsa az MLSZ-nél van!

A hírtv cikke a témában elérhető ITT !

Forrás: hirtv.hu

Emlékeztető: „A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) újraválasztott elnökének, Csányi Sándornak az évértékelőjében elhangzottak is jól jelzik, hogy sok helyen a profikra, külföldiekre költik a TAO-pénzt. Az MLSZ-elnök kijelentette: korlátozni szeretnék az NB I-ben szereplő klubok külföldi játékosainak számát és nem adnának az utánpótlás támogatására a külföldieket foglalkoztató kluboknak. Ezzel is arra ösztönöznék a klubokat, hogy a saját nevelésű futballistáknak teremtsenek inkább játéklehetőséget.” (Részlet az Így lehet sportot űzni a TAO-pénzek milliárdjainak eltüntetéséből című cikkből) Mivel a Társasági adóba az adóalapból szervezik át a pénzt, az – mondjon bárki bármit: KÖZPÉNZ!)

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Június 19, 2017-on 7:00am-kor
2017. 06. 18. 15:08

Horvát foci a magyar néptől ellopott pénzekből - tovább erősödik Mészáros Lőrinc külföldi csapata

Fejlesztések és erősítések Mészáros Lőrinc horvát futballcsapatánál, az NK Osijeknél.

Az eszéki klub a 2015/16-os szezonban épphogy bentmaradó helyen zárt, ráadásul egyre komolyabb anyagi gondokkal küzdött. Érkezett azonban Mészáros Lőrinc, megvette a csapatot.

Érkezett néhány szponzor, akiket jól ismerünk a Magyar Közbeszerzési Értesítőből: a Duna Aszfalt, a Magyar Építő Zrt. és a West Hungária Bau Zrt. összesen 3 millió eurót, vagyis közel egymilliárd forintot adott Mészáros csapatának.

Ivan Mestrovic, a klub elnöke tavaly nyáron beszélt arról egy sajtótájékoztatón, hogy tervben van egy futballakadémia és egy stadion építése is. Azóta csatlakozott a szponzorok sorához a TRSZ Gyenge és Erős Áramú Hálózatépítő Kft. és a Föld Trans is.

A csapat az előző szezonban már sokkal jobban teljesített: a horvát bajnokság negyedik helyén zárt a Rijeka, a Dinamo Zagreb és a Hajduk Split mögött.

Ehhez persze szükség volt egy sor játékos leigazolására is: érkezett például Mateo Marac, aki azóta már a horvát válogatottban is bemutatkozhatott, a Sampdoriától kölcsönbe érkező Karlo Lulic, a 9-szeres macedón válogatott Milovan Petrovikj. A Puskás Akadémiától kölcsönkapott Dmytro Lepának, aki tavaly Felcsúton nem léphetett volna pályára, az NB II-ben ugyanis nem játszhat légiós, szintén komoly szerepe volt a sikerben, 21 meccsen 8 gólt lőtt és 5 gólpasszt adott a szezonban.

A 24 éves Borna Barisicet a Dinamo Zagreb csapatától igazolták, a balbekk megkapta a csapatkapitányi karszalagot, idén januárban pedig debütálhatott a horvát válogatottban, ahol összesen már háromszor lépett pályára. Az év végi horvát futballgálán őt választották a bajnokság legjobb balhátvédjének.

Domagoj Pusic a Lugánótól tért vissza Horvátországba, Marko Karamarko pedig a horvát másodosztályból érkezett. Szintén tavaly nyáron csatlakozott az eszéki klubhoz Gabrijel Boban, aki 31 meccsen 4 gólt szerzett és 6 gólpasszt jegyzett. Nála is eredményesebb volt a Slaven Belupótól igazolt Muzafer Ejupi, a macedón válogatott támadó 14 góllal és 3 gólpasszal zárta a szezont, 1,85 millió eurós értékével pedig a keret legdrágább játékosa lett a Transfermarkt adatai szerint.

A sikeres szezont követően a vezetőség tovább erősíti a csapatot. Jövőre Mészáros csapatában szerepel majd az NK Lokomotivától érkező 22 éves, egyszeres albán válogatott Eros Grezda, de érkezik a kolozsvári CFR támadója, Tomislav Sorsa is, aki tavaly hagyta el az eszékieket, ám úgy tűnik, a román bajnokságban nem találta meg a számításait. Sikerült megegyezni a 20 éves Robert Mudražijával is, aki az előző szezonban az osztrák Lieferingben, a Red Bull Salzburg fiókcsapatában játszott. Eszékre igazol Petar Bockaj is, a 20 éves horvát utánpótlás-válogatott szélső az NK-tól érkezik, noha szerette volna szerződtetni a bajnok Rijeka is. Elképzelhető, hogy jön még új játékos, hiszen a vezetőség korábban 6-7 új érkezővel kalkulált.

Ivan Mestrovic klubelnök júniusi sajtótájékoztatóján büszkén beszélt az elért eredményekről, többek közt arról, hogy a csapatból 5-en is pályára léptek a horvát válogatottban a Mexikó elleni májusi barátságos mérkőzésen. A vezető szerint ez két éve még teljesen elképzelhetetlen lett volna. Az elnök elmondása szerint sikerre éhes fiatal, főként horvát játékosokat szeretnének a csapatukban tudni, akik nem ugródeszkának tekintik a klubot, hiszen modern, európai egyesületet szeretnének építeni Eszéken. Mestrovic elmondta: semmiképp sem szeretnének rosszabb helyen végezni, mint az előző szezonban. Hamarosan megkezdődhet az új, nemzetközi mérkőzések lejátszására alkalmas stadion építése is, jelenleg még arról folynak az egyezkedések, hogy hol játssza addig a meccseit a csapat. A városban hamarosan akadémia is épülhet, erről nemrégiben született megállapodás az önkormányzat és a csapat között.

A 15 hektáros területen edzőpályák és egy 3000 fős, UEFA-szabványoknak megfelelő ministadion is épülhet. Az önkormányzat 2 millió kunáért adta el a területet, a beruházás a tervek szerint 8 millió euróba kerül majd.

Horvát csapattal bővíti futballbirodalmát a szegény ember Abramovic...

Ki nem találná, kik lettek Mészáros horvát focicsapatának szponzora...

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Június 19, 2017-on 6:47am-kor

Király Gábor: Andorrában a hozzáállás okozott csalódást

2017. június 19., hétfő 05:51
Egy éve, hogy a kapuban Király Gábor fémjelezte magyar csapat az Izland elleni döntetlennel csaknem bebiztosította, hogy továbbjut csoportjából a labdarúgó-Európa-bajnokságon. A válogatottól az Eb-t követően visszavonult, a Haladással tavasszal újabb két évre hosszabbító, 41 éves válogatottsági rekorderrel emlékekről, mackónadrágról, jövőről és az andorrai kudarcról beszélgettünk.

– Eszébe kell juttatni, hogy egy éve volt az Eb-menetelés, vagy jönnek maguktól is az emlékek?
– Ezek a pillanatok beleivódnak az emberbe, olyan alkalom volt, amire szívesen emlékszem vissza. Hiába mondtam mindig, hogy a múlttal nem foglalkozom, ez olyan élmény, amire azt gondolom, mindenki büszke lehet.

– Mit emlegetnek a legtöbbet az emberek önnek az Eb-ről?
– Változó. Múlt héten például Répcelakon voltam egy iskolai diáknapon, ott azt kérdezték, hogy nem tartottam-e Cristiano Ronaldo lövéseitől vagy általánosságban az ellenfelektől. Elmondtam nekik, hogy ha készülnek a dolgozatírásra, teljesen mindegy, a tanár hogyan próbálja megijeszteni őket, akár egy olyan témát felhozva, amit biztosan nem fognak tudni, hiszen ha tanultak és magabiztosak, kaphatnak bármilyen feladatot, képesek lesznek megcsinálni, még ha nem is biztos, hogy tökéletesen. Én mindig így próbálom a gyerekeknek ezt levetíteni. De jött már olyan kérdés is, hogy miért hagytam ott Magyarországot, aztán rá kellett jönnöm, hogy a válogatottbúcsúra utalt egy gyerek. Ám megesik, hogy cégek hívnak fel, kérve, hogy menjek el egy rendezvényre, de edzés miatt sokszor nem tudok, mire csodálkozva kérdezik: még védek? Persze van, hogy csak az merül fel, szoktam-e mezt vagy kesztyűt cserélni.

– Gondolom, a portugálok elleni meccs hajrájában mutatott cseles passz, ugyanitt a Ronaldo-stílusban való beállás vagy a belga De Bruyne kivédett szabadrúgása is gyakran előkerül.
– Természetesen feljönnek ilyen meccsjelenetek, vagy megkérdezik, mit beszéltünk a játékosokkal, mert látták a tévében, hogy esetleg összeszólalkoztunk. Sokan mindent szeretnének tudni, s ami elmondható, azt nem szoktam titokban tartani.

– A nemzetközi sajtóban főleg a mackónadrág kapcsán írtak…

 

– Azt gondolom, ez nemcsak a mackónadrágról szólt, hanem annak a teljesítményéről is, aki viselte, hiszen nem úgy néz ki a dolog, hogy a melegítőnadrágot csak betesszük a kapuba, aztán majd elakadnak benne a lövések. Számomra ez ugyanolyan, mint egy kesztyű vagy egy cipő, persze könnyebben észrevehető, ám nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Fontos számomra, de már 21 éve ebben védek, nekem nem újdonság.

– Az viszont bizonyára igen, hogy az egyik nap szinte a fél ország szürke mackóban ment munkába, iskolába.
– Óriási volt, hogy az emberek ezzel ünnepeltek. Külön öröm számomra, hogy az emberek így bohóckodtak és szereztek egymásnak örömet. Azt gondolom, ezzel Magyarország és a sport saját magát ünnepelte. Rengeteg kép készült tűzoltókról, professzorokról, cégvezetőkről, akik szürke nadrágban voltak, jó érzés volt, de menni kell tovább. Ezekért a pillanatokért dolgozom, ám semmivel sem szabad megelégedni.

– Az osztrákok elleni nyitómeccs (2-0) első percéből Alaba kapufájára hogyan emlékszik? Ha az ott bemegy, lehet, mi nem beszélgetünk semmiféle Eb-menetelésről…
– Szép kísérlet volt, végigkövettem az akciót, számítottam rá, hogy lehet belőle kapura lövés. Nem pont középről, az én jobb kezem irányából a balom felé lőtte, reagáltam, a tudásom legjavát beletettem a vetődésbe. Azt gondolom, ha kicsit beljebb jön, akkor megvan, ám ha a kapufáról befele csorog a labda, az nagy gond lehetett volna. A legelején még ő sem volt teljesen koncentrált, elképzelhető, hogy ha a 60. percben történik, akkor nem kapufa lesz belőle, ugyanakkor véleményem szerint az elvégzett munkának is köszönhető, ha kifelé pattan a labda egy lövésnél. Ha bemegy, akkor valószínű, hogy nem dolgoztál eleget, ezek nem véletlenek.

– A második csoportmeccsen, az Izland ellenin (1-1) az ellenfél tizenegyese előtt kiesett a kezéből a labda, itt talán hibázott, bár lökték is. Ezt követte a büntető, amellyel az ellenfél vezetést szerzett.
– Valóban, ha megvan a labda, akkor el sem jutunk idáig, ám a levegőben meglöktek, a testemet és a kezemet is, ebből kifolyólag tekeredett ki a labda, de nem álltam meg, mentem tovább, aztán a büntető már abból lett, hogy Kádár Tomi próbálta elrúgni a labdát. De ez csak egy szituáció, döntöttek hasonló apróságok a javunkra is, gondoljuk a mi gólunkra, ha a védő nem ér bele öngólt érően Nikolics beadásába, hanem elengedi, Böde Dani rúgta volna be, ám lehet, elcsúszik a lába mellett… Lehet ilyen eseteket boncolgatni, de azt gondolom, úgy volt jó, ahogy volt.

– Hagyjuk is az apróságokat. Egy év távlatából összességében mit lehet mondani a 44 év utáni kijutást követő, nyolcaddöntőig tartó szereplésről?
– Szerintem az Eb-n nyújtott csapatteljesítményünk óriási volt, egyénileg is mindenki hozzátette a magáét, és azt gondolom, az emberek is így élték meg. Ne felejtsük: sikeres mérkőzéseink után óvónőktől nyugdíjas hölgyekig, akik nem is foglalkoztak a focival, mindannyian milyen boldogok lettek, mert a környezetük az volt. Örülök neki, hogy mi tudtunk alapot adni ennek a hangulatnak.

– Franciaországban mi jött át ebből?
– Az Eb-t úgy nézem, mint egy ünnepet. Borzasztó kemény volt az alapozás, a bajnokság végén rögtön mentünk edzőtáborozni, öt héten keresztül tartott a felkészülés. Kint már csak élveztük a munkának az eredményét, hogy a szurkolók ott vannak, de ezt mindegyik csapaton láttuk. A drukkerek az összes mérkőzésen óriási hangulatot teremtettek, megtöltötték a franciaországi utcákat, sőt, a magyarországiakat is. A labdarúgás erre képes, óriási érzelmekre és megmozdulásokra. De pont azért, mert ez sport, ha az ember fent volt, akkor egy idő után lent lesz, és fordítva, az a kérdés, hogy egy sikeresebb szereplés meddig tart.

– Ha már ez szóba jött, csökkenti a tavalyi Eb sikerét a mostani, Andorra elleni kudarc?
– Aki az Eb-t átélte, az eltette magának, senki nem fogja elfelejteni, hogy annak idején hogyan szurkolt az ország, ezt a pici gyerekek nyugdíjas korukban is mesélni fogják az unokáknak. Én akkor is mondtam, hogy ezzel nem ért véget semmi, egy nagyon szép állomás volt, de tovább kell épülni a csapatnak. Ősszel visszavonultam, így nem tudok nyilatkozni a közegről, már én is csak szurkolóként látom azt, ami történik. Az andorrai mérkőzésen azt gondolom, nem csak a hibák jelentették a problémát, a hozzáállás okozott csalódást. Szerintem ezen kell változtatni.

– A hozzáállásbeli problémák miként érzékelhetők?
– Nem tudom most átélni, mi történt bent, játékosként láttam a többieket, tudtam, hogyan edz a csapat, miként viselkednek a szállodában vagy utazáskor, amiből le lehetett vonni a konzekvenciát, akár sejtve azt, hogy már mielőtt felmegyünk a pályára, problémák lesznek. Egy biztos: nemcsak beöltözni kell magyar válogatott játékosnak, hanem a szívedet is ki kell tenni a pályára. Szó szerint, mert nem egy klubot képviselsz, hanem egy nemzetet.

108

Király Gábor a svédek elleni novemberi találkozón vonult vissza, az volt a 108. szereplése a címeres mezben, az örökrangsorban Bozsik József 101-gyel, Gera Zoltán 96-tal követi. „A döntés, hogy elbúcsúzom a válogatottól, nem egyik napról a másikra született, én olyan vagyok, hogy mindig ráteszek egy lapáttal, s már az ötödik vagy talán a tizedik volt, amikor azt mondtam, na még az Eb belefér. Ám tavaly tavasszal is úgy voltam vele, hogy ha nem tudok a felkészülés során úgy dolgozni, ahogy megkövetelik, akkor nem fogok menni Franciaországba se” – mondta visszatekintve. Hozzátette: „Elég harcos típus vagyok, nehezen adok fel dolgokat, de úgy érzem, sikerült a megfelelő időben elengedni, az volt bennem, hogy már nem tudok újat mutatni.”

– Sérüléséből felépülve, tavasszal két évvel meghosszabbította szerződését a Haladással. Ezek szerint a tavaly őszi válogatottbúcsú után 2019-ben, 43 évesen jöhet a végleges visszavonulás?
– Ez nem garantál semmit, már az utóbbi két évben is úgy védtem, hogy bármikor befejezhetem, ha az egészségi állapotom ezt indokolja. Ugyanúgy kell dolgoznom, ahogy eddig, nem vehetek vissza, s ha azt látom, hogy nem tudok megfelelő teljesítményt nyújtani, el kell gondolkodnom azon, hogy akár 2019 előtt befejezzem. De azért is jó a kétéves szerződés, mert ha egyéves lenne, akkor hajlamos lennék a következő szezonban arra gondolni, hogy az már az utolsó, ám így, hogy lesz még egy, ez pluszban motivál. Természetesen 41 évesen már nem úgy mennek a dolgok, mint húsz éve, de az elszántság és az akarat bennem van, és ha az nem hal ki, akkor ki tudom tölteni ezt a két évet.

– Húsz év – azt olvastam, ennyi idő után nyaralt először több mint öt napot június elején. Szerdán pedig a kapusok oktatásáról és a jó kapusközösség megteremtéséről beszélt egy debreceni konferencián. A több pihenés és az utánpótlásnevelés lehet a távoli jövő fókuszában?
– Megfordítanám: az utánpótlás-nevelés és a pihenés. A Haladás-edzések mellett, ha van időm, már most is a gyerekeknek adom át a tapasztalataimat a Király Sportegyesületen belül. Természetesen a család is nagyon fontos, ezeket össze kell hangolni, de a feleségem is nagyon sokat dolgozik a cégben, így napközben emiatt is együtt tudunk lenni. Az a legfontosabb, hogy az ember ne csak átadja a tapasztalatokat, hanem hogy amit elmondott, azt valóban meg is lehessen valósítani.

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Június 18, 2017-on 11:11am-kor

Focizgatunk Európában


2017. június 18.vasárnap 11:01

A szurkolók és a futballszerető emberek 10-20 éve át vannak verve. Emlékszünk még erre a mondatra? Nem Végh Antaltól vagy valamelyik hazai szakírótól származik. Szalai Ádám kezdte így emlékezetes telki beszédét négy évvel ezelőtt.

Akkor épp az amszterdami 1-8-as vereség sokkjából próbált felocsúdni Magyarország, ehhez adott segítséget a válogatott csatára. Kertelés nélkül mondta ki: szemfényvesztés a szövetség és a válogatott részéről, hogy évről évre az Európa-bajnokságra és a világbajnokságra való kijutást tűzi ki célul, és a fociszeretők ezt be is nyelik. Eközben nincs egy játékosunk sem, aki valamelyik jegyzett európai bajnokságban kezdőként játszana hétről hétre, és olyan edzőnk sincs, aki ezek bármelyikében ülne a kispadon. Ehhez képest a közvélemény a félrecsúszott célkitűzés nyomán rendre elvárja a bravúrt, majd amikor azt nem képes hozni a nemzeti csapat, elverik rajta a port.

A tavalyi Európa-bajnokságon nyolcaddöntőbe jutott válogatott körüli ujjongás sokak emlékezetéből kiégette Szalai intelmeit. Pedig érdemes megvizsgálni, mi változott Amszterdam óta, főképp annak tükrében, hogy múlt pénteken a válogatott a pokol újabb bugyrát is megjárta Andorrában.

Röviden: szinte semmi. Az öt legszínvonalasabb európai bajnokságban – német, olasz, spanyol, angol, francia – egy játékosunk volt állandó tagja a kezdőcsapatnak az elmúlt években: Gulácsi Péter. A Lipcse kapusa a Bundesligába feljutott csapat alapembere lett. Remekelt sokáig, a legjobbak közt is éllovas lett, végül másodikként zárt a klubban, harmincnégy meccsén mindössze harmincöt gólt kapott, ez az egyik legjobb mutató a mezőnyben.

Nagy Ádámot emelhetjük még ki, aki ingázott a kispad és a kezdő között az olasz első osztályú Bolognában. A nemzeti csapat többi játékosához képest ez is kimagasló teljesítmény. Elitbajnokságban „játszogatott” még Kleinheisler László, Sallai Roland, Balogh Norbert, Lang Ádám és Szalai, aki a Bundesliga valaha volt legeredményesebb magyar játékosa már – úgy is, hogy főleg csereként jut szóhoz a Hoffenheimben.

A válogatott maradéka a magyar, a lengyel, az ukrán, az amerikai, a szlovák, a dán, az orosz és az izraeli első osztályban futballozott vagy koptatta a padot, mások a német és a francia második vonalban vitézkedtek.

Lássuk a topbajnokságok magyar edzőit. Dárdai Pál a Hertha BSC-ből úgy csinált két éven belül kétszer is Európa-ligás csapatot, hogy klubjáé az egyik legszerényebb költségvetés a Bundesligában. Ne legyen kétségünk afelől, hogy ha Dárdai itthon ragad – kezdeti tervei szerint pár év után hazatért volna Pécsre –, jó eséllyel a válogatott kispadjának közelébe sem kerül. Ám húszéves berlini tapasztalata olyan tudással vértezte fel, amely alkalmassá tette arra, hogy a Hertha gyerekcsapatának öltözőjéből indulva rövid idő alatt szép eredményeket érjen el. Németországban a szurkolók és a játékosok az év edzőjének választották – olyanok előtt, mint Thomas Tuchel vagy Pep Guardiola. Kiemelkedő edzőinket tekintve ő a sor eleje, egyben a vége is.

Összegzésképp: míg a Szalai-beszéd idején egy elitbajnokság egy csapatánál sem játszott kulcsszerepet labdarúgónk, négy évre rá van egy Gulácsink és egy Dárdaink. Mindez nem felmentés az andorrai 0-1-re vagy arra, hogy négyszer egymás után kaptunk ki rúgott gól nélkül, negatív történelmi rekordot felállítva. Ám arra bizonyíték, hogy 2013 óta nem következett be gyökeres változás a magyar fociban, ami javíthatná kilátásainkat. A józanság viszont továbbra sem futballvezetésünk erénye. Csányi Sándor, a magyar szövetség feje volt az, aki Szalainak engedélyt adott négy éve, hogy borítsa az asztalt Telkiben. Ugyanő a norvégok elleni sikeres Eb-pótselejtezőt követő hangulatban azt mondta: mostantól minden Európa-bajnokságra kötelező a kijutás. A világbajnokságokról, igaz, nem beszélt.

HozzászólásokAutomata szerkesztőrobot által a Június 18, 2017-on 8:47am-kor

Andorra, végállomás


2017. június 18., vasárnap 07:00

Az a tény, hogy Bernd Storck, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya az Andorrától elszenvedett 1-0-s, sporttörténeti értékű vereség után nem mondott le ott helyben, s a futballszövetség vezetői sem léptek azonmód, újabb bizonyíték arra, hogy Magyarország továbbra is következmények nélküli ország. Itt ugyanis meggyőződésem szerint nem volt helye semmiféle mérlegelésnek, kivárásnak. Ehhez képest az MLSZ végül adott még egy esélyt Storcknak. A történet persze nem csupán a magyar közeghez asszimilálódott német mesterről szól.

A magyar szurkolók által nem hivatalos Eb-himnuszként kezelt dalban megénekelt éjszaka nem múlt pénteken a pireneusoki miniállamban, hanem már tavaly nyáron, klubcsapataink európai kupaküzdelmekből való, kiábrándítóan korai kihullásakor ért véget. No meg akkor, amikor kiderült, hogy a franciaországi kontinenstornán tapasztalt lelkesedésnek nyoma sincs az NB I-es meccseken a lelátókon. A csalódásnál azonban erősebb volt a remény, amellyel az újabb csodát, a magyar futballvalóságból kiragyogó, addig a Dárdai Pál lendületére is alapozó Storck vezette válogatott vb-selejtezős menetelését vártuk. Aztán különösebb felhorgadás nélkül végignéztük, hogy évtizedek rutinja szerint hogyan porlad a remény matematikai eséllyé, hogy jelölik ki ismét helyünket a riválisok a futottak még zónában az európai futballtérképen. A lelkes műkedvelők alkotta andorrai válogatottól kapott pofon azonban kizökkentett a rezignált állapotból, a helyszínen őrjöngő szurkolótól az itthon fotelben dohogókon át a könnyező Dzsudzsák Balázsig mindenki reakciója a helyén volt, ezért is bicskanyitogató a szövetségi kapitány és a futballvezetés maszatolása.

Szintúgy a politika sunnyogása. Mintha nem a legfelső vezetés által diktált magyar futballmodell bukása vált volna nyilvánvalóvá. A baj mélyebb annál, mintsem néhány szakmai melléfogásra fogjuk a kudarcot. Az utánpótlás-nevelés ürügyén a magyar fociba dézsából öntött (köz)pénzek ellenőrzése finoman szólva hézagos, az eredmény nem igazolja vissza a koncepció életképességét; klubok válnak fideszes mogulok, kiskirályok homokozójává; a teljesítménykényszer híján elérhető csillagászati jövedelmek prostituálnak edzőt és játékost. Ne legyünk igazságtalanok: nemzetközi mérkőzések rendezésére alkalmas stadionokra szükség van, ám az elszabaduló költségek és a nehezen magyarázható újabb és újabb helyszínek súlyos aránytévesztésről tanúskodnak. Az a főként a Ferencváros rovott múltú és kétes jelenű szubkultúrában ficánkoló fideszes elnöke által képviselt koncepció pedig, miszerint le lehet váltani „békés családokra” a hagyományos szurkolói csoportokat, szintén megbukott. Csupán arról feledkeztek meg némelyek, hogy a magyar bajnokik rendszeres látogatásához kell némi megszállottság, fanatizmus. Azt, hogy csapat és szurkolótábor egymásra találása micsoda energiákat szabadít fel, a tavalyi Eb-n és azt megelőzően mindenki megtapasztalhatta. Ezért is elhibázott és ismerethiányból táplálkozó a most is megjelent liberális kritika, amely negatív jelenségeket felnagyítva, általánosítva primitív csürheként írja le, bélyegzi meg a futballmérkőzések látogatóit, a csapatot mindenhova elkísérő fanatikusok táborát.

A Bernd Storck juttatásairól napvilágot látó információk az andorrai kudarc és a felelősség vonakodó vállalása tükrében különösen visszatetszést keltők – amikor jött a siker, akkor persze sokan ezt a pénzt sem sajnálták volna –, ám ezt sem önmagában érdemes szemlélnünk. A Jobbik béruniós kezdeményezése elsőként a magyar labdarúgásban ért célba, teljesítményarányosan talán még nemzetközi összehasonlításban is túlfizetésről beszélhetünk. Az a politikusi gárda, amelyik egy éve szívesen sütkérezett a válogatott dicsfényében, és amelynek vezetője gyakran nyilvánít véleményt sportszakmai kérdésekben, most, a szégyen pillanataiban is vállalhatna némi részt a felelősségből. Már csak azért is, mert nem csupán a futballdrukkerek, hanem a sport iránt közömbös vagy ne adj’ isten ellenséges adófizetők pénzéből is bőven jut stadionra, egyebekre (az úgynevezett taópénz pedig közpénz, az ezzel kapcsolatos buta vitát lezártnak tekinthetjük).

A (párt)állami futballirányítás nemcsak erkölcsileg kifogásolható, de a jelek szerint hosszabb távon nem is sikeres. Az egész szisztéma piacképtelen: bőséges állami támogatás nélkül éppúgy összecsuklana, mint a magyar gazdaság uniós források híján. Eljött az újratervezés ideje annak kimondásával, hogy a sport, a futball – ellentétben az oktatással, az egészségüggyel vagy éppen a környezetvédelemmel – bizony nem stratégiai ágazat, és nem lehet a politika legitimációs eszköze. Ettől még lehet(ne) közösségi örömforrás, a nemzeti büszkeség és összetartozás kovásza, ahogy azt tavaly az erején felül teljesítő, kisebbfajta csodát végrehajtó válogatottunk példája megmutatta. Nincs az a szégyen, amely ezt az élményt feledtetné, ahogy nincs az a múltbeli érdem, amely az andorrai kudarcot megbocsáthatóvá tenné.