Pro Hungaria Nemzeti Radikális Portál

"Élő forrás, égi láng, Szentlélek, égből szállj le ránk!"

A Hungarizmus, az igaz magyar eszme!

Hungarizmus:

a hungarizmus ideológiáját Szálasi Ferenc, és pártja, a Nyilaskeresztes Párt dolgozta ki. Szálasi Ferencet a nácik juttatták hatalomra, így nem véletlen, hogy az ideológia nagy hasonlóságokat mutat a náci elvekkel, csak természetesen a magyarságra értelmezve.

A nyilasok, hungaristák úgy is tekintették magukat, mint a nemzetiszocializmus magyar gyakorlói.
Az elnevezés eredete: a hungarizmus a Hungária szóból ered.

A hungarizmus kifejezést először Prohászka Ottokár püspök használta, aki ezalatt a magyar érdekekért való kiállást értette. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Prohászka a későbbi hungarista ideológiát bármilyen mértékben támogatta volna. A nyilas kifejezés, a párt jelképére, a nyilaskeresztre - mely a képen látható - és elnevezésére utal.

Nagyon jó lenne, ha ezeket a kifejezéseket mostantól mindannyian a jelentésük szerint használnánk! Állandó kevergetésük nem csak nagyfokú műveletlenségre utal, de az egymástól nagyban különböző eszmék összemosását is maga után vonja.

A HUNGARIZMUS / Magyarelvűség / mint a magyar érdekeken alapuló eszmei vonulat.

"Jaj annak a népnek, amelynek a történelmét az ellenség írja! "

Még akkor is meggyőződésemből, lelkesen, minden erőmmel fogom nemzetemet és népemet szolgálni, ha népem és nemzetem elhagyna, és más útra tévedne.

Szálasi Ferenc

A hungarizmus 1930-1945 közötti magyar nemzetiszocialista mozgalom, eszmerendszer. A mozgalom a kispolgári tömegekre hatott, de minden réteget érintett. Mindenkit a nemzetközösségnek akart alárendelni, elvetette az egyén jogait. Fontos szerepet játszott benne a kereszténység által biztosított erkölcsi alap, de az egyház politikai szerepének növelését megtagadta. 

„Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át”

  A mozgalom vezetője és fő ideológusa Szálasi Ferenc volt. A kifejezést Szálasi Prohászka Ottokár egykori katolikus püspöktől kölcsönözte, aki hungarizmus alatt a „magyar érdekekért való kiállást” értette. 1944-ben a Nyilaskeresztes Párt – mint a hungarizmus kidolgozója – került hatalomra.

Szálasi Ferenc, az eszme megalkotója a nemzetiszocializmus magyar gyakorlatának tekintette a hungarizmust, mely - bár rokon - nem egyenlő a német nemzetiszocializmussal (hitlerizmus), sem az olasz fasizmussal vagy más nemzetiszocialista eszmékkel. Élesen elhatárolta a hungarizmust a szélsőjobboldaltól, mivel a szélsőjobboldaliságot kevesebbnek tartja a nemzetiszocializmusnál.  A mai hungaristák is azt tartják, hogy eszméjük a jobboldali-baloldali kategóriák felett áll.

A fenti önmeghatározások ellenére nagyon gyakori, hogy a hungarizmust a szélsőjobboldali eszmék közé sorolják.

Szálasi az eszmerendszerét (hungarizmus) valló emberek összességét a „Hungarista Mozgalom” elnevezésű közösségbe tömörítette 1935-től. Ez elsősorban eszmei, bajtársi közösséget jelölt, nem jogi és politikai kategória; világnézeti és nem politikai tömörülés volt.

'Voltunk, vagyunk, leszünk!'

Szálasi kivégzése után az elsősorban az emigrációban tovább élő Hungarista Mozgalom vezetői a következők voltak: Henney Árpád (1946-1980), Tatár Imre (1980-1995) - bár meg kell jegyeznünk, hogy Henney halála után zavarossá vált az utódlás kérdése, többen is a Mozgalom vezetőjének tartották magukat.

Magyar Nemzeti Arcvonal 

Győrkös István állítása szerint Tatár Imre őt bízta meg a Hungarista Mozgalom hazai szervezésével. Győrkös 1989 óta hivatalosan működő MNA 1995-ben, Tatár Imre halála után átvette a Hungarista Mozgalom kizárólagos vezetését. Eddigre a külföldi Hungarista Mozgalom szórványainak szervezeti, mozgalmi keretei megszűntek a tagság elöregedése, kihalása miatt. 1997-ben, 1998-ban , és 1999-ben látványos megemlékezést szerveztek a Budai Várban, létrehozván a Becsület Napját, mint a katonai hűség és becsület ünnepét. A várból történt kitiltás után ezek helyi megemlékezésekké váltak. 2000-ben a vezetői testület javaslatára megkezdődött a belső tisztulási folyamat, ami eltávolította soraiból az anglomán „bőrfejűeket”, és a „kitartó, nemzetépítő munkára alkalmatlan” egyéneket. Vezetői határozat értelmében a Mozgalom elsődleges feladatává vált a hungarista eszmeiség átdolgozása a XXI. század kihívásaihoz, és az új hungarista elit kinevelése.


Pax Hungarica Mozgalom

A mozgalmat 2008-ban alapították. Vezetője Domokos Endre János. Létrejöttének okait - holott már létezik egy magát hungaristának tartó mozgalom -, abban kereshetjük, hogy az MNA a 90-as évek végén eltűnt a nyilvánosság elől, és ez az állapot egészen 2009-ig fennállt. A PHM Magyarország egyetlen hungarista szervezetének tartja magát, mivel véleményük szerint a MNA nem hungarista. Ezt arra alapozzák, hogy a szervezet megváltoztatta az eszme erkölcsi alapját, ezáltal olyan alapvető lényegétől fosztotta meg a hungarizmust, hogy az MNA nem tekinthető hungarista szervezetnek.

http://szsz-mka.hu/

Hivatásunk a Rend
Harcunk a Mozgalom
Győzelmünk a Hungarizmus



Aki első a harcban, első a hatalomban is!

A jövő a miénk!

Mozgalmunkban a börtön és szabadság édestestvérek: az első utat jelöl, a másik célt mutat!

Szálasi Ferenc
A HUNGARISTA szót ma az idegenek kollaboránsai szitokszóvá minősítik, és mindenféle aljassággal és hülyeséggel töltik ki!
Új, hazug értelmet adnak a szónak!
Rettegnek tőle, mert megoldásai ma is működőképesek!
Tragikus helyzetünkből való kimenekülésre ma is irányt mutat!
Henney Árpád

Mi a hungarizmus?

Bevezetés

1945 február 28-án az országgyűlés többségéből alakult Nemzeti Szövetség 18 tagja jelent meg kihallgatáson Szálasi Ferenc Nemzetvezetőnél, hogy további politikai lépések előtt a legilletékesebb személytől kapjanak felvilágosítást több kérdésre. Egy magas közjogi méltóságot betöltő személy tette fel ennek során azt a kérdést, hogy mi a Hungarizmus világnézeti lényege, melyek a jövő szándékok stb.
Mielőtt erre a kérdésre válaszolt volna a Nemzetvezető, a következőket jegyezte meg: "1935 március óta, mióta a hungarista eszmerendszert meghirdettem, 1944 október 14-ig úgy személyem és minden egyes párttag, mint egész eszmerendszerem is, a leggyűlöletesebb, legocsmányabb, a leghamisabb és a legkomiszabb támadásoknak voltak kitéve a parlamentben. Miért támad tátok, ha nem tudtátok, hogy mi a hungarista rendszernek az alapja? A parlamentben, a sajtóban, a rádióban egy évtizeden keresztül állandóan ütöttek-vertek bennünket. Kijelentették, hogy bolondok vagyunk, hogy tébolyodottak vagyunk, hogy nem értünk semmit az élethez s most akarják a testvérek, hogy én magyarázzam meg, hogy mi a Hungarizmus és mi a politikai célkitűzése?"

Valóban így volt!
"Zöld kommunisták" voltunk és vagyunk mi, akik legfanatikusabb ellenségei vagyunk a bolsevizmusnak.
"Vallásellenesek" voltunk és vagyunk mi, akik mindenkor hívő tagjai vagyunk egyházainknak.
"Németbérencek" voltunk és vagyunk mi, akik egy pillanatig meg nem tántorodva a németekkel szemben is a Magyar Birodalom megvalósításáért küzdöttünk.

A Hungarizmus megteremtője, Magyarország utolsó törvényes államfője, Szálasi Ferenc, azóta vértanúhalált halt, a kérdező, sok más magyar testvérünkkel együtt, életfogytiglani börtönre ítélve szenved, a feltett kérdés pedig még mindig kérdés maradt.

I.

Mi tehát a Hungarizmus?...
A legmagasabb fokú magyarság!

Egy mondatba összefoglalva ez a válasz. Sokan azt felelhetnék, hogy ezt mindenki állíthatja, de mivel lehet bizonyítani? A Hungarizmus céljával. A Hungarizmus célja a magyar birodalmi gondolat megvalósítása!
Természetesen tudjuk, hogy Trianon óta Csonkamagyarország minden nemzeti alapon álló politikai pártja és minden nemzeti gondolkozású magyar ember is ezt akarta. De a két világháború közti időszakban ennek érdekében nem tettek többet, mint megfogalmazták a "Nem, nem, soha!", "Csonka Magyarország nem ország" propaganda jelszavakat, s mint e téren a kétségtelenül legkiválóbbat, megzenésítették a mélyértelmű és megrendítő Magyar Hiszekegyet. Vagyis nem tettek többet, mint amit szájjal könnyen meg lehetett tenni.

De ugyanakkor az elszakított területek kisebbségi sorsra jutott magyarsága magárahagyatva, egyre gyengülve és pusztulva, vívta élet-halál harcát.

Csonkamagyarország magyarságát pedig egyre nagyobb mértékben pusztította az egyke és az egyse. Évtizedeken át csak beszéltek, csak szónokoltak erről, de ellene semmit sem tettek. A magyarság születési arányszáma az 1913-as 35%-ról 1941-ig 19,5%-ra zuhant. Pedig ahhoz, hogy a népesség jelenlegi állagában fennmaradjon, 22%-os arányszám szükséges.

Társadalmi berendezettségünk napról-napra betegebb lett. Az egyes társadalmi rétegeket mélyreható ellentétek, áthidalhatatlannak látszó szakadékok választották el egymástól és ezért a nemzeti társadalom a legtökéletesebb szétesettség állapotában élt.

Az agrár és ipari proletariátus száma nőttön-nőtt és komoly földbirtokreformról, munkás és munkaadó közti kiegyenlítődésről, igazságos jövedelem elosztásról büntetlenül még beszélni sem lehetett.

Értelmiségünk lelkületének kialakulását végzetesen határozta meg az a tény, hogy még a legkisebb kezdő állások betöltésénél sem a rátermettség, hanem a lehető legmagasabb helyekről jövő ajánlás volt a döntő tényező.

Honvédségünk szelleme teljesen ferde, a hadsereg csak silány paródiája volt az egykori magyar-osztrák monarchia ugyancsak elmaradt cs. és kir. haderejének.

A magyar nő nagy többségében munkásnőnek, tisztviselőnőnek és minden egyébnek készült, még szépségkirálynőnek is, csak a magyar család lel kének, családanyának nem.

Ifjúságunk hivatalos szervezete, a Levente intézmény, nem egyéb, mint egy kezdetleges kis újonckiképző keret, amelyben szó sincs az ifjúság erkölcsi neveléséről és nemzeti öntudatának fejlesztéséről.

Ebben a széteső, pusztuló világban egyetlen szilárd politikai irányzat a Hungarizmus, amely attól a felismeréstől vezettetve indítja meg küzdelmét, hogy: Délkelet-Európa vezető népe a magyar!

Történelmi múltja, államalkotó képessége, központi települése, kulturális ereje és politikai felkészültsége határozzák meg elhivatottságát erre a szerepre, anélkül azonban, hogy ez a vele együtt élő népcsoportok elnyomására törekvő sovinizmus lenne, amely hatalmi szóval akarná az egyetemes nemzet sorskérdéseit megoldani. A Hungarizmus nem ismer sem nagy, sem kis népeket, sem előjoggal felruházott kiválasztott népet, hanem csak életképes és életképtelen népeket.
A Kárpátok által övezett Duna-Tisza medence - Magyar Birodalom - az Úristen által teremtett tökéletes földrajzi egység, amit ember meg nem változtathat. Tökéletes gazdasági egység is, amelyet az emberi korlátoltság és gyűlölködés erőszakkal szétdarabolhat ugyan, hogy életképtelen államocskákat létesítsenek a benne élő összes népek legnagyobb veszedelmére, de ezt a természetes rendjével nyílegyenes ellentmondásban lévő állapotot sem miféle hatalmi akarat nem tarthatja fenn örökre. Csak tökéletes politikai egység teheti lehetővé, hogy ennek az egész Európában egyedülálló földrajzi és gazdasági egységnek minden előnye az itt sorsközösségben élő összes népek számára hasznosítható legyen. Ennek az egységnek a megteremtésére törekszik a Hungarizmus, de nem hatalmi szóval, hanem azzal, hogy az itt élő és gazdaságilag egymásra utalt, egymást kiegészítő különböző fajú, nyelvű és vallású népek nemzeti érzését és öntudatát, nyelvét, szokását és vallását feltétlenül tiszteletben tartva szervezi meg a politikai, gazdasági és társadalmi együttélés lehetőségét.
Őseink honfoglalás utáni századokban éppúgy mint napjainkban a cél ez az eszményi politikai egység: a Magyar Birodalom s a magyar nép legmagasztosabb történelmi feladata éppen ennek megszervezése és irányítása.

A magyarság eme vezető szerepe 1526-ban látszólag megszűnt. A XVII- ik században Bocskai, a XVIII-ik században Rákóczi, a XIX században a 48-49-es szabadságharc mutatják népünk történelmi hivatásérzetét, míg a XX-ik században a Hungarizmus népi mozgalma jelöli népünk kitartó, szívós hata lomra törekvő akaratát, hogy természetes vezető szerepét visszaszerezhesse, délkeleteurópai hivatását teljesíthesse és a "Hős vértől pirosult gyásztér" helyébe a Hungarista Magyar Birodalom dicsőségét, nagyságát és boldogságát építhesse meg minden jóakaratú népe hasznára és életbiztonságára.
Ennek a négy évszázados küzdelemnek súlyos vérveszteségei a magyarságot legyengítették. A Magyar Birodalom területén idegen germán és szláv hatalmi erők versengése indult meg, hogy a magyarság összetartó és egységesítő erejét megsemmisítve, ezt a területet darabokra tördelje szét és saját érdekkörébe vonja. Ez az idegen hatalmi törekvés célját az első világháborút követő trianoni békeparancsban érte el, amikor a Magyar Birodalmat, ezt a földrajzilag és gazdaságilag egységes területet széttörték és a magyar nép összetartó erejét a pánszláv erők segítségével kikapcsolták. Ezzel ezen a területen állandósították a nemzeti ellentétek legteljesebb kiéleződését, a politikai bizonytalanságot és a gazdasági életképtelenséget.
A legfontosabb teendő tehát a magyar nép életerejének felfokozása és ezáltal összetartó képességének érvényesítése a Kárpátok övezte Duna-Tisza medencében, az évezredes Magyar Birodalom területén, a magyarsággal sors- és társközösségben élt népek körében. Ezt a történelmi feladatot akarja és fogja elvégezni a Hungarizmus.

II.

A feladat eredményes elvégzésének előfeltétele, hogy a magyarság teljesen összehangolt, egységes társadalmi közösségben éljen. Ne legyen semmi külső vagy belső tényező, amely a magyart a magyarral szembe állítja.
A hungarizmus elveti a meddő osztályharcot, mert az mindig a mesterséges társadalmi rétegeződés következménye, a természetes társadalmi rétegek öncélú különélése és a szükséges társközösség szétporladása. Az eddigi rendszerben felső, közép és alsó osztályokat ismertünk. A társadalomnak ez a rangsorolása okozza az osztályharcot. Ezzel szemben a Hungarizmus politikai, gazdasági és társadalmi rendjének alapja az a természetes társadalmi rétegződés, amely hivatás szerint csoportosítja a nemzeti társadalmat.

Eszerint:
A paraszt, az őstermelő, aki a nyersanyagot szolgáltatja;
A munkás, aki a nyersanyagot fogyasztóképessé formálja;
Az értelmiség, aki a fogyasztóképessé tett nyersanyag igazságos elosztását végzi és összhangba hozza a két alaptényező munkáját;
A nő, aki a családban élvezi a paraszt, a munkás és az értelmiség által végzett munka hasznát és azt a gyermek, a Nemzet jövendője, nevelésére fordítja;
A katona, aki a nemzetmunka folytonosságát és a munkaeredmény élvezetét biztosítja és megvédi.

III.

1. A Hungarizmus és a paraszt

A hungarizmus szerint a magyar parasztnak hivatása, feladata, felelőssége, kötelessége és az ezekből adódó hatalmi helye adva van a következő két hungarista alaptételben: A paraszt a nemzetfenntartó. Iparral rendelkező magas fokon álló parasztállamot építünk.

Teljes tudatában vagyunk annak, hogy iparra szükség van, de nem mint célra, hanem mint eszközre. A parasztgazdálkodás számára életkérdés a magas színvonalon álló mezőgazdasági ipar. Nemzetünknek tehát elsősorban olyan nagyiparra van szüksége, mely a meglévő mezőgazdasági iparhoz szükséges gépeket és azokat az eszközöket állítja elő, melyek a paraszt gazdálkodás mennyiségi és minőségi termelését előmozdítják és termei vényeit feldolgozzák. Szükség van a jól megszervezett kisiparra is, melynek ott van létjogosultsága, ahol egyéni ízlést, sokféleséget, sokrétűséget és mindezekben minőséget kell biztosítani.

Az igazi és egészséges paraszt mindenkor az egészséges önzés kifejezője, mint ilyen az igazi és tiszta nacionalizmus képviselője, aki csak akkor van a nacionalizmusba egészségesen beépítve, ha a földbéke biztosítva van Nemzetünk életében.
Földbéke pedig akkor van, ha a föld a paraszt felelős tulajdonában és felelős megművelésében van. Munkájának eredménye és gyümölcse pedig a paraszt családjának és Nemzetünknek közös hasznát biztosítja.
Ebből kifolyólag a föld azé, aki azon felelősen, okszerűen tud gazdálkodni, vérével is meg tudja védeni és gyermekeinek hiánytalanul örökségül tudja hagyni. A föld elsősorban tehát a paraszté.

A földkérdés a magyarság egyik sorskérdése, ezért ennek a kérdésnek erőteljes, tiszta és igazságos megoldása mindenkor létfontosságú feladata a Hungarizmusnak. Földreformot akartunk, hogy ezzel a magyar parasztságot paraszthitbizományok létesítésével erősítsük, a földnélküli agrárproletáriátus jelentős részét, elsősorban a nagycsaládúakat földhöz juttassuk és az ország termelési átlagát emeljük. Természetes tehát, hogy azt a földrablást, amit odahaza a jelenlegi kommunista rendszer csinált, nem ismerjük el, de a régi birtokelosztást sem fogjuk visszaállítani. A tájszempontok figyelembevé telével a kis parasztgazdaságok nemesített vetőmag és tenyészállat szükségletének biztosítására olyan kiterjedésű nemesítő gazdaságokat fogunk meghagyni, illetőleg létesíteni, amelyeknek a magtermelése és tenyészállat tenyésztési eredményei elegendők és képesek kielégíteni a kis parasztgazdaságok igényeit.
A Hungarizmus a magántulajdon alapján áll és ezért az arra érdemeseket a Nemzet teherbíróképességének arányában kártalanítani fogja.
A földkérdést a Hungarizmus kizárólag a Nemzet érdekeinek megfelelően akarja megoldani s szembe fog helyezkedni minden önző, egyéni érdekkel, amely ennek a sorskérdésnek célszerű rendezését, a magyar parasztság meg-erősödését, a legkisebb mértékben is veszélyeztetné.

A Hungarizmusban a paraszt és a munkás parancsolóan szükséges élet összhangban él. Az értelmiséghez való viszonya sorsdöntő Nemzetünk életé ben. A paraszt az az őstelevény, melyből Nemzetünk vezetőrétege születik. Ha ez az őstelevény az elromlott politikai, gazdasági és társadalmi bajok miatt mérgezett, úgy az értelmiség is az lesz. Ha az értelmiség megszakítja az őstelevénnyel bensőséges viszonyát a fennálló politikai, gazdasági és társadalmi rendszer által mesterségesen felépített válaszfalak miatt, úgy végzetesen elszakad a szülőtalajától, gyökértelenné válik és kiszolgáltatottja lesz öncélú és önkényes hatalmi törekvéseknek.
A hungarista parasztnak a családi életen belül, a nővel való kapcsolata élettörvényünkből adódik: a családi élet tisztasága, erkölcse, dús gyermekáldása abban a tudatban, hogy egyetlen gyermeke sem marad ellátatlan. A parasztnak tudnia kell, hogy nemcsak a földet, hanem a Nemzetet is meg kell becsülnie azáltal, hogy a dús gyermekáldást vállalja és Nemzetünk iránti kötelességének tartja. A paraszt a fegyveres nemzet eleje, az önfeláldozó hazaszeretet megtestesítője, abban a szent tudatban, hogy egyedül véráldozatából származhat Nemzetének és családjának erkölcsi, szellemi és anyagi életbiztonsága. Ez az örök törvény, amely viszonyát a katonához megszabta és megszabja mindaddig, míg a tiszta és egészséges paraszt jelenti Nemzetünk létalapját és sorsát.

2. A Hungarizmus és a munkás

A Hungarizmus a nacionalizmusnak és a szocializmusnak életösszhangján épül fel. Szocializmus nélküli nacionalizmus sovinizmussá és nacionalizmus nélküli szocializmus elkerülhetetlenül materializmussá fajul. Mind az egyik, mind a másik csak katasztrófát hozhat a társadalmi közösségre, mert menthetetlenül a soviniszta vagy materialista imperializmus kerekedik felül.
A mi nacionalizmusunk nem az eddig már annyit elkoptatott nacionalizmust jelenti. Nacionalizmusunk a Nemzet mai és holnapi hivatását határozza meg. A mi szocializmusunk nem a marxizmus osztályharca, hanem a nemzet kebelében élő összes társadalmi rétegek munkabékéje.

Az eddigi társadalmi rendszerben a magyar munkás nemzetközi proletár volt, aki a marxista materializmus hazugságaitól elszédítve, szervezett szociáldemokratának csúfolta önmagát. A proletár azonban nem szocialista, ha nem engedelmes, felelőtlen eszköz és piszkos fegyver a nemzetközi plutokrata érdekközösség kezében. A proletár nem nacionalista, hanem istentelen, hazátlan, otthontalan és családtalan bitangolásba kergetett csavargója az erkölcsi, szellemi és anyagi züllésbe mesterségesen belekényszerített társadalmi rendnek. A proletár még csak nem is materialista, hanem olyan bérrabszolga, aki legtermészetesebb anyagi jólétének legkezdetlegesebb előfeltételeit sem tudja kiharcolni.
A plutokrata rendszerben minden dolgozó kivétel nélkül csak proletár, aki nem felelősen dolgozik, hanem meggyőződés nélkül kiszolgálja azt. Ennélfogva önmagát becsteleníti meg és zülleszti le ú.n. munkabérharcaiban, sztrájkjaiban anélkül, hogy akár a maga, akár a közösség számára eredményt tudna elérni.

A Hungarizmus a magyar munkást a nemzetköziség posványából és a proletár sorból kiemeli és nemzeti alapra állítja, ahol a munkás a munka felelős tulajdonában, a munkabéke felelős letéteményese és így a tiszta, egészséges szocializmus kiteljesítője és képviselője lesz.
Munkabéke pedig akkor van, ha a magyar munkás megbecsüléséért vívott harcában biztosította magának a tiszta egészséges családi otthont, a tiszta és egészséges munkahelyet, hogy családja és nemzete hasznára legjobb képességeinek kifejtése mellett, a legjobb munkaeredményt érhesse el. A nemzeti kultúra és civilizáció áldásaihoz a munkásnak ugyanannyi joga van, mint bármelyik más társadalmi rétegnek.
Mindezt bizonyítja a Hungarizmus azáltal, hogy a munkást a nemzeti tőke birtoklásához segíti és ezzel az általa végzett munka hasznában részesíti. A Hungarizmusban a magyar munkás nemzetépítő. A munkás vállán nyugszik annak végrehajtó munkája, a munkapadján formálódik, épül és szilárdul nemzetünk.

3. A Hungarizmus és az értelmiség

A Hungarizmus nem jelenti egy osztály mozgalmát, hanem népmozgalom, mely a társadalom minden rétegét felöleli és abból senkit ki nem rekeszt. A nemzetfenntartó paraszt és a nemzetépítő munkás munkáját valaki nek összhangba kell hoznia, hogy munkájuk a köz szempontjából eredményes és hasznos legyen. Kell egy tényezőnek lennie, amely a kettőnek munkáját összefogja. Ez a tényező az értelmiség, amely egyedül képes arra, hogy a nacionalizmust és a szocializmust a gyakorlati állami, nemzeti és népi élet hasznára megszervezze.

Az értelmiség tehát az igaz és tiszta Hungarizmus megtestesítője, a társadalmi béke kifejezője, a Pax Hungarica letéteményese. A Hungarizmusban az értelmiség a nemzetvezető. Minden felesleges szenvelgés nélkül megállapíthatjuk azt a tényt, hogy az ú.n. polgári réteg felmorzsolódott. A liberális rendszer középosztálynak nevezte el, mert nem tudta elhelyezni sem a plutokraták, sem a proletárok közé. Ez a középosztály a plutokrata rendszer nagy szerencséjére soha nem tudott szervezetbe tömörülni s így csak természetes, hogy a kiválóan meg szervezett nemzetközi plutokraták és az ugyancsak nemzetközileg megszervezett proletárok malomkövei között megsemmisült, vagy legalábbis azon az úton van, hogy ez a sors érje.

A Hungarizmus ezekből a tényezőkből szűrte le azt a fontos megállapítását és elhatározását, hogy ezt a középosztályt meg kell menteni a vég pusztulástól, mert szaktudásánál fogva igen értékes és nélkülözhetetlen rétegét képezné minden természetes társadalmi rendnek. Ezért a hungarizmus tudatosítja benne, hogy szaktudásánál fogva ő is azok közé tartozik, akik felelős vezetésre hivatottak. Ezt a nagy szerepet azonban eddig betölteni nem tudhatta, mert bár a leghatalmasabb tőke, a tudás birtokában és kisajátíthatatlan tulajdonában van, mégis tehetetlen kiszolgáltatottja volt a rendszernek. Mesterségesen és erőszakosan megakadályozták abban, hogy az őt is megillető vezető helyet elfoglalhassa.

A Hungarizmus új értelmiséget fog nevelni a parasztság, a munkásság és. a középosztály szellemi elitjéből. A Hungarizmus ennélfogva minden egyes társadalmi rétegünk szellemi elitje számára azt a szabadságharcot jelenti, amelynek végcéljában az értelmiségnek vezetésre való elhivatottsága és joga áll, ha az nemzetünkhöz megingathatatlanul hűséges, minden körülmények közt becsületes, erejében és hivatottságában rendületlenül hisz.
A Hungarizmus alaptörvénye, melyet értelmisége számára kötelezővé tesz, a következő:
Ha választani kell Nemzet és alkotmány, igazság és jog, élet és törvény között, úgy kötelessége, hogy mindenkor a Nemzetet, az igazságot és az életet válassza, mert tudnia kell, hogy ez a három örökkévaló. Az alkotmány, jog és törvény szükséges, de múló formák, amelyeket a Nemzet akkor és úgy cserélhet ki, ahogy fejlődése, új életakarása ezt meg követeli.

4. A Hungarizmus, a nő és a gyermek

A nemzeti életet úgy kell tekinteni, mint isteni adományt arra, hogy mindenek felett és feltétlenül benne valósítsuk meg a közös vér kötelékét, a magyar családot.

Nemzetünk harmonikus egysége az igaz magyar nőben magasztosult családon nyugszik. A nő hivatása és feladata a szeretet és gyöngédség gyakorlása a család keretében. A nő a család jó szelleme és erkölcsi tisztaságának alapja s mint ilyen, a család vetületének, a Nemzet erkölcsi tisztaságának alapja is. A Hungarizmus a család szentségét sérthetetlennek tartja.
Nemzetünk erkölcsi életének biztosítása és védelme érdekében a leghatározottabban ragaszkodik minden házasságnál az egyházi esketéshez, erről semmi körülmények között sem tér el.
A Hungarizmus a nő legszentebb hivatását az anyaságban látja és állam rendszerében az anya- és gyermekvédelmet egyik legfontosabb feladatának tekinti. A családi élet erkölcsi és anyagi előfeltételekkel való megteremtése, az anyai hivatás megbecsülése messzemenő biztosítéka annak, hogy az anya minél dúsabb és egészségesebb gyermekáldást hozzon. A Nemzet legdrágább kincse a gyermek, mert ő a Nemzet jövője s halhatatlanságának záloga.

A nő a családbéke letéteményese, a nemzetmegtartó.

A Hungarizmus az egyén boldogságát tűzi ki célul a Nemzet keretében s ezért minden gyermek számára boldog gyermekkort, családi szeretetet teremt és biztosít. A gyermek nevelése az otthon, tanítása az állam feladata, melyekhez az egyházaknak kell támogatásukat adniuk. A hungarista nemzet nevelés szaktudással és izzó hazaszeretettel telített ifjúságot nevel, amely képes lesz hatalmas feladatának elvégzésére, a Kárpátok által övezett Duna-Tisza medence kiegyensúlyozott, boldog életének felépítésére és biztosítására.

5. A Hungarizmus és a katona

A Hungarizmus kerüli a háborút, de nem riad vissza attól, hogy erkölcsi, szellemi és anyagi érdekeit és értékeit minden eszközzel, minden erejével, teljes elszántsággal fegyveresen is megvédje. Nincsenek hódító törekvései, de felkészül a védekezésre, mert a felkészületlenséget bűnnek tartja a Nemzettel szemben. Ebben a felkészültségben a Nemzet minden egészséges, munka- és harcképes tagja részt vesz és együttesen alkotja a fegyveres nemzetet. Ez az egész nemzetnek önmaga védelmére való haladéktalan harcba állítását jelenti.

A hadsereg a fegyveres nemzet végrehajtó eszköze és védi a népközösséget imperialisztikus fegyveres támadások ellen. Ez a hadsereg a szó igaz értelmében a Nemzet honvédsége, melynek tagjai legszentebb hivatásuknak kell tekintsék, hogy Nemzetünk érdekei védelmében életüket bármely pillanatban feláldozzák. A katona a nemzetvédő.

A Hungarizmusban felépülő magyar nemzet ezen öt erőtényezőjének, a parasztnak, a munkásnak, az értelmiségnek, a nőnek és a katonának életképes, egészséges megszervezése alkotja a Hungarizmus legfontosabb feladatát. Csak a Hungarizmus alapján, a népi közösségbe felelősen állítva és teljesen összehangolva, lesz ez az öt erőtényező egyenként és együttesen alkalmas arra, hogy általuk a magyar nép történelmi hivatását, délkeleteurópai vezetőszerepét ismét visszaszerezni és teljesíteni tudja.

A Hungarizmus keresztény vallás-erkölcsi alapon áll, számít a keresztény felekezetek összhangban végzett munkásságára.
Az egyes felekezetek nem képviselhetnek különálló kultúrszellemet, mert az a nemzeti lélek kettéhasadását, a Nemzet lelki egységének megbontását idézhetné elő. A közreműködést békés megegyezésnek kell megelőznie, kulturális vonatkozás ban is. Az egyházak nem lehetnek állam az államban, az államhatalom azon ban bírálóan gondoskodik a keresztény egyházak érdekeinek szociális és kulturális kielégítéséről.
A Hungarizmus istenhívő és krisztushívő, nem tűri az istentagadást, a Krisztus-gúnyolást és a vallástagadást. A Hungarizmus elválaszthatatlan Krisztus tanától és harcos eszköze a krisztusi erkölcsi világrend gyakorlati meg valósításának.
Az egyházak dogmáihoz nem nyúl. A vallás különböző dogmatikus egyházdiktatúrákba merevedik, ha nincs meg a nacionalizmussal és a szocializmussal a parancsolóan megkövetelt életösszhangja, ha ezeket elveti és távoltartja. Igaz hittel és meggyőződéssel valljuk vallásunkat, de nem ért hetünk egyet azzal, hogy a politizáló egyházak szabják meg, hogy milyen egyházpolitikai feltételek mellett üdvözülhetünk csak. Ezt az üdvözülést kizárólag a vallási egyházak biztosíthatják számunkra, ennek feltételei pedig Krisztus Urunk tiszta törvényeitől függnek és nem az egyházak politikai el gondolásaitól. A vallási egyház bennünk fogja legigazabb, leghívebb és legerősebb támaszát megtalálni, a politizáló egyházzal azonban mindenkor szembenállunk.
Meg fogjuk adni Istenünknek, ami az Istené és meg fogjuk adni Nemzetünknek, ami a Nemzeté.

IV.

Hungarisztikus kultúrpolitikánk alapja a magyar népi kultúra. Az egész világgal megismertetjük magasrendű kultúránkat, amelyet fajunk évezredes küzdelmes munkával turáni lelkéből kitermelt és értékké emelt. E kultúra hordozója, a magyar nép, jogot szerzett arra, hogy életterében saját kulturális életét élhesse. Célunk olyan új magyar lelki típus kitermelése, mely faji, népi talajban gyökerezik és a nemzeti önérzet és nemzeti hivatástudat magaslatára emelkedett.
Célunk olyan generáció felnevelése, amely testben és lélekben erős, egészséges, szép, becsületes, önzetlen, önfeláldozó, vallásos, a maga erejében bízó, kitartó, a Hazáért élni és halni kész. Olcsó megalkuvás helyett szívesen választja a kemény harcot, mert tudja, hogy sem ő, sem fajtája nem alábbvaló egyetlen nemzetnél sem és joga van az elsők sorában helyet foglalni a saját tehetségéből.
Nevelőintézményeink megújhodó közszelleme, a nemzeti értékek ismeretére támaszkodó tanulmányi anyaga lehetővé fogja tenni, hogy a magyar ifjúság új lelki típusa mielőbb kialakuljon, mert csak egy életerős, életvidám és rugalmas lelkületű népközösség fiatal tagjait lehet sikerrel nagy nemzeti eszmények és célok szolgálatába állítani és e célokért önfeláldozó munkásságra, valamint kitartó harcra ösztönözni.
A Hungarizmus igen fontosnak tartja, hogy a népnevelés igen szoros kapcsolatot tartson a nemzeti élettel, azzal soha ellentétbe ne kerüljön, mert mindenkor a nemzeti társ- és sorsközösség építőjének kell lennie.

V.

A Hungarizmus egyik legfontosabb feladata a vagyonegyenlőtlenségek igazságos kiegyensúlyozása és a visszaélésekre alapozott, erkölcstelen gazdagodás letörése. Sem a vállalkozási kedvet, sem a tehetséget, sem a szorgalmat, sem a szakértelmet nem kell félteni a hungarista gazdálkodástól, mert csak annak a határtalan, igazságtalan vagyonosodásnak fog határt szabni, amely eddig is tobzódó formájában milliók elsorvadására vezetett.

A hungarista nemzetgazdálkodás célja a népi közösség anyagi jóléte.
Anyagi rendje a nemzetgazdálkodásból és a munkarendből áll. A nemzetgazdálkodás a magángazdálkodáson nyugszik. A magángazdálkodás alapja a szocialista szabadgazdálkodás. Szocialista, mert kötelezettséget jelent a népi közösséggel szemben, szabadgazdálkodás, mert minden teljes jogú magyar állampolgár a nemzetgazdálkodásban tehetségének megfelelően részt vehet. A munkarend a munkakötelességnek, a munkás a munkaadó közti viszonynak, a munka végrehajtásának, a munkabíráskodásnak, a munkaegészségügynek a munkaalkotmány alapján való törvényes rendezését jelenti.

A hungarista nemzetgazdálkodás alapja a nemzeti tőkerendszer.
Az egyes ember által összehalmozott tőkének van egy határa, amelyen felül a tőke már nem egy ember munkájának a gyümölcse. Az ilyen tőkefelhalmozódáshoz a dolgozó nemzet termeléssel, a népi közösség milliói fogyasztással, az államhatalom pedig a termelés, fogyasztás és a haszon élvezetének a Nemzet akaratából történő biztosításával járulnak hozzá. Az államhatalomnak tehát joga van ahhoz, hogy az ilyen közös erővel felhalmozott tőke értékesítésében szabályozó befolyást gyakoroljon és a tőke áldásos hasznából az összes résztvevőknek megfelelő hányadot juttasson olymódon, hogy az a juttatás a népi közösség anyagi érdekein keresztül annak erkölcsi és szellemi érdekeit is szolgálja.

Az értékesítésből származó tiszta haszonból a termelés három alaptényezője, mégpedig a tervezés, a munka és a tőke egyenlő arányban részesül. Ez nemzetgazdálkodásunk egyik alaptétele és szocialista lényege.
Gazdasági életünk alapját az az elv jelenti, hogy népi közösségünk megélhetése biztosítandó elsősorban és csak ezen feltétel teljesítése esetén engedjen meg az államhatalom olyan értékesítési politikát és olyan nyereségeket, amelyek egyrészt biztosítják a népi közösség szükségleteit, másrészt pedig lehetővé teszik a termelésben közreműködő magánvagyonok fejlesztését.

VI.

A Hungarizmus külpolitikája a nemzetközösség, a konnacionalizmus el vén épül fel, amely az egymásra utalt nemzetek érdekszövetségét, tömörülését, politikai és gazdasági közösségét jelenti, az egyes nemzetek nemzeti önállóságának csorbítása nélkül. A nemzetközösségben sem egymás fölé, sem alárendelt, hanem csak egymás mellé rendelt nemzetek vannak. Egy évezred súlyos, véres történelme félreérthetetlenül bebizonyította a magyar népnek, hogy milyen más népekkel vállalhat társ- és sorsközösséget.

A magyarság ezer esztendős történelme folyamán három súlyos sorscsapást szenvedett el: Az egyik 1240-41-ben a Muhi pusztai vereséggel kezdődő ú.n. tatárjárás volt, amikor a mongol hordák végigpusztították a Magyar Birodalom területét, kifosztva és kiirtva mindent, ami útjukba került. A menekülni kényszerült magyar királyt egyetlen szomszédja sem segítette, sőt súlyos helyzetét kihasználva, megzsarolták. Ezt a súlyos sorscsapást a magyarság a Magyar Birodalom területén akkor élt népekkel együtt szenvedte végig.

A másik súlyos sorscsapás 1526-ban a mohácsi csatavesztéssel kezdődő és másfél évszázadon át tartó ú.n. török hódoltság volt, amely alatt ismét a Magyar Birodalom területén élt népek és elsősorban a magyarság harcolt, vérzett és pusztult a török megszálló elleni harcokban. Az oszmán hódító törekvés a 150 év folyamán szinte sohasem jutott túl a Magyar Birodalom nyugati határain. Ezt a végzetes, majdnem megsemmisítő csapást is nagy részben a magyarságnak kellett elszenvednie.

A harmadik pusztító csapás az 1945-ben bekövetkezett szovjetorosz megszállás. Most is mint mindig a magyarságot irtják tűzzel-vassal, a magyarságot Ítélte halálra a pánszlávizmus éppúgy, mint a bolsevizmus. Magyarország egész területe áll megszállás alatt, amelyet teljesen kirabolnak és tönkretesznek, és most is, ebben a borzalmas sorsban, mint ezer év alatt mindenkor, a Magyar Birodalom területén élő népek osztoznak a magyarsággal.
A Hungarizmus ezt a kemény élet által kovácsolt társ- és sorsközösséget veszi alapul a magyar sorskérdések jövő kialakításánál. Ezért álláspontja nem is lehet más, minthogy elvet minden olyan szándékot, amely olyan nemzetekkel akarja egy államszövetségbe kényszeríteni, amelyek sohasem osztoztak nehéz sorsában. Az ilyen konföderációs terveket természetellenes, erőszakolt, a magyar nemzet érdekeivel ellentétben álló és csak egyes érdekcsoportok öncélú szándékainak tartja, miért is ezek ellen teljes erővel küzdeni fog.

A Hungarizmus figyelembe veszi a történelmi hagyományok erejét, nem felejti, hogy Magyarország ezer év óta szinte megszakítás nélkül királyság volt, figyelembe veszi a Magyar Szent Korona összetartó erejét s ezért a nemzeti királyságot tartja Magyarország jövendő államformájának. Azonban mind az államforma, mind pedig az államfő kérdésében csak az egész magyar nép dönthet népszavazás keretében akkor, amikor ennek összes előfeltételei megadatnak.

VII.

ÖSSZEFOGLALÁS

A hungarista ideológiának ezt a tömör kivonatát a következőkben foglaljuk össze:
1. A Hungarizmus, mint ideológia a következő jelszót írja minden magyar szívébe és értelmébe: A Nemzet jövője mindenekfelett. Azonkívül, részletes elvi alapokat nyújt a Hungarista Mozgalom számára.

2. A Hungarizmus, mint mozgalom arra törekszik, hogy ideológiájában lévő elveket átvigye a gyakorlati életbe.

3. A Hungarizmus elveti a nemzeti társadalomnak természetellenes rétegeződését és az állandó osztályharcot jelentő, osztályokba való sorolását: felső osztály, középosztály, alsó osztály. Ehelyett társadalmi szemléletében a hivatásuknál fogva kialakult természetes csoportokat tartja a nemzeti társa dalom összetevőinek. Ezek: a nemzetfenntartó paraszt, a nemzetépítő munkás, a nemzetvezető értelmiség, a Nemzet halhatatlanságát biztosító nő, a Nemzet jövőjét biztosító gyermek és a nemzetvédő katona. A hungarista társadalmi rétegeződésnek eme tényezői sohasem egymás alá vagy egymás fölé, hanem mindig egymás mellé vannak rendelve.

4. A föld azé, aki ezt felelősen megműveli, tehát elsősorban a paraszt felelős tulajdona. Az egyéni nagybirtokrendszer végleg a múlté. Az erőszakkal létesített kolhozok felszámolandók.

5. A "bérmunkás" a munkabéke ellensége. Munkabéke csak akkor valósulhat meg, ha a munkás nemcsak felelős munkát végez, hanem a termelés hasznának is élvezője.

6. Az értelmiség régi fogalmazását elvetjük. A hungarista értelmiséget nem kizárólag az eddig középosztálynak nevezett csoport alkotja, hanem a hivatás csoportok mindegyikéből tudásuk és rátermettségük alapján kiemelkedett egyének képezik a nemzetvezetésre hivatott értelmiséget.

strong>7. A nő hivatása az anyaság. Katasztrofális népi állományunkat tekintve, mozgalmunk legfontosabb feladata minden eszközzel odahatni, hogy a magyar nők hivatásukat teljes mértékben teljesíthessék.

8. Az ifjúság a jövő záloga. Bőséges gyermekáldás nélkül a legéletrevalóbb tervek mellett is bizonytalan a Nemzet jövője.

9. A nemzeti társadalom, a hungarista népi közösség erkölcsi, szellemi és anyagi érdekei védelmét a Nemzet honvédsége, a hungarista katonaság biztosítja. Ez a fegyveres nemzet védi a népi közösséget bármely oldalról jövő ellenséges támadásokkal szemben.

10. Erkölcsi életünk alapja a keresztény vallás. Az erkölcsi életet művelő egyházak erős támaszai vagyunk, de a Nemzet érdekeivel ellentétes, idegen politikai célokat támogató egyházi megnyilvánulásokat elutasítjuk.

11. Külpolitikánk alapja a konnacionalizmus. Az egymásra utalt népek társ- és sorsközösségének munkálói vagyunk.

12. Hiszünk a magyar népben, hiszünk a magyar nép jövőjében. Hiszünk célkitűzéseink igazságában, erejében és győzelmében.

BEFEJEZÉS

Évekkel ezelőtt feltett kérdésre adjuk meg itt tömören a sokak által várt választ, íme, ez a Hungarizmus lényege.
Ezért küzdöttünk, ezért támadtak bennünket majdnem kizárólag azok, akik nemcsak nem ismerték a hungarizmust, de végzetes felületességgel habozás nélkül fogadták el a legkomiszabb és leghazugabb propagandát. Ezért halt vértanú halált emelt fővel és megingathatatlan hittel a Hungarizmus megalkotója, Szálasi Ferenc, aki a halálos ítélet előtt az utolsó szó jogán azt mondotta:

"Meg vagyok győződve arról, hogy a régi világ a maga elavult ideológiai rendszerével romokban hever s ezt egy új világ fogja felváltani. A magyar nemzet az új világot csak a Hungarizmusban tudja megtalálni."

A Nemzet életében minden generációnak megvan a maga történelmi fel adata, amit népe és nemzete érdekében elvégezni kötelessége. Ha egy generáció beteg s nem ismerte fel azokat a feladatokat, melyeknek elvégzése reá hárult volna, az el nem végzett feladatok megmaradnak és még nagyobb súllyal nehezednek a következő generációkra, esetleg olyan súllyal, hogy ezek összeroppannak alatta.
A mi feltétlen meggyőződésünk, hogy a mostani és a jövő magyar generációk történelmi feladatát képezi a Magyar Birodalomnak hungarista alapon való felépítése. Hisszük és hinni akarjuk, hogy a mostani szörnyű pusztulás után ezek a generációk felismerik történelmi feladatukat és minden erő feszítéssel el fogják végezni azt.
Erre szólítjuk fel minden magyar testvérünket, hungaristát és nem hungaristát egyaránt. Aki elfogultság nélkül olvasta el azt, hogy mi a Hungarizmus és önzetlenül akar dolgozni Hazánk felépítésén, bizonyára megfogja kezünket és együtt küzd velünk a hungarista Magyar Birodalomért. Akkor nem haltak hiába vértanúhalált legjobb magyar testvéreink!

Úgy legyen! KITARTÁS!

Henney Árpád
(1951 évi augusztus hó)

Megtekintések: 1159

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Az egyetlen út: hungarizmus!

Az alábbi írás eredetileg 2006-ban született, az aktualitásából viszont semmit nem vesztett, ezért tartottuk érdemesnek újraközlésre.


Eszméinkkel, ideológiánkkal, mozgalmunkkal, és egyáltalán létezésünk jogosultságával, és értelmével kapcsolatos folyamatos meg nem értés és szkepticizmus, melybe folyton folyvást, mint valami áthatolhatatlan falba ütközöm, késztetett arra, hogy rövid magyarázatban próbáljam világossá tenni az "avatatlan" olvasó számára az efféle álláspontok szűklátókörűségét, és irányítottságát.

Nem túl felemelő érzés nap, mint nap azokkal a becsontosodott beidegződésekkel felvenni a harcot, melyek teljes mértékben a zsidó-liberális média és történetírás abszolút emocionális, az objektivitásnak és tényszerűségnek még csak a látszatával sem bíró propagandamunkája által megteremtett táptalajban gyökeredző előítélet halmazként jellemezhető. De vajon elképzelhető-e, hogy tisztességes ember, miután eljutott az igazság felismeréséhez egy hazug és romlott világban, mégis némaságba burkolózzék, csak azért, mert sorozatosan korlátoltságba ütközik, vagy esetleg pillanatnyi érdekei és egzisztenciája szempontjából a hallgatás lenne kifizetődőbb számára? Vajon világvallás lenne-e ma a kereszténység, ha az Apostolok az első meg nem értések, atrocitások, és üldöztetések következtében a "kényelmes és nyugodt élet" mellett döntöttek volna, az Evangélium hirdetése helyett? Bűnösök közt cinkos, aki néma!

„...Magyar ideálokat szolgáltam és hittel szolgáltam, Lutherrel mondom: Itt állok és másként nem tehetek, Isten legyen segítségemre!..."
(Hubay Kálmán az utolsó szó jogán)

E helyütt nem célom, és nem is állna módomban pontról pontra cáfolni és szertefoszlatni azt a betegagyú horror szerzők tollára méltó, mocskos és hazug rágalom áradatot, melyet a győztesek több mint hatvan év alatt a nemzetiszocializmusra ráfröcsköltek.

Ellenben föltennék egy nagyon rövid és egyszerű kérdést: Vajon mi táplálja igazából Hazánkban és világszerte a nemzetiszocialista mozgalmakat? Az irányított közfelfogás persze kész válaszokat sulykol az önálló gondolkodásra képtelen, fogyasztóvá avanzsált, felületes szemlélő agyába: "Előítéletek, gyűlölet, gonoszság..." De elképzelhető-e, hogy említett tulajdonságok hordozói vonzónak találjanak, felvállaljanak és hirdessenek egy olyan ideológiát, amely megvallásának ma -"jó esetben" is- megvetés és elszigetelés, alkalmanként teljes egzisztenciális ellehetetlenítés, vagy börtön, egyes szélsőséges esetekben pedig, akár tisztázatlan körülmények közötti "hirtelen és tragikus" halálesetek az egyetlen rövid távú "gyümölcse"? Ha sikerül magunkban végre legalább egy pillanatra félretolni a megismerés útjából az évtizedek során a nemzetiszocializmussal kapcsolatosan belénk plántált pavlovi reflexeket, és az előítéletek helyett a tárgyilagosság talajáról megközelítenünk ezt az egyszerű kérdést, akkor első ránézésre is; a napnál világosabbá válik, hogy: ez képtelenség!

Fent említett alantas tulajdonságokkal felvértezett egyének, megtoldva még a karrierizmus, hazugság, szolgalelkűség, gátlástalanság és hitetlenség "erényeivel" , bizony ellenségeink és rágalmazóink sorait "erősítik", mivel egyedül onnan várhatnak egzisztenciális, anyagi javakat, önző érdekeik és materiális vágyaik kielégítését.

Aki ma nemzetiszocializmusra, Hungarizmusra adja a fejét, a létező leghitelesebb, tiszta erőhöz csatlakozik, hiszen pont az üldözői verik belé a hitelességet! Erre mondja azt Krisztus Urunk: "Ha megütnek, tartsd oda a másik orcádat is! Mert akit hitéért ütnek, abba hitelt vernek bele."

Persze jogos lehet a felvetés: Akkor viszont mi az oka ennek az évtizedek óta változatlan hevességű, kiengesztelhetetlen rágalom hadjáratnak és gyűlöletnek, melyet földgömbünk jelenlegi urai ideológiánkkal, és képviselőivel szemben tanúsítanak? De hisz', mi az oka, és mi volt az oka mindig is annak, hogy a Gonosz gyűlöli a jót? Az alacsonyrendű sosem viselte el a magasabb rendűt, gyűlöletét mindig fűteni fogja a kisebbségi érzése, az irigység, de legfőképpen a félelem. Igen, a félelem. Mert paradox módon a világ urai, egy csaknem hetven éve sárba tiport eszmétől, és annak névtelen képviselőitől rettegnek egyedül és kizárólagosan.

Ezzel magyarázható többek között az is, hogy a mai Magyarországon 2006-ban, minden különösebb sajtóvisszhang nélkül indulhatott a választásokon egy "Magyar Kommunista Párt", azoknak a nemzetgyilkos kommunistáknak a (nyílt) utóda, akik -ellentétben a hungaristákkal- százszorosan és ezerszeresen, hitelesen dokumentáltan -korábban a "Felszabadulásunk árnyékában" című háromrészes sorozatban a kitartas.hu is közzétett ezek közül néhányat- a népirtások és kegyetlenségek tömkelegét követték el ország és világszerte. Ezt a pártot a választások alkalmával a média bemutatja, székházából a televízió élő közvetítést sugároz, melynek során döbbenten láthatjuk, hogy identitásukban meghasonlott fiatalok kicsiny csoportja Che Geuvarás, vagy vöröscsillagos -jelzem érvényben lévő törvény szerint, önkényuralmi jelkép- pólókban feszít.

De el lehet képzelni a magát magyarnak nevező média hisztériázását, ha a nemzetiszocialisták jelentenék be abbéli szándékukat, hogy a következő választásokon Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom néven indulni kívánnak, és napvilágot látnának olyan felvétlek, melyeken a párt fiatal aktivistái nyilaskeresztes pólókban tevékenykednek éppen, akár a pártház területén belül. Pedig az önkényuralmi jelképekre vonatkozó törvény, ismereteim szerint, nem tartalmaz olyan kitételt, melyben rangsorolná ezeket az "önkényuralmi jelképeket", egyiket a másik fölé rendelné elrettentő és gonosz mivoltában, a vöröscsillagot "kicsit csúnyának", míg a nyilaskeresztet, vagy horogkeresztet "nagyon csúnyának" minősítené.

De a kommunisták nem keresztezik a világot irányító háttérerők útját és törekvéseit, a többi szalonképesnek nyilvánított (ál) "jobboldali", vagy "baloldali", vagy akár "nemzeti" erőkről már nem is beszélve. De próbáljuk meg röviden vázolni, mi is lenne ez a bizonyos út, melynek keresztülhúzására egyedül a nemzetiszocializmus lehet képes.

Azt azért már rajtunk nemzetiszocialistákon kívül is egyre többen látják, hogy a fennálló világrend alapjaiban romlott, korhadó, rothadó szerkezete összeomlóban van. Nem fogadtatható el a tömegekkel véglegesen a kisszerűség uralma, a törtetők, az ügyeskedők, a gátlástalan pénzarisztokrácia és ennek szolgálatában álló „nemzeti" bábkormányok vérszívó hatalmaskodása, mellyel rátelepednek a befogadó és eltartó nemzetekre és az értékteremtő többség véres verítékén megtermelt jövedelmeket és javakat kézen közön tűntetik el saját, önös kicsinyes, vagy akár éppen hogy nagyra törő érdekeik és céljaik szolgálatában. Ennek a társadalom-strukturális világválságnak valószínűleg, mint ahogy az a történelem során általában lenni szokott, egy gazdasági világválság lesz a kísérő jelensége. -Minek jelei szintén tapasztalhatók.- Ez a társadalmi és gazdasági összeomlás pedig törvényszerűen olyan konfrontációba torkollik, melyben az egymással szembenálló világerők összecsapására kerül sor.

Feltételezhető, hogy vagy a nemzetiszocialista erők kerekednek felül Európa, majd világszerte, vagy egy soha nem látott, totális és infernális judeokrata diktatúra jön létre.

A gazdasági összeomlást valószínűleg egy általános etnikai és faji háború kitörése fogja kísérni, hiszen a harmadik világ színes milliói számára az eddiginél is csábítóbb lesz az a világ, melyet az amerikai és európai fehér ember épített fel az évszázadok során, a maga összes szépségével és kincseivel. A bevándorlás már ma is milliós nagyságrendben zajlik. Ezt, a világot irányító háttérerők nemcsak, hogy legnagyobb mértékben támogatják, hanem kifejezetten gerjesztik és előidézik, miközben igyekeznek elhitetni (sajnos jelentős sikerrel) a fehér őslakossággal, hogy ebben a faji felhígulásban és keveredésben semmi kivetnivaló nincsen.

A londoni faji zavargások 2011-ben

A fehér faj pedig bárgyú és együtt érző mosollyal az arcán nyújtja át azokat a kincseket és szépségeket a bevándorló jöttmenteknek, amiért ősei a vérüket és verejtéküket hullatták évszázadokon át. Ennek már morálisan is megkérdőjelezhető alapjai vannak, hiszen aligha lennének jogosultak erre, a méltatlan és érdemtelen utódok. Hogy mindennek mik lesznek a következményei, azt Franciaországban már megfigyelhettük néhány hónapja kicsiben (azóta Londonban is, a szerz.): A bevándorlók miután oly mértékben elsokasodnak, hogy dologtalan tömegeik eltartása a (még) többségi (fehér) társadalom számára egyre elviselhetetlenebb teherré válik, elégedetlenkedni kezdenek azoknak a javaknak a mértékével szemben amit addig ajándékba kaptak, és a befogadó nemzet iránt érzett „hálájuk" által vezérelve, úgy döntenek, hogy elveszik inkább önkényesen és erőszakkal azt, amire érzésük szerint jussuk van.

"Cigánytérkép" napjaink Magyarországán

Biztosak lehetünk benne, hogy ezeket a tendenciákat azok a bizonyos "világot irányító háttérerők" nem csak, hogy látják, hanem ők maguk idézik elő, a nemzeti és faji öntudat lerombolásával Európa szerte. A gyakorlati előnyük ebből többszörös. Egyrészt az identitásában megzavarodott, tévelygő, egykor szebb napokat látott tradicionális, ősi fehér nemzetek gyakorlatilag fokozatosan megszűnnek nemzetek lenni -ezt már csak a vak nem látja- ehelyett egy öntudatlan gyökér nélküli, agymosott tömeggé, masszává válnak, miáltal sokkal könnyebben irányíthatók lesznek. Másrészt, amikor ennek következtében alkalmatlanná válnak arra, hogy megvédjék magukat a rájuk törő veszedelemmel szemben, boldogan és öntudatlanul fognak belekapaszkodni abba az "erős kézbe", mely az elszabadult káoszt és anarchiát megfékezi majd. És ekkor lépnek elő a háttérből azok a bizonyos erők, akiknek onnantól kezdve nem kell többé titkolózniuk, hanem nyíltan és határozottan, a rendet teremtő és megmentő szerepében tetszelegve, a riadt és kétségbeesett tömeg legnagyobb megelégedésére és megkönnyebbülésére, bevezetik ördögi diktatúrájukat.

Ez lenne a mostani világrend(etlenség) „fejlődésének" rövid forgatókönyve.

Amennyiben a nemzetiszocializmusnak sikerül útját állnia ezeknek a törekvéseknek, helyreállítaná a tradicionális isteni értékeket, és világrendet. Amennyiben elbuknánk, a világ sorsa megpecsételődött.

Akik valamit is őriznek még magukban lényük mélyén azokból az erkölcsi normákból melyeket tradicionális isteni értékeknek neveztem, érzik és látják, hogy a világ irányítása rossz kezekben van, az élet minden területén tapasztalható a totális és rohamos erkölcsi és morális hanyatlás. Ezek a tendenciák 1945 után kaptak szabad folyást teljes egészében világszerte, és ezek az erők több mint hatvan évvel ezelőtt, és azóta is változatlan hevességgel, a nemzeti szocializmust kiáltották ki a legfőbb rossznak.

A képlet tehát roppant egyszerű: A jót onnan ismerhetjük fel a Gonosz által irányított világban, hogy őt próbálja meg rossznak beállítani, ennek érdekében semmilyen eszköztől, semmiféle gátlástalan hazugságtól vissza nem riad, és minden rendelkezésére álló erővel ezt sulykolja a már sokszorosan megpuhított és félrevezetett közvéleménybe. Ez egyben, újfent csak jelzés értékű is kell legyen mindenki számára, hogy melyik az az erő, amelytől a Földünket uraló sötétség igazán tart, s mely alkalmas arra, hogy sátáni terveit meghiúsítsa.

Persze ahhoz, hogy reális eséllyel vehessük föl a harcot az elkövetkezendőkben, még rengeteg munkára és előrelépésre van szükségünk, mind szellemi, mind anyagi síkon. A hiányosságainkkal mi is tisztában vagyunk, nem valamiféle álmodozó, őrült fantaszták szerveződése a miénk. De a feladatunk ma, nem ezek fölött a hiányosságok fölött való kesergés, hanem a rendelkezésünkre álló erőforrásaink, emberanyagunk, és propagandaeszközeink teljes hadrendbe állítása, céljaink elérése érdekében. Eközben persze törekedni kell a meglévő hiányosságok pótlására.

Én minden esetre, az összes szkeptikus és kétkedő helyében, inkább imádkoznék a sokat átkozott, lenézett és fantasztának titulált nemzetiszocialisták győzelméért, vagy Uram bocsá'; tevékenyen venném ki a részem a harcból.

Végvári Levente Attila - Kitartas.hu

(2006. július 8.)


A fenti írást azért tartottuk fontosnak közölni újra, mert bőven aktuális napjainkban is, illetve rengeteg olyan dolgot és eseményt tartalmaz, amelyek szinte szóról szóra beteljesedtek, beteljesedni látszanak 2011-ben. Lássuk csak!

Azóta is minden eszközzel igyekeznek lejáratni minket, azonban rossz hír lehet számukra, ez úgy tűnik, hogy éppen az ellenkező hatást éri el, hiszen ha összehasonlítjuk szervezettségünket, felkészültségünket, létszámunkat, akkor nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy jelentős mértékben sikerült előrelépnünk a 2006-os állapotokhoz képest - természetesen itt a hungarizmus képviseletére gondolunk.

De ami igazán megdöbbentő és igaz, az a fehér nemzetekről és katasztrófális demográfiai folyamatairól tett megállapítása a szerzőnek, melyhez napjainkban méginkább párosul az esztelen bevándorlás által okozott társadalmi feszültségek eszkalálódása. Nézzünk szét, mit láttunk azóta? Alig van nap, hogy ne hallanánk valamely európai országból azt, hogy bizonyos negyedekben, egyre nagyobb városrészekben olyan állapotok uralkodnak, ahová fehér ember (néhol ez már a rendőrökre is vonatkozik), ha kedves az élete, nem merészkedik be, illetve azt, hogy erőszakos színesbőrű bandák fosztogatnak, rabolnak, gyilkolnak - a nyári londoni zavargások csak a jéghegy csúcsát képezték.

De ha valaki ezekre legyint, hogy nem Magyarországon történnek, ami a lehető legnagyobb ostobaság, alighanem ők is tapasztalják, hogy itthon sem lett kedvezőbb a helyzet 2006 óta a cigánykérdés tekintetében. A jelenlegi folyamatok pedig arra engednek következtetni, hogy nem is lesz.

Azok az irányelvek pedig, melyeket a szerző lefektetett, hogy miképpen kell viszonyulnunk, hozzáállnunk a harcunkhoz, tisztábbak és igazabbak, mint valaha! A okfejtését és a kilátásait a jövőt illetően az elmúlt bő 5 esztendő nemhogy cáfolta, de kétszeresen aláhúzta, és igazolta (lásd. kiteljesedő gazdasági válság)!

Ma sem mondhatunk mást, mint azt, hogy az egyetlen út a hungarizmus! Ébredj, magyar!

„Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át”

A múlt mindig is ismétli önmagát.


Jézus keresztre feszítése előtt megjövendölte a tanítványoknak:
„Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak”. /Jn.15,20/
A tanítványok nem gondolták, hogy amit  Jézus megjövendölt, az beteljesedik.
A zsidóság gyűlölete 2500 év elteltével sem csillapodott.
Beférkőztek templomainkba, meghamísították erkölcsi értékrendünket, koldusbotra juttatták a Magyar Nemzetet, és gyalázzák a mai napig a mártírhalált halt Szálasi Ferencet.
Ahhoz, hogy megismerjük Szálasi Ferenc életét,munkásságát, gondolatait , alkalmazni kell a „ Sine ira et studio” elvet ( Harag és elfogultság nélküli elv)
„Sed audiatur et altera pars”
(De hallgattassék meg a másik fél is ) 


Inkább Hős Szálasi FerencA mai napig azt állítják a történészek, hogy Szálasi nem volt magyar, hanem örmény származású volt. Ezáltal próbálják bemocskolni, lealacsonyítani a személyét.
Persze figyelmen kívül hagyták a budapesti törvényszék, Lengyel-tanács megállapítását, hogy Szálasi Ferenc apai nagyapai ágon „tiszta” magyar származású volt.
Mikor az 1930-as években hasonló rágalmak jelentek meg személyével kapcsolatban, megtiltotta a párt tagjainak, hogy azokra reagáljanak. Sohasem tett megjegyzést politikai ellenfeleire, csupán a világnézeti szemléleteikkel „állt hadban”.
Ez az erkölcsös magatartás édesanyja mély vallásos neveléséhez köthető.
Mint mondotta Szálasi Ferenc: „Az istenhit erejét és meggyőződését az anyatejjel szívtam magamba. Anyám keresztül-kasul itatott engem a hittel.”
Nemcsak mélyen volt vallásos, de Szálasi központi gondolata az igazság volt, amelyről ezt írja:” Mindegy, hogy ki hirdeti az igazságot, pojáca, bohóc vagy ripacs. Nem a hirdető a lényeges, hanem az, hogy amit hirdet, maga az igazság.”
„Az igazság akkor is igazság marad, ha csak egy szem látja. De akkor is igazság marad, ha Istenen kívül egyetlen egy szem látja.”
Ezek a gondolatok, ez az életszemlélet nem egy „háborús bűnösre” vallanak.
A II. világháborút követően letartóztatják, és a Népbíróság emberiség ellen elkövetett bűnök vádjával kötél általi halálra ítéli.
A halála előtt ezt jegyezte fel a naplójába: „Utolsó földi utammal az örök életbe indulok.
Utolsó lépések a földi életben, első lépések az örökkévalóságba.”

...És mindezek után beteljesedik Jézus jövendölése: ”Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak.”
1946.március 12-én a Markó utcai fogház udvarán kivégezték Dr.Gera Józsefet, a Nyilaskeresztes Párt- Hungarista Mozgalom Pártépítésének a vezetőjét,
Beregffy Károlyt, a magyar királyi honvédelmi minisztert, Vajna Gábort, a magyar királyi belügyminisztert és Szálasi Ferencet, magyar királyi miniszterelnököt.
Egy szélsőbaloldali francia újságíró, Fernard Gigon a következőket írta:
„Szálasi még csak nem is remeg… Gránit. Maga az emberré lett gránit. Gránit marad akkor is, amikor elhalad három kivégzett miniszterének a holtteste előtt.
Egyenletes, biztos léptekkel megy a halál felé. Azután csak egyetlen gesztus, egyetlen mozdulat: odahajol a feszülethez, amelyet a fiatal pap nyújt fel az ajkaihoz, hogy megcsókolja.
És meghal anélkül, hogy egyetlen izma is megrezzenne, vagy a szemében átülne a félelem.”
És úgy hal meg, ahogy csak az igazi hősök tudnak.


Tudom és hiszem, hogy beteljesednek Szálasi Ferenc szavai:
„Halálosan szeretett Nemzetem rövidesen fel fog menteni. Meggyőződésem, hogy haló poraim elégtételt fognak kapni”.
Úgy lesz, kitartás!
"Nagypéntek nélkül nincs feltámadás!"

Budapest, 2012. március 30./Péter-Szabó Csilla

Kitartás!

Hivatásunk a Rend
Harcunk a Mozgalom
Győzelmünk a Hungarizmus

Aki első a harcban, első a hatalomban is!

A jövő a miénk!

"Tisztáznunk kell: Szálasi számára Trianon mindvégig elsődleges volt, hitt a néptömegek erejének szerepében, és nem viszolygott attól, hogy szükség esetén a parlamentben is megkísérelje a forradalmi feladatok végrehajtását."

Krisztus kereszthalálával aligha tartotta analógnak a trianoni katasztrófát, mint ahogyan óva intünk mi is attól, hogy bárki is eképpen tegyen. Ugyanis Krisztus bűntelen volt. A Trianon előtti mindenkori magyar államvezetés pedig számos mulasztást követett el, mert az itt élő népszemélyiségeknek nem tudott hazát, csupán államot adni. Ezt maga Szálasi is megfogalmazta annak idején. Nem szabad a ló túloldalára sem átesnünk. Attól, hogy a magyarságot rengeteg történelmi sérelem érte, még nem azt jelenti, hogy ő maga ne követett volna el bűnös mulasztásokat, bűnöket. Az sem lehet talán véletlen, hogy egyesek miért szeretik kidomborítani történelmünk balul sikerült momentumait, pedig az elmúlt ezer évből jót is rengeteget meríthetünk. Ehhez nem kell homályos őstörténeti, már-már a sci-fi határát súroló fejtegetésekbe belemennünk. Elhiszem, hogy csiklandozza a fülünket az ilyesmi. De nem tudunk azonosulni azzal a siránkozós attitűddel sem, amely olyasmiket akar elhinteni a nemzeti oldalon, hogy "a magyar a legősibb nép", "Jézus is magyar volt", "minket mindenki bántott", "a Nyugat állandóan elárult minket", "annak idején szövetkeznünk kellett volna a törökökkel", és így tovább, és így tovább. Hogy is vallotta Szálasi? A Kárpát-medence azé, aki benépesíti, továbbá, hogy nincs egy pótolhatatlan nép sem. Ez annyit jelent, hogy a történelem és a világ rendje nem ismer kiváltságos előjogokat. Egy valami számít a világpolitikában; az érdekérvényesítő erő! Semmi más. Ezért nem támogatjuk az ahhoz hasonló szófordulatokat, gondolatokat, miszerint "Magyarország a népek Krisztusa", mert ez csak önsajnáltatást szül és tétlenséget.

A másik kijelentésére viszont egy Szálasi-idézettel felelnék:

"Parlamentáris úton a hatalmat addig lehetett megszerezni, amíg a politikai hatalom nem volt a zsidóság kezében. Amint a zsidóság a politikai hatalmat is megkaparintotta - teljesen mindegy, hogy közvetlenül vagy közvetve, és hogy politikai hatalmát közvetlenül vagy közvetve gyakorolja - teljesen kizárt, parlamentáris úton a hatalmat átvenni. Az így hatalmat gyakorló zsidóság mindent vérbe vagy anarchiába fojt. Ellenszere: népmozgalom!"

Gyakran vágják a fejünkhöz, hogy miért utasítjuk el a parlamentizmusban való részvételt, hiszen annak idején Hitler és az NSDAP is választások útján vette magához a hatalmat, de a Nyilaskeresztes Párt is elindult 1939-ben a választásokon (amelynek körülményeit ismerjük, tudjuk, hogy egyenlő feltételek mellett valószínűleg kormányra került volna). A válasz nagyon egyszerű, ugyanis a körülmények azóta merőben megváltoztak. Lényegi különbség van az 1945 előtti, és az azt követő időszakban Európában (most beszéljünk csak a liberális demokráciákról, hiszen a bolsevizmus idején szó sem volt választásokról). 1945 előtt nem úgy volt felépítve a rendszer, ahogyan ma, hiába voltak szavazások. Akkor még indulhattak a választásokon autokrata és demokrata pártok egyaránt. Hiszen Hitler és az NSDAP sohasem mondta, hogy ők demokraták lennének, mégis indulhattak. 1945 után már tanultak a történtekből, és nem akarták újra ugyanazt a hibát elkövetni. Tehát ma már csak azok a pártok indulhatnak a választásokon, akik elfogadják a demokrácia szűkös kereteit. Hovatovább, csakis az ilyen pártokat jegyzik be. Tehát már itt megbukna a dolog, mert nem jegyeznének be egy hungarista pártot. Logikus a következtetés, hogy az egyetlen út a népi ellenállás útja, mely semmilyen szállal nem kötődik ehhez a rendszerhez.

"A hungaristák számára értelemszerűen, szintén egyedül a zsidóság és a cigányság integrációja látszott problematikusnak. De ennek oka egyáltalában nem a bennszülött őslakosságnak e keletről beszivárgó kisebbségek iránt tanúsított bizalmatlansága vagy kirekesztő attitűdje volt, hanem az emancipációjukra és asszimilációjukra irányuló törekvések teljes kudarca. A nomád kulturális struktúrákhoz ragaszkodó népeknél ugyanis Szálasi szavai szerint hiányzik a „talajgyökeresség és honképesség", ami jelentősen megnehezíti a súrlódásmentes együttélést. A megoldást a hungaristák ennek ellenére mégsem az - általános, nemzetiszocialista modell szerinti - Európából történő kitelepítésekben, hanem az intenzív integrációra késztetésben, esetleg az önkéntes kivándorlásban látták! Ezért próbálták minden eszközzel megakadályozni a zsidóság németek általi deportálását, amíg erre még szemernyi lehetőségük is maradt."

Nem pontos, hogy mit ért Ön "intenzív integráció" alatt. Tudni érdemes, a hitleri Németországban is az önkéntes kivándorlás volt ajánlott a háború előtt. Akkoriban senkit nem kényszerítettek rá, hogy elhagyja Németországot. Csupán olyan körülményeket teremtettek, amely a többségi társadalomnak (tehát a németeknek), és nem a kisebbségi, élősködő, parazita életmódot folytató zsidóságnak kedvezett. Tudjuk, hogy a zsidóság aszerint élt mindig is, hogy "ahol jól érzem magam, ott a hazám", így nem csoda, hogy sokaknak nem is esett nehezére elhagyniuk Németországot. A háború idején pedig, mint a háborús célkitűzések veszélyeztetőit, az ún. "ötödik hadoszlop" embereit elkülönítették, dolgoztatták. Egyébként Szálasi Ferenc is azt válaszolta a németeknek, amikor a zsidók deportálást követelték, hogy nem olyan gazdag a magyar állam, hogy ilyen sok "munkaórát" csak úgy átengedjen számukra.

De egyébként tudatnom kell Önnel, hogy a hungaristák akkor és most is csak az egyetlen lehetséges megoldást tartották, tartják hosszútávon célravezetőnek. Ez pedig a teljes kivándorlás, vagy, ha úgy tetszik, adott esetben a kitelepítés. Ez nem csak a magyarok, de a zsidók és a cigányok érdeke is. Szó sem lehet semmifajta asszimilációról, éppen elég bajt és gondot okozott már nemzetünk erkölcsi és szellemi színvonalának az, hogy a szóban forgó két népcsoport nem vérségileg ugyan, de szellemileg, mentálisan hatalmas rétegeket asszimilált a magyarságból, megteremtvén ezzel a "zsidóbb a zsidónál" típusú magyart, illetve a "fehér cigány" kategóriát. 

„Szálasi már '20-as '30-as években világosan felismerte, hogy Magyarország elsődleges külpolitikai orientációja dél-kelet felé mutat, ahol turáni eredetű, szittya testvérnépek élnek: bolgárok, törökök, perzsák, valamint kaukázusiak. Ezzel szemben óvakodnunk kell a szláv és germán tenger közé szorítva attól, hogy bármelyikükkel is túl szoros, bizalmi kapcsolatba kerüljünk."

Azért az ilyen kijelentésekkel, és főleg az ebből levont következtetésekkel óvatosan bánjunk. Mert az igaz, hogy a magyarság keleti eredetű, de itt, Európában nyerte el identitását és vált kereszténnyé. A nemzeti oldalon oly' gyakran hangozatott kérdésre, hogy Kelet vagy Nyugat, mi csak azt tudjuk felelni, amit Szálasi is megfogalmazott a "népbírósági" főtárgyaláson. A hungaristák nem lesznek nagytér- és fajárulók. Hűek maradunk Európához.

"Sokan azt hiszik, mikor a „kitartás" jelszavára gondolnak, hogy ez kizárólag a II. világháború utolsó fázisában, a katonai cselekményekre vonatkozott. Ez alapvető tévedés, hiszen a hungarista köszönés sokkal régebbi keletű volt a mozgalom gyakorlatában. A kitartás a hungarista ember magatartásának legalapvetőbb karakterisztikus jellemvonása."

Való igaz. Rengeteg és annyi fajta nemzeti irányultságú szervezet és párt tűnt már fel, majd bukott meg, hogy megszámolni sem lehet. Jöttek és mentek, de a hungarizmus maradt, és itt van már több, mint 70 esztendeje. Tisztában vagyunk hiányosságainkkal, lehetőségeinkkel, de mi nem fogjuk az alapelveinket a világhoz igazítani, mert eltökélt célunk, hogy a világot igazítsuk hozzá a mi elgondolásainkhoz. Éppen ezért voltunk, vagyunk, leszünk, és maradunk mindörökre a magyar nemzet élő és valódi lelkiismerete, amíg csak egyetlen magyar is él e földön. Mert az különböztet meg minket a többi nemzeti szervezettől, hogy míg ők állandó jelleggel "tisztázzák szellemi alapjaikat", mi ezt csak egyszer tettük meg. De azok az alapok tértől és időtől független igazságok, éppen ezért örökérvényű, magyar lelkiségből született válaszok. Ezekből kiindulva fogalmazzuk meg aktuális célkitűzéseinket, de az ideológia mindig is marad ami volt, a hungarizmus.

"Ezért a Jobbiknak nem kell szégyenkeznie amiatt, hogy eszmevilága a leglényegesebb kérdésekben megegyezik a hungarizmuséval, büszkén vállalhatná e rokonságot akár nyíltan is. De természetesen érthető és elfogadható az is, ha ezt „kommunikációs bölcsességből" nem teszi. Ám az igazságokon, tényeken, mozgató erőkön, erkölcsiségen, vagy eszmeiségen nem változtat, ha más elnevezésekkel illetjük őket. Ha mostantól a hungarizmust, mondjuk „cirmoscica-szerűségnek" nevezzük el, attól még ugyanazon értékekre gondolunk, ha szóba kerülnek."

Én szerencsésebbnek tartanám azt a megfogalmazást, hogy a Jobbik bizonyos elemeket (nem teljes egészében, csak részletiekben) átemel, ellop. Vonatkozik ez a külsőségekre is, például az Árpád-sávos lobogóra. Azon túl, hogy álságos módon kapálózik a Jobbik, amikor rásütik ezért a nyilas "bélyeget", az igazság valóban az, hogy azon túl, hogy ez a zászló valóban ősi magyar jelleggel bír, de politikai színezettel igenis Szálasi Ferenc és a Hungarista Mozgalom hozta vissza a köztudatba. Mégpedig azért, mert ez a lobogó az, amely a magyar birodalmi gondolatot kifejezésre juttatja, szemben a piros-fehér-zölddel, melyhez 1848 miatt liberális eszmék is kapcsolhatóak, a szabadság-egyenlőség-testvériség hármas jelszavának „rikító szimbólumául született meg".  Szálasi egy alkalommal fel is volt háborodva, amikor azt látta, hogy 1942. augusztusában a Horthy-rendszer immár nemcsak a nyilasok eszméit, gondolatait próbálja ellopni, kisajátítani, hanem zászlójukat is. A Budapesti Nemzetközi Vásárral egy időben, a Műcsarnokban és a Szépművészeti Múzeumban megnyílt időszaki kiállításon a Kállay-kormány propagandistái az addig csak a nyilasok által használt Árpád-sávos zászlót is elővették. A helyzet analóg a rendszerváltás utáni időszakkal is, hiszen kár lenne tagadni, hogy a '90-es években is hungaristák voltak azok, akik először visszahozták, felemelték ezt a lobogót. Az akkori nemzeti radikális tábor pedig csak fújjogott és elhatárolódott tőle. Egyébiránt, ha mi cirmoscicát mondunk, akkor cirmoscicára gondolunk. Ha hungarizmust, akkor hungarizmusra.

Úgyhogy az Ön által megfogalmazott cím, miszerint a hungarizmus és a szebb jövő kapcsolatban állnak egymással, helytálló, azonban nem abban az értelemben véleményünk szerint, ahogyan azt kifejtette. De az általam felvetett kérdést sem szeretném nyitva hagyni. Látens hungarista a Jobbik? A liberális demokrácia kereteit elfogadó, abban résztvevő demokratikus pártjellege miatt, a gőzlevezetés szerepét vagy naivitásból vagy rossz szándéktól vezérelve magukra vevő vezetőik miatt határozottan nem. Azonban a tagság egy el nem hanyagolható, becsületes, jószándékú, nemzetszerető, reményeink szerint fejlődésre képes rétege miatt viszont igen. Azonban ez utóbbiaknak, ha valóban a hungarizmus mentén kívánják felemelni nemzetünket, arrafelé kell orientálódniuk, ahol a vezetőség és a tagság ideológiája egy és ugyanaz, ahol nem kell burkolniuk és titkolniuk világnézetüket.

Várja őket a Pax Hungarica Mozgalom.

Lantos János - Kitartás.hu

Egyéni, családi és nemzeti boldogságunk alapja: a tisztaság

A tisztaság húsba vágó téma. Az az erény, amelyet a mai világban talán a legjobban gyaláznak, a leginkább próbálnak eltiporni, s mely erényt pont emiatt a legkevesebben gyakorolnak, s talán ezzel így vagytok Ti is, hungarista magyar testvéreim!  

Holott nekünk kéne leginkább felkapnunk a fejünket, ha a tisztaság elleni támadásról van szó, és a legerőteljesebben kiállnunk mellette, hisz hungaristaként a saját bőrünkön tapasztaljuk: amit a liberális szennyáradat leginkább el akar árasztani, amit a leghevesebben rág a zsidó métely, az a legtisztább igazság, az az igazán fontos és lényegi dolog, melyen egyéni boldogságunk mellett a nemzet boldogsága is múlik. Úgy gondolom, ha eddig nem tettél így, sőt, hadakoztál a tisztaság erénye ellen, az csakis azért van, mert sehonnan nem kaptál épkézláb választ arra vonatkozóan, miért is kell őrizni azt, és hogy egyáltalán mit jelent. Ahhoz, hogy tudd, miért is kell óvni a tisztaság kincsét, és miért támadják azt leginkább a szabadkőműves páholyokból kiszivárgott eszmeáramlatok, tudod kell pontosan, mi az a tisztaság. Ne gondold, hogy most kioktatlak! Korántsem. Nemzetünk tragédiája, hogy míg a Horthy-korban a kisiskolások is fejből fújták olyan nagyszerű könyveknek köszönhetően, mint Tóth Tihamér: A tiszta férfiúság vagy dr. Csaba Margit: Amit a serdülő leánynak tudnia kell, hogy erről a kérdéskörről mit kell tudni és hogyan kell élni, ma még a hittan jelesek is legfeljebb egy ködös és kánonszagú fogalmazványt mondanak fel, ha erről kérdezzük őket, életük pedig egészen más irányba terelődik, mert maguk se értik, amit tanultak.

A hiba tehát nem Benned van, kedves magyar testvérem, hanem abban, hogy még papok és a hitoktatók sem mernek következetesen kiállni az igazság mellett - tisztelet a kivételnek! -, még ha egyéni életükben élik is azt. A hittanórákra nem járt nemzettestvérek pedig még úgy érzik magukat ebben a kérdéskörben, mintha körülfogná őket a ködös Albion. Pedig ha mindannyian tudnátok, ez mit jelent, és élnétek is, kevesebb lenne a boldogtalanság, a fiatalkori öngyilkosság, a válás - és sokkal több magyar gyermek kacaját hallhatnánk, mint ahány cigány putris rikoltozását!

A tisztaság olyasvalami, amit az ember manapság az erkölcsösség szó alatt ért. Ha erkölcsről esik is szó, általában - ha nem is pontosan -, de erre gondolunk. Bár az erkölcs keresztény értelemben tágabb fogalom, a teológiában nem annyira jártas emberek kivétel nélkül a nemi erkölcsöt értik alatta. "Erkölcstelen nő" - mondják valakire, ha árulja a testét, gyakran vált partnert vagy fűvel-fával csalja a férjét.

A konyhanyelvi értelemben vett erkölcs valójában a nemi erkölcsöt takarja, amit a szaknyelv - a Szentírásra alapozva - tisztaságnak vagy tiszta szívűségnek nevez. Jézus Krisztus így fogalmaz a hegyi beszédben: "Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent." (Mt 5,8) Szó esik ennek ellentétéről, a tisztátalanságról, paráznaságról is: „Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában" (Ef 5,5).

A dolog tehát egyértelmű: aki tisztátalanságban él, vagyis nem nyerte el és nem gyakorolja a tisztaság  erényét, hanem vét ellene, az nem juthat a mennyországba. Mivel tudjuk, hogy Isten törvényei nem csak azért vannak, hogy a mennybe jussunk, hanem azért is, hogy a Földön rend és boldogság uralkodjon, azt is hisszük, hogy a tisztátalanság felfordulást és boldogtalanságot szül. Elég, ha a mai világon végignézünk, hogy ezt lássuk: a tisztaság hiánya miatt nem születik elég magyar gyermek, rengeteg a válás, boldogtalan és kiégett a fiatalság. Ez mind-mind azért van, mert a tisztaságon átsiklunk, mismásolunk csak, ha erről van szó. Ebben is, mint akár a politikában, megalkuvás nélküliségre és radikalizmusra kell törekednünk. Különben nincs eredmény!

A tisztaság, mint írtam, radikalizmust követel mindenkitől, ám különböző mértékben. Más szabályok vonatkoznak egy papra és mások egy házas emberre. Most azonban én csak a házasság előtti tisztaságról írok, mivel ez érinti a többségeteket.

A nemi vágy egy minden egészséges emberben meglevő ösztön, mint az evés vagy az ivás ösztöne. Azonban abban különbözik ezektől, hogy kielégítése nem létfeltétel.

Egyesek azt tartják, hogyha nem engedelmeskedünk parancsoló ösztöneinknek, egy idő után pszichésen beteggé válunk. Te, kedves magyar testvérem, aki szintén ezt az elvet hirdetet, gondolkozz el nagyon, mert sajnos egy zsidó csapdájába estél. Ez az istentelen zsidó pedig nem más, mint Sigmund Freud.

Freud doktor (1856-1939) egy olyan világba született, mely a viktoriánus erkölcsöket hirdette. Jellemző volt erre az időre a kereszténységtől való eltávolodás, "hála" a felvilágosodás eszméinek, ezért a nemi élet szempontjából sem a keresztény felfogás uralkodott. Ebben az időben, ha megfigyeljük a divatot, láthatjuk, hogy a nők szó szerint "tokától bokáig" be voltak burkolva. A test tabu volt, pont úgy, mint a nemiség, és a férfiak már attól is felvillanyozódtak, ha egy női bokát láthattak. Férfiak és nők csakis gardedám jelenlétében találkozhattak, még ha jegyesek is voltak, amint azt Krúdy Gyulától tudhatjuk. Amerikában pedig titkolniuk kellett a nőknek, ha várandósak, nem illett így az utcán sétálniuk. Hiszen hogy kerültek ebbe az állapotba...? A nemiség tehát beteg módon el volt nyomva, valami szégyellnivaló, titkolnivaló dolognak állították be, holott ez teljesen ellentétes a keresztény felfogással. Nem csoda, hogy ezek után, a XX. században kezdtek kiszabadulni a nők és a férfiak ebből a börtönből, ami egy másik túlzássá, a szabad szerelemmé terebélyesedett ki. Ennek az ingakilengésnek tudható be a zsidó destruktivizmuson kívül Sigmund Freud pszichológiája is, miszerint minden a szexualitásra vezethető vissza. Bár az olyan égbekiáltó túlzásokat, mint hogy a szülői szeretet is a szexualitás rejtett kiélése, hogy a gyermek a szülőhöz, a szülő pedig a gyermekhez szexuálisan is vonzódik, manapság minden épeszű ember elveti, azt a "szolid" alapvetést, miszerint a szexualitás kiélése egy olyan ösztön, melyet ha nem elégítünk ki, betegek leszünk, minden ember elméjében mint dogma szerepel. Az a tragédia történt, kedves magyar testvérem, hogy nem csak a viktoriánus tévelygésektől szabadultunk meg, hanem a kereszténység bölcs tanításaitól is. A szennyes vízzel együtt sikeresen kiöntöttük a gyereket!

Elsődlegesen tekintsük a legnagyobb vétket a tisztaság ellen, amit talán még Te is, magyar testvér, véteknek látsz. Megvetően nézel azokra a lányokra, akik a disco mámorában odaadják magukat a még kevésbé tisztelhető fiúknak. Talán még cikinek számít jobb körökben, bár már általános gyakorlat, hogy 13-14 éves fiúk és leánykák is tudják, "mi a dörgés". Lenézed azt, aki a szexualitásnak rabja, és nem az őszinte szerelmet keresi, hanem csak az élvezeteket, mindegy, hogy kivel, sőt, akár egyedül, "magánban" is. Látod világosan, hogy az ilyen ember elaljasult és ugyanúgy függ a "napi adagjától", mint a drogosok vagy a láncdohányosok, kapja meg azt önmagától vagy egy másiktól. Látod, hogy ez nem jó, és Téged ennél sokkal nemesebb eszmék fűtenek: Isten szeretete, a hazáért való harc szépsége és az őszinte szerelem, a szép család vágya!

És itt elérkeztünk egy fontos ponthoz. Ezt mondod a fenti sorok elolvasása után: rendben-rendben, talán nem leszek pedofil és nem őrülök meg, ha tisztán élek. Nem hiszem el ezeket a badarságokat a zsidó kontároknak. És nem is vagyok "szexfüggő", nem fekszem le akárkivel, nem végzek önkielégítést, mert tudom, a szexualitás több az élvezetnél, ezen felül megvetem azokat a lányokat, akiket az egész város jól ismer, illetve azokra a fiúkra nem is bíznám magam, akik az ilyen lányokkal is összejönnek... Viszont miért ne okozhatnék örömet a kedvesemnek? Hiszen szeretjük egymást. Nem pénzért vettem meg a szerelmét, nem is az első randevún bújtunk ágyba, már hónapok óta együtt vagyunk. Sőt, komoly szándékaim is vannak vele. Talán ő lesz a házastársam! És nem is csak az élvezetért csinálnám, hanem a tökéletes testi-lelki egyesülésért. Azért, hogy minél jobban tudjam őt szeretni! Miért kéne hát a nászéjszakáig várnom?

Először is el kell hinned, amit fentebb írtam: Isten minden törvénye a boldogsághoz vezet. Még ha ebben a percben szenvedés is, hogy le kell mondanod a nemi örömökről Neked és a kedvesednek, még ha nem is érted, miért van így, s akkor is, hogyha azt gondolod: tudnod kell, ebben is összhangban vagytok-e, hiszen a házasság fontos része a harmonikus nemi élet.

Először is azt kell leszögeznünk: az udvarlás időszaka a házasságért van. Nem szeretem azt a szót épp emiatt, hogy "járás". Összejöttünk, járogatunk egy darabig együtt, aztán majd szétválnak útjaink... Ez gyerekes, önző és céltalan dolog. Az udvarlás ezzel szemben küzdelmet, egy nagy cél elérését jelenti. A cél pedig a lány kezének elnyerése, a házasság, sőt, nem akármilyen házasság, hanem boldog, gyümölcsöző, halálig tartó frigy.

Amilyen a készület, olyan a házasság. Erre különösen igaz a mondás: ki mint vet, úgy arat! A legtöbben így gondolják el a készületet: szeretkezünk, összeköltözünk, vagyis kipróbáljuk, milyen a másik és milyen a másikkal! Ennek ellenére láthatjuk, hiába a szexuális élet és a próbaházasság (vagyis az az együttélés, amely utána házassággal végződik), a válások száma mérhetetlenül magas, főleg azokhoz az időkhöz képest, amikor még nem ez volt az általános. Valami tehát ezzel a készülettel nincs rendben.

Tudnunk kell: a szerelem érzése, de főleg a szex drog. Aki nem tudja még, milyen örömökkel jár, nem vágyik rá. Aki viszont egyszer megtapasztalta, függő lesz, aminek lelki és biológiai okai is vannak. Az a nagyfokú gyönyör, amit a szexualitás során tapasztalsz, olyan csábító, hogy még és még vágysz rá. Eszedbe jut és felzaklat. Aki pedig függő, kielégülést keres. Hogyha házasságban élsz nemi életet, mindig ott lesz a házastársad, akivel ezt a vágyadat - mely Isten terve! - kielégítheted. Viszont ha a házasság előtt leszel ennek a rabjává, akkor fennállhat a veszély, hogy olyan emberekkel sodor össze és olyan tettekre sarkall, akikkel normális esetben nem kezdenél kapcsolatba vagy amiket nem tennél meg. Hiszen egy udvarlásból nem lesz feltétlen házasság, és a szakítás után ott állsz egyedül, viszont a vágyaid zaklatnak. Mihez kezdj hát?

A házasság előtti szexualitás ezért a boldogtalanság egyik forrása: mert amint vége a kapcsolatnak is ki kell elégítened ezt a vágyadat, ezért nem tudod kivárni az "igazit", az olyan személy érkezését, akivel el tudnál képzelni egy házasságot, hanem Neked mindenképp egy társ KELL, akivel kiélheted ezeket a vágyaidat. Vajon ez boldogság, szabadság vagy boldogtalan kapcsolatokba sodró rabság? Így biztosan nem lehet jó házasságra készülni, hiszen már a választásod sem tiszta, hanem vágyaidtól sürgetett! Ne legyél hát olyan biztos abban, hogy az udvarlásból és a nagy szerelemből házasság lesz. Addig nincs házasság, míg ki nem mondtátok Isten színe előtt az igent! És ha pórul nem is jársz, vajon nem csak azért veszed el azt a lányt, vagy azért mész hozzá ahhoz a fiúhoz, akivel a szeretkezés is összeköt, hogy biztonságban légy, nehogy beszívjon az örvény?..

A szexualitásnak viszont, mint tudjuk, nem csak testi vonatkozásai vannak. Isten ments, hogy csupán mint állatias ösztönt, vágyat fessem le Istennek e csodás adományát. A szexualitásnak van egy nagyon fontos lelki oldala is: teljes lényében köt össze két embert. A szeretkezés során nem csak teljes testi, de lelki önátadás is történik. A nő kitárulkozik a férfi előtt, teljesen kiszolgáltatja magát neki és egyben magába fogadja, birtokba veszi. A férfi pedig magáévá teszi a nőt, és ebben az uralkodásban lesz mindazonáltal a nőnél menedéket kereső, kiszolgáltatott személy. Ha valaki ezt felfogja, láthatja, hogy mindez hatalmas lelki kapocs, a függetlenségről és önállóságról való teljes lemondás.

Könnyen lehet, hogy akik élnek szexuális életet a házasság előtt, bár össze nem illő személyiségek, a szexualitás testileg-lelkileg összekötő hatására olyan erős kötődés alakul ki náluk, mintha egymásnak lennének teremtve. A házasság során viszont, ami már nem pár órás randevúkból vagy néhány napos túrákból áll, előtűnnek a hibák, az áthidalhatatlan különbségek és az, hogy a szexuális bódulat miatt a pár nem csiszolódott össze, nem tanulta meg egymás nyelvét!

Lehetséges, hogy  kötődés ellenére az udvarlás során mégis feltűnik az, hogy a férfi és a nő, a fiú és a lány nem illenek össze, és szakításra kerül sor  - gondolhatjátok. Igen, ez a szerencsésebb helyzet, sokkal szerencsésebb, mint egy rossz házasság, azonban a szexuális életet élő párok szakítása hatalmas lelki sebekkel jár, mégpedig sokkal hatalmasabbakkal, mint azoké, akik tisztán éltek. Nem véletlen írja a Teremtés könyve: "Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz." Hogyha olyantól kell elválnod, akivel testben is egyesültél, olyan lesz, mintha a másik feledet tépték volna ki!

Meggyőződésem, hogy a házasság előtti szexualitás ezért sok kisiklott élet, sőt, fiatalkori öngyilkosság okozója, amely korban még a lélek ráadásul szentimentalizmusra hajlamosabb. Látod Te is, hogy az a fiatalság, aki ennyi szenvedésen megy át pont emiatt, hova hajlik. Micsoda tendenciája van az önbódításnak és a halálnak. A fiatalkori alkohol- és drogfogyasztás, valamint az öngyilkosság nagy hányada, meggyőződésem, hogy ebből táplálkozik! Lányok seregét látom, akiket kihasználtak és eldobtak, akár csak egy ember is. Fiúk sorára tekintek, akiket a házasság előtti szabad szex és a több partner sivár lelkűvé tett, és azt gondolják, a házasság se tenné őket boldoggá. Az ilyen leányokon és ifjakon csakis Krisztus és az Ő általa felkínált tisztaság segíthet!

Persze lehet, azt mondod most, magyar testvérem, hogy túlzok, és hogy Te, aki így élsz, még itt vagy. Lehet. De akkor Te a szerencsések közé tartozol! És hidd el nekem, sok fájdalmat megspórolhattál volna. Tekints inkább a szerencsétlenekre és azokra, akik emiatt a kútba estek. Nem azt mondom, hogy csak és kizárólag ezen az úton lehet eljutni a boldogságra, a boldog házasságra, de az bizonyos, hogy ez a biztos út. S ha nemzettestvéreidről, a magyar ifjúság boldogságáról van szó, sőt, ha a sajátodról is, inkább választanád azt, ami biztosabban vezet a boldogsághoz, nemde?..

Itt a nemzet léte forog kockán, az ifjúság lelki és testi egészsége!

Talán elfogadod most már, hogy jobb a tiszta készület, az, ha jól megismered a másikat, megtanultok egymás nyelvén, nem a testiséggel kezelitek a konfliktusokat és mindenféle szép programot szerveztek együtt, hogy minél több helyzetben lásd a másikat.

Ám ha még sem egészen győztelek meg, olvasd el az alábbi két érvemet még. Az első az, hogy semmi sem zárja ki 100%-osan, hogy ne foganna meg egy új élet. Hiába a modern csodaszerek, sosem lehetsz biztos abban, hogy védve vagy az ilyen eseményektől. Hány lányt láttam én havonta szinte már sírni, mert bár az összes fogamzásgátló módszert ismerték, nem voltak - mert nem is lehettek - a védelemben biztosak, és a pár napot késő menstruációtól már a szívroham kerülgette őket. Szükséged van az ilyen idegeskedésre?

Nem mellesleg minden embernek meg van a joga ahhoz, hogy őt akarják, szeressék. Hogy indul egy élet, amit nem is kívántak? Ami túl korán jön? Hány ilyen kis magzat esik áldozatul a legbrutálisabb gyilkosságnak, csak mert a szüleik felelőtlenek voltak? Igen, ez felelőtlenség! Felelőtlen dolog, hogy az élvezetért más életével játszol! Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy szilárd, törvényes, Isten előtt is szent kapcsolatba, házasságba szülessen! Azt pedig ne nevezze senki őszinte és boldog házasodásnak, ha csak azért történik, mert jön a baba...

Második, igen hasznos oka még annak, hogy minden egyház a tisztaságot ajánlja Krisztus szava által. (S a fentiekben láthatod, hogy ez nem csak akkor való Neked, ha keresztény vagy! Bár gyanakodhatsz, mely vallás az igazság, hogyha ilyen okos dolgokat hirdet.)

Ez az ok pedig az akarat megedzése. Nagy erőfeszítésbe kerül ugyanis, hogy egy egymást szerető férfi és nő ne keresse a testi örömöket, hogy meghúzzon egy igen szűk határt, ameddig elmehetnek - ölelés, szemérmes simogatás, finom csók. Hogyha képes voltál Te és a kedvesed arra, hogy ezt a több évig tartó próbát kiálljad, biztos lehetsz magadban és a másikban, hogy ellen tud állni a kísértésnek. Feltámad a vágyad egy másik személy iránt, holott már házas vagy? Ellen tudsz állni, hiszen hosszú ideig gyakoroltad ezt! Milyen boldogan mondhatod ki a másiknak az igent, ha tudod, ő is és Te is kiálltátok a próbát, és nem fognak soha piszkos "véletlenek" történni (főleg a férfiakra jellemzően), se pedig egy vonzó test nem fog válásra sarkallani, mert a kínzó-gyötrő vágynak, legyen az csupán nemi vagy egyben testi-lelki, igazán mély szerelem, ellene tudtok mondani.

A házasság előtti önmegtartóztatás ezek szerint a házastársi hűség biztosítéka! És mire van szüksége mind az egyénnek, mind a nemzetnek, ha nem a sírig hűségben élt házasságokra? Az a lelki bizonság, hogy nincs megcsalás, az egyén és a család boldogságának az alapja. Férj, aki számíthat feleségére, feleség, aki bízhat férjében. Kell ennél több? Gyermekek, akik alól nem csúszik ki a talaj, mert a szülők elválnak, és nem sérül a lelkük a megcsalás miatti veszekedések és a szétszakadás miatt. Az ép család a nemzet érdeke! Látod hát, hogy a tisztaság igenis nem vész kárba, igenis fontos, és igenis nem magánügy, hanem nemzetérdek? Eddig talán furcsálltad, hogy ilyen témát feszegetek ezen a helyen, de láthatod, hogy itt nem csak egy egyházi kérdésről van szó, nem a világtól idegen fejtegetésről, sőt, nem is csak az egyéni boldogulásról, hanem arról, hogy egészséges lesz-e a nemzet!

A tiszta készület a boldog és sírig tartó házasság biztos alapja. Az ilyen házasság teszi alkalmassá a férfit, hogy keményen dolgozzon és nagyot alkosson, a nő pedig csak ilyenben virágozhat ki lelkileg.  Az a harmónia, melyet az ilyen életet élő szülőpár garantál, lehet csak egészséges és tettrekész ifjúság fakasztója. Csakis egy boldog házasságban élő házaspár nevelhet olyan fiatalságot, mely hazánkat feltámasztja tetszhalott állapotából! Ezért fontos hát a tisztaság!

Ezek után persze ott lehet még a lelkedben ezeregy "de"... Főleg az a kínos kérdés, hogy mi van akkor, ha katasztrofális a házasság nemi oldala. Azért ezt mégiscsak ki kéne próbálni, nem? Legalább a jegyességben. Legalább azelőtt, hogy megrendeljük az esküvői menüt...

A válaszom határozott nem. Enélkül is pontosan tudhatod, vajon összeilletek-e ezen a téren.

Az elsődleges félelem: vajon nincsenek-e pszichés illetőleg testi gátjai az önátadásnak (pl. frigiditás, impotencia). Tudnod kell, hogy a katolikus Egyház, melynek rendszerében nincs válás, akkor tekint megkötöttnek egy házasságot, ha azt sikeresen elhálták, tehát ha ilyen betegség áll fenn, akkor a házasság nem jött létre! Így nem leszel hozzákötve egy szexualitásra képtelen emberrel. Ettől tehát nem kell félni.

Másik félelem az, hogy nem illetek össze ilyen téren. Úgy gondolom, ahogy lelkileg idő kell az összecsiszolódásra, úgy a testiségben is lehet, hogy van, akinek hosszabb időre van szüksége, elsőleg nem klappol minden, főleg, ha gyakorlatlanok a felek. Viszont több év, évtized áll előttetek erre! Ha szereted a másikat, türelmed is van hozzá, és fordítva. Lehet, hogy megjavul a helyzet.

Vannak bizonyára olyanok, akik egyáltalán nem illenek össze a szexualitást terén. Hogy tudd, ez így van-e, erre is van megoldás a bűnön kívül.

Egyrészt, ha már elég érett a kapcsolatotok, beszélgethettek róla. A szexualitásról lehet diskurálni, ha nem ostoba fecsegés, kisiskolás malackodás vagy a vágyak felkorbácsolása a cél. A jegyesség már egy olyan fokozottabb készületi időt mutat, amelyben szó kell, hogy essen erről is. Ki mit gondol róla? Kinek mi fér bele és mi nem? Jó, ha erről ismeritek egymás elképzelését, még ha a gyakorlat majd esetlegesen mást is mutat, főleg a tapasztalatlanoknál.

Másik nagy segítség a rasszantropológia tudománya. A másik fajiságából sejtheted, hogy milyen a vérmérséklete már ránézésből is.

Egyébiránt pedig ott van a viselkedés. Általában ha valakik összeillenek személyiségileg, mert egy a vérmérsékletük, a szeretkezés során is hasonló lesz! Hogyha abszolút nem illetek össze ezekben a bensőséges pillanatokban, akkor a mindennapi élet során se lehet minden rendben...

Ezek persze csak felvetések. A legbiztosabb út az, amit az Egyház is megenged: a finom testi közeledés. A másiknak egy öleléséből, csókjából is sejtheted, mire számíthatsz. Az alacsony szintű, finom, megfontolt testi közeledés nem árt, sőt, ajánlott. Ez is segít a párokat összecsiszolni, hogy a másiknak nem idegen a teste sem teljesen, megszokom a közelségét. Ebben azonban nagyon fokozatosan, nagyon vigyázva kell haladni, és ne felejtsétek el: a tisztaság nem csak a szexuális egyesüléskor vész el! Ott van már a gondolatokban, a célzásokban, a túlzó testi közeledésben. Ez egy olyan szabály, melyről az Egyház nem beszél pontosan. Nem mondja ki centiről-centire, hogy mit szabad és mit nem. Ezt minden párnak magának kell kitapasztalnia - talán kisebb bűnökön, túlzásokon át. Az ajánlatom: folytonos önvizsgálat, ima, és ha katolikus vagy, rendszeres gyónás és áldozás. Jó ilyesmiben a lelkivezetőre hallgatni, de ha valóban nem kiskapuzni akarsz, hanem elsajátítani a tisztaság erényét, Jézus Krisztus fel fogja ragyogtatni lelkedben azt a határt, ameddig Ti elmehettek, és ha túllépitek, a lelkiismereted előbb-utóbb riadót fog fújni. Csak a bűnbe ne nyugodj bele, csak ezt a hangot ne akard elnémítani..!

A tisztaságért való efféle harc nem mellesleg Istenhez is közelebb visz. Megbízol Benne, követed a szavát, küzdesz Érte. Isten megáld Titeket és kapcsolatotokat, látja hűséges gyermekeit és segít nem csak az udvarlás és a jegyesség, de a házasság során is. A megharcolt, tiszta készület olyan nagy kincs az Atya szemében, mit ma ritkán lát! Aki Isten iránti hűségből megjárta ezt a nehéz utat, az még több segítséget érdemel ki a házasság idejére. Biztos vagyok benne, hogy Isten megjutalmazza a törvényéért szenvedőket!

Az Istenért való küzdés pedig szintén nem magánügy! Ez is a nemzet ügye! Hiszen aki a tisztaságért szenvedni tud, Istenért szenvedni tud, az elég erős lesz ahhoz, hogy a nemzetért is szenvedni tudjon!

Szenvedés, szenvedés... - mondom a tiszta készületről. Ám van néhány praktika, ami segíti a készülőket és csökkenti a dolog nehézségét. Elsősorban az Istenbe kapaszkodás. Ima, szentségek! Aki az útján jár, Jézus megsegíti. Második az, hogy nem zaklatom a testemet. Próbálok úgy együtt lenni a másikkal, hogy elkerüljem a kísértéseket. Ha túl jól esik a csók, az érintés, próbálok nem belekerülni az örvénybe, még többet tenni, hanem visszakozom. A legtöbb esetben nem ajánlatos az együtt alvás sem. A sok kísértésnek ez a táptalaja, hiába akartok "csak" aludni. A közös, lesötétített szobás filmnézés se a legjobb garancia a tisztaság megőrzésére, de nem mellesleg egymás megismerésére sem, így ne mindig ez legyen a program! Persze ez nem jelenti azt, hogy mind esetben és mindenki számára tilos az együtt alvás vagy a filmnézés. Mindenkinek magának kell eldöntenie, milyen önuralma van. Együtt tud-e aludni a másikkal, tud-e összebújva filmet nézni anélkül, hogy ne essen kár a tisztaságában. Ha ezek veszélyes helyzetet jelentenek a számotokra (ezt ki kell tapasztalni), akkor sétákat, kirándulásokat, közösségben levést ajánlok. Nem árt azt sem leszűrni, milyen a kedvesem társaságban: a családommal, a barátaimmal vagy épp idegenek között. Ezen kívül fontos elkerülni a magányos kísértéseket. Erotikus képeket, filmeket, ilyen ösztönöket felkeltő zenéket. Talán szégyen, hogy tízen-huszonévesen nem nézel oda, ha csókolóznak, de akár már ennek a látványa is olyan érzéseket kelthet fel benned, amelyek megnehezítik a tisztaságot. Inkább nevessenek ki, minthogy vétkezz... S még egy utolsó ajánlat: a sport! Sportolj minél többet és minél gyakrabban, így vezesd le fölös energiáidat.

Kedves, szeretett magyar testvérem, akiért ezeket a sorokat írom! Igen csúnya szavakkal illettelek talán Téged is pár bekezdéssel feljebb. Azt írtam, hogy aki függ a szexualitástól, élje ki azt mással vagy magában, elaljasult. Hidd el, ha így is vagy vele, nem vetlek meg Téged, és Isten sem. Magyar ember a másik magyart, bármilyen bűn rabja is, csak szeretheti! Hiszen, bár azt sem tudom, ki vagy, testvéremnek nevezlek. Isten pedig, aki tökéletes és maga a Szeretet, méginkább nem fog Téged megvetni!

Testvér! Talán most, hogy elolvastad ezeket a sorokat, elszörnyülködtél, és tükörbe sem mersz nézni. Talán felzokogott a lelked, és érzed, vétkeztél, és mardos a bánat, mert Neked már nem lehet boldog családod, hiszen nem vagy tiszta!..

Ahogy így elképzellek, legszívesebben feléd nyújtanám a kezemet és azt mondanám: jöjj, kapaszkodj meg! Gyere, kellj fel a mocsárból és légy szabad! Emeld föl arcodat, hiszen Rád vár valami hatalmas kincs: a második tisztaság! S ha én nem is tehetem ezt meg, megteszi más, Valaki, aki sokkal nagyobb: Jézus Krisztus! Emlékezz az elveszett bárány történetére. A Megváltó azt tanította, ha egy bárány elkóborol, a pásztor otthagyja a nyáját és utána megy. Keresi, megtalálja, majd felveszi és a vállán hordozza. Borulj le és adj könnyesen hálát az Igaz Isten előtt: e szavak az Ő száját hagyták el! Ezt fogja tenni elveszett bárányával! "Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett bárányomat!" De pontosan mi is lesz Tevéled? "Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen." Az ég ujjongani fog, és nem csak az ég, de a nemzet is! És ujjongani fog az a hajadon, akitől segítséget kérsz, s nagy igyekezetedet látja; ujjongani fog az a pap, akinek bevallod bűneid és javulást fogadsz; és ujjongani fog majd unokád, akinek boldogsága annak köszönhető, hogy Te egykor a tisztaság útjára léptél!

Bánd meg bűneidet, bízz Istenben és megjavulsz! Bármit tettél, van feloldozás, ne szégyelld magad! Ne gondold azt, hogy Neked már mindegy! Nem mindegy! Sóhajt érted Isten és a haza, sóhajt Érted egy szép magyar leány vagy egy tiszta szemű ifjú. Gondolj Szent Ágostonra, akinek még törtvénytelen gyermeke is volt, és most a legnagyobbak között tiszteljük!

Tisztaságod a boldogságod! Tisztaságod a házastársad boldogsága! Tisztaságod a gyermeked öröme! Tisztaságod a nemzet virágzása! Tisztaságod lelki erő, tisztaságod becsület, tisztaságod maga a szeretet és az igazság!

Tisztaságodban van ott a feltámadás! Tisztaságodban van ott a győzelem!

Ugye így lesz? Ugye nem felejted? Ugye nem süllyedsz el? Ugye hagyod magad kirántani a pocsolyából?

Ugye képes vagy küzdeni nem csak a saját érdekedben, de a nemzet érdekében is?

Hő imáimban kérem Isten és feléd fordulva, hogy minden magyar férfi és leány elmondhassa majd az oltárhoz lépés előtt, s majd legvégén a halál kapujában:

"A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, hitemet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja!"

Úgy legyen!

Kitartás!

B. Bernadett - Kitartás.hu

Patkánymagatartás

Napokkal a botrányos magyar-izraeli mérkőzés után magyarázkodik a polgármester. Van olyan hibbant ember ebben a szerencsétlen országban, aki elhiszi azt a süket hazugságot, hogy Szalay Ferenc nem tudott a botrányról azonnal?

Ha tényleg így volt, akkor máris ki kell rúgni, mert alkalmatlan a város irányítására! Ezek után mit tett? Semmit. Most akarja kivizsgálni az esetet a kamerák felvétele alapján. Mint ha nem lett volna ott egy tekintélyes szurkolói tömeg, akik élő tanúi és elszenvedői voltak a történteknek. Hogyan lehetséges, hogy a rendőrség a polgármester tudta nélkül vonult ki a mérkőzésre akkora erőkkel a város lakossága ellen? A minősíthetetlen botrány megtörtént, azt az érzelmi, lelki károkozást semmissé tenni már nem lehet, de a felelősöket meg kell büntetni (a nézők helyében én anyagi kártérítést is követelnék az elszenvedett megaláztatás miatt!), a sportvezetőket ki kell rúgni, a játékosokat is meg kell büntetni hazafiatlan viselkedésük miatt! (Híradmin - NIF)

Közleményt adott ki Szolnok polgármestere Szalay Ferenc, aki felháborítónak és elfogadhatatlannak tartja, hogy bárki is utasítást adjon arra, hogy nemzetünk jelképét kitiltsák bármilyen rendezvényről.

Szalay, aki egyben a Magyar Kosárlabda Szövetség elnöke is, igen kellemetlen helyzetbe került azáltal, hogy a Szolnoki Olaj KK - Hapoel Holon EuroChallenge kupamérkőzésre a biztonságiak nem engedték bevinni a nemzeti zászlóinkat...

„Amennyiben bárki megtiltotta a magyar zászló bevitelét a szolnoki csarnokba, akkor az fölháborító, megengedhetetlen, a nemzet jelképét egy magyar csapat mérkőzéséről senki sem zárhatja ki" - áll Szolnok polgármestere, Szalay Ferenc közleményében.

„Megengedhetetlen, hogy ilyen előforduljon Magyarországon, aligha hiszem, hogy bárhol a világon hasonló esetet toleránsan kezelne a közvélemény. A kérdésben természetesen egyeztettem a szolnoki klub vezetőivel, akik jelenleg a biztosítást ellátó céggel együtt vizsgálják a beléptetést megörökítő kamerák felvételét."

A polgármester egyébként nem tudta kikerülni, hogy a nyilvánosság elé álljon az eset kapcsán, mivel az országos felháborodás mindenképpen erre kényszerítette. Közleményének őszinteségét azonban némiképp megkérdőjelezi, hogy nem tűnik életszerűnek az, miszerint senki sem szólt volna neki telefonon, hogy „Ferikém! Ti adtatok utasítást arra, hogy tilos magyar zászlóval a csarnokba bejutni?".

Márpedig abban az esetben, ha ez megtörtént, akkor miért nem intézkedett rögvest az égbekiáltó magyargyalázás megszüntetésére? Miért csak jelentős késéssel reagált az eseményekre?

És mit higgyünk arról, hogy a biztonsági kamerák felvételei fogják majd bebizonyítani a jogsértést? Nem elég ahhoz kétezer tanú? Nem lehet raportra hívni mindenkit, aki csak a mérkőzés biztosításában részt vett, hogy „na, gyerekek, elő a farbával! Ki volt?"

Szóval. Kíváncsian várjuk, kin verik majd el a port, vannak tippjeink is arra vonatkozóan, hogy a legalacsonyabb szinten lévő tedd ide, tedd oda-embert fogják majd keresztre feszíteni. Szó se róla, aki ilyen ukázt teljesít, meg is érdemli.

De nem csak ő!

Nem felejtünk

Bajtársias hangulatban és fegyelemben zajlott le a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom megemlékezése vasárnap délután a Mansfeld-kopjafánál, Bátaszéken. A rendezvényen a HVIM bátaszéki és bonyhádi, a Jobbik bátaszéki, illetve a Pax Hungarica Mozgalom szekszárdi és harkányi tagsága képviseltette magát.

A Himnusz eléneklése és a HVIM bátaszéki csoportvezetőjének bevezetője után a PHM egyik szekszárdi tagja vette át a szót. Beszédében kitért a kommunizmus kultúraromboló és nemzetellenes hatására, illetve arra is, hogy ez a vörös pestis melyik néptől ered, illetve a mai világban - átalakulva - hogyan folytatja tovább a pusztítást.

Utána a bátaszéki Jobbik elnöke következett. Kihangsúlyozta, hogy bár a kommunizmus látszólag megbukott ugyan, de gazdasági és erkölcsi jellegű pusztító hatásai nem csak az akkori generáció, de a későbbi évtizedekben születettek, sőt még az ezutáni években megszületendő korosztálynak is akkora kárt okoztak, hogy csak hatalmas küzdelmek árán lehet majd leküzdeni az ebből fakadó akadályokat.

Mindkét felszólaló egyetértett abban, hogy a mi feladatunk megmutatni, hogy nagyapáink és dédapáink nem hiába adták életüket a bolsevizmus elleni harcban, és felül kell emelkednünk a ránk zúduló akadályokon még akkor is, ha a helyzet talán reménytelennek tűnik jelenleg. Csak így lesz a miénk a jövő, és így lesz olyan, amilyennek mi akarjuk.

Jó volt látni, hogy a 80 év körüli korosztály mellett a fiatalok, tizenévesek is jelen voltak a közönség soraiban. Végül a jelenlévő szervezetek képviselői meggyújtották mécseseiket a kopjafánál, majd a lakosság soraiból néhányan elhelyezték koszorúikat. A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult.

S. Zsolt - Kitartás.hu

A nemzetvezetőre emlékeznek szombaton Pécsett

"Magyarok Istene nem siratott téged, szeretted hazádat, csak ez volt a vétked. Nem szórtak senkire még soha ennyi átkot, ki nemzetét szolgálta és az igazságot." A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Pax Hungarica közösen emlékezik Szálasi Ferencre.

Március 9-én mindenkit szeretettel várnak a szervezők egy mécsessel, hogy főhajtásukkal jelezzék, nem felejtenek. A megemlékezés a Barbakán téren kerül megrendezésre 17 órai kezdettel.

(Szent Korona Rádió)

Kitartás!

Március 12. - "Nagypéntek nélkül nincs feltámadás"

Szálasi Ferenc utolsó földi cselekedeteként megcsókolta a feszületet.
Szálasi Ferenc utolsó földi cselekedeteként megcsókolta a feszületet.

A bosszú népe kegyetlen tombolásba kezdett miután sikerrel maguk alá gyűrték az ellenállás utolsó szikráit is. Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy Európa szerte pontosan hány embernek kellett mártírhalált halnia, hogy egy degenerált faj csillapíthassa olthatatlan bosszúszomját.

Hazánkban az egyik csúcspontja a vérengzéseknek 1946. március 12-én következett be, amikor Szálasit, Bakyt, és Endrét vezették a vesztőhelyre.

Szálasi Ferencet, a Magyar Királyság utolsó legitim vezetőjét még azzal sem tudták megtörni, hogy a halálba küldték. Egy korabeli tudósítás tanulsága szerint a Nemzetvezető olyan lelkierőről tett tanúbizonyságot, mely egy manapság ismert politikusban sincs jelen.

„…Végre itt van Szálasi Ferenc, a nyilaskeresztesek vezére. Egész testemben reszketek, de Szálasi még csak nem is remeg. Alig két méterről nézem lezárt vonású arcát. Semmi reszketés. Semmi izomrándulás. Semmi sápadtság. Szeretném tudni, hogy mik az utolsó gondolatai ennek az embernek, néhány másodperccel halála előtt. Egy röpke pillanatra találkozom szempillantásával - utolsó szempillantásával. Úgy érzem, hogy semmire sem gondol és semmit sem érez. Gránit. Maga az emberré lett gránit. Gránit marad akkor is, amikor elhalad három kivégzett minisztere holtteste előtt. Egyenletes, biztos léptekkel megy a halál felé. Azután csak egyetlen gesztus, egyetlen mozdulat: odahajol a feszülethez, amit a fiatal pap nyújt fel ajkaihoz, hogy megcsókolja. És meghal anélkül, hogy egyetlen izma is megrezzenne, vagy a szemében ott ülne a félelem, vagy akár nyelvével megérintse ajkait. A hóhér feltépi mellén a zöld inget, és egy érem reszket a mellén néhány pillanatig. Tizenöt óra harminc perc...”

Tudós-Takács János a téma szakértője egy előadásban foglalt össze mindent, amit egy önmagára valamit is adó hazafinak tudnia kell Szálasi Ferenc perével és kivégzésével kapcsolatban, alább ebből az előadásból tekinthető meg egy részlet.


(Szent Korona Rádió)

Retkes Tamás: Mementó – Szálasi Ferenc kivégzésének 67. évfordulójára

Szálasi Ferenc reálisan látta, hogy a háború végeztével a talmudi gyűlöletből táplálkozó ellenségei nem fogják megkímélni sem az ő, sem közvetlen híveinek életét. Az igazságszolgáltatás paródiájának betetőzéseként a halálos ítélet kihirdetésére 1946. márc. 1-én sor is került. Jellemző a Vérbíróság gyakorlatára, hogy a halálos ítéleten belül is kötélre ítélték Szálasit és társait, ugyanis az akkoriban dívó kivégzési módok – golyó és kötél- közül ez volt a fájdalmasabb és megalázóbb.

A halál oka itt a fulladás, mivel az elítélteket akkoriban soha nem csapóajtóról ejtették le – mint pl. a Nürnbergben kivégzett német vezetőket is -, hanem oszlopról lógatták le. A hóhér ezen az elítélt fejének utolsó pillanatban való elcsavarásával „segített”, amivel eltörte a nyakcsigolyát.

Megjegyzendő, hogy Szálasi és társai kivégzésének egyik alapmozzanata kísértetiesen emlékeztetett Dózsa György elpusztításának bestiális módszerére: miként Dózsára saját kiéheztetett embereit uszították, hogy megégett testéből egyenek, úgy Szálasi bitófájának beásására is hungarista foglyokat kényszerítettek. (Mások akkoriban nem is igen ültek börtönben, sőt az igazi gazemberek hozták és hajtották végre az ítéleteket.) A hatalom új birtokosai továbbra is mellőztek mindennemű tiszteletet legyőzött ellenfeleik felé, sőt igyekeztek minden lehetőséget megragadni a túlélők megtörésére is.

1946. márc. 12-én 15:00 és 15:12 között dr. Gera József, Beregfy Károly, és Vajna Gábor vértanúk már mind megtértek atyáikhoz, amikor a Nemzetvezető is sorra került. Érdekes módon őt nem fogták közre, nem kísérték a fegyőrök, hanem szabadon tette meg utolsó lépéseit a bitóig. A kivégzésnél bámészkodó, tegnapi gettólakó söpredék ütemes „Lassan, Bogár!” ordibálása egyetlen pillanatra sem maradt abba, nehogy a mártír bármit is mondani tudjon, amit esetleg az utókor feljegyezhetne. Bogár János ítélet végrehajtó – katonai rangját tekintve főhadnagy – most is pontosan megjelent elegáns fekete öltönyében és puhakalapjában, hogy gyászos munkáját elvégezze. Gyakorlott embernek számított szakmájában, kezei mégis megremegtek, amikor a Nemzetvezető nyakára akarta tenni a kötelet. Ezt egyes források szerint először az állára sikerült helyezni, mire Szálasi felnézett, és csak annyit szólt: „Lejjebb!”.

A bámészkodók között szintén jelen lévő Fernand Gigon francia szélsőbaloldali újságíró imigyen számolt be az eseményről: „.... végre itt van Szálasi Ferenc, a nyilaskeresztesek vezére. Az üvöltő tömeg halált követel a bűnösre és a bűnök súlya jobban nehezedik a vállamra, mint maga az ég. Egész testemben reszketek, de Szálasi még csak nem is remeg. Alig két méterről nézem lezárt vonású arcát. Semmi reszketés. Semmi izomrándulás. Semmi sápadtság. Ezek a szájak nem tudom hány esetben mondták ki a halálos ítéletet és nem tudom hány ezer zsidót küldtek az égetőkemencékbe. Szeretném tudni, hogy mik voltak az utolsó gondolatai ennek az embernek néhány másodperccel halála előtt. Egy röpke pillanatra találkoztam szempillantásával – utolsó szempillantásával. Úgy érzem, semmire sem gondol, és semmit sem érez. Gránit. Maga az emberré lett gránit. Gránit marad akkor is, amikor elhalad három kivégzett minisztere holtteste előtt. Egyenletes, biztos léptekkel megy a halál felé. Azután csak egyetlen gesztus, egyetlen mozdulat: odahajol a feszülethez, amit a fiatal pap nyújt fel ajkaihoz, hogy megcsókolja. És meghal anélkül, hogy egyetlen izma is megrezzenne vagy a szemében ott ülne a félelem vagy hogy nyelvével megérintené ajkait. A hóhér feltépi mellén a zöld inget és egy érem reszket a mellén néhány pillanatig. Tizenöt óra harminc perc1.”

A halál beálltát a jelenlévő orvosok 10-15 perccel később hivatalosan is megállapították. Szálasi a tömegsírban a 180-as azonosító számot kapta.

A bosszúhadjárat Szálasira vonatkozó részének egyik utolsó epizódja volt, hogy az internáltként szenvedő és alantas kényszermunkát végző Szálasinéval valamint Hubaynéval egyik este filmfelvételről nézették végig férjeik kivégzését.

A néhai Nemzetvezető kultuszát jól jelzi, hogy az 1940-es évek végén egy fiatal író, Nicolas Nagy-Talavera Passauban járva betért egy menekülttáborba, ahol nem mindennapi látvány fogadta: az egyik barakkban számos magyar menekültet lelt, akik Szálasi mártíromságának évfordulóját ünnepelték. A nyilas érában meghurcolt író megrökönyödve vette tudomásul, hogy az amerikai megszállási zónában ilyen rendezvényt engedélyeznek. Döbbenete csak fokozódott, amikor a szétoszló tömeg több tagját arról hallotta meg elmélkedni, hogy ha majd Szálasi fia2 egyszer felnő, megvalósítja apja reformjait; és hogy Szálasi védte meg a Nyugatot a bolsevizmustól. Ezek az egyszerű munkások és parasztok a kitelepült, majd kint rekedt nemzetrész tagjai voltak, akiknek szívében a néhai NV mint valami igazságos király élt.

Szálasi Ferenc és bajtársai mártírhalálukkal megnyitották és egyszersmind megkoronázták azt a véres megtorló hadjáratot, amit az Európára szabadult bolsevisták vezényeltek le és hajtottak végre. Egyes szerzők szerint Magyarországon 1945-1950-ben 90.551 fő állt népügyészség előtt háborús bűnösség vádjával. 42.066 fő ellen történt vádemelés, ebből 447 halálos. 189 főt végeztek ki.

Retkes Tamás
történész

1. Idézi: Fiala Ferenc-Marschalkó Lajos: Vádló bitófák. 205-206. p.

2. Szálasit a titkárnőjével hozzák hírbe egyes szerzők, akinek - szerintük - a Nemzetvezető fiúgyermeket nemzett. A fiúról szóló elméletnek alapjául továbbra sem szolgál semmilyen bizonyíték.

A kőszegi Szálasi-bunkernél is megemlékeztek a Nemzetvezetőről a hungaristák

A Pax Hungarica Mozgalom nyugat-magyarországi tagjai idén a kőszegi Szálasi-bunkernél emlékeztek a Nemzetvezetőre

Utunkat a kőszegi koronaőrző bunkernél  kezdtük, ahonnan rövid sétát követően - a Kálvária templomot érintve - értük el a Trianon keresztet. Ezt követően utunk a Szabó-hegy irányába vezetett, majd a Szálasi-bunker lelakatolt bejáratánál rövid megemlékezést tartottunk, felidézve a bunker építését és védelmét is. Fontos, hogy március tizenkettedikén ne csak a Nemzetvezetőre és társaira emlékezzünk, hanem arra a sok ezer magyar hazafira is, akik az életük árán is védték hazánkat. 

 A világszabadságharc végnapjaiban mintegy ezer fős német és ötszáz fős magyar sereg védte Mészáros István testőrezredes és Detre Gyula vezérőrnagy vezetésével a Szabó-hegyet és a környéket, és fedezte a visszavonulást. Az itt elesett katonákért is égtek aznap a mécseseink.

(kitartas.hu)

Hajdúnánási hungaristák megemlékezései

Emlékezés a Nemzetvezetőre

A hajdúnánási hungarista közösség első ízben emlékezett meg Nemzetvezetőnkről. A kezdeti nehézségek ellenére méltóképpen sikerült a kegyeletadás. A három megemlékező a Köztemető Hősök parcellájához helyezte el a Nemzetvezető képét, majd gyertyákat és egy koszorút helyezett el rajta. G. Attila beszédében többek között hangsúlyozta a hungarizmus szellemiségének nagyságát és a feladatot, hogy ezt bármi nehézség árán is nem csak hogy tovább kell vinnünk, de át is kell örökítenünk a jövő generációi számára. A zuhogó esőt felváltotta a napsütés, ahogy majd a hungarizmus szellemisége is fel fogja váltani a sötétség korát.


Hajdúnánási Becsület Napja megemlékezés

Idén is nagy örömmel és nem kevés büszkeséggel szervezte meg a kicsi, de annál elszántabb hajdúnánási hungarista közösség a II. Becsület Napi megemlékezését, mely a tavalyihoz hasonlatosan zajlott. A gyülekező az I. világháborús emlékműnél (Hősök szobra) történt, majd a megemlékezők a Köztemető Hősök parcellájához vonultak, ahol F. István és G. Attila beszéde hangzott el, melyben Budapest védőinek elévülhetetlen érdemei mellett előkelő szerep jutott a Hajdúnánáson harcolt és elhalt honvédeknek, akik német bajtársaikkal karöltve hősiesen védték Hajdúnánást és környékét 1944 októberében. Ezután a megemlékezők 1-1 mécsest gyújtottak minden Hős sírjánál. Az eseményt az Ébredj Magyar hangjai zárták. A sírhantokat belepte a frissen hullott hó, a hideg pedig kevéske ízelítőt adott, milyen körülmények között harcoltak dicső eleink 1945 februárjában. A megemlékezők létszáma a tavalyinál valamivel több, 10 fő volt.

Hajdúnánási hungarista közösség

Édesapja nemzetiszocialista kapcsolatai miatt vették el újszülöttjét egy angol kismamának

Lapszemle 

Egy angol kismamát néhány órákkal a születése után elválasztottak gyermekétől, az újszülött édesapjának szélsőjobbos kapcsolatai miatt. 

Az újszülött "biztonságba helyezését" azzal indokolták a kórház szociális dolgozói, nehogy annak "veszélyes és erőszakos" édesapja elrabolja őt. Azt ugyan elismerték, hogy az édesanya "semmilyen fenyegetést nem jelent a gyermekre", ennek ellenére azóta sem engedték látni neki a kisfiát, ugyanis "rettegnek attól a 200 skinheadtől, akiket az apa bármelyik pillanatban mozgósítani tud". 

Arról senki nem beszélt, hogy mire alapozzák, hogy a gyermeket bárki is el akarná rabolni. Az esetnek inkább a politikai motívuma lehet a mérvadó, ugyanis a gyermek visszaszerzéséért egy londoni bíróságon indított perben az apával kapcsolatban többször is megemlítették, hogy a Combat 18 nevű nemzetiszocialista félkatonai szervezet tagja. 

Három bíró egybehangzó döntése alapján a gyermeket továbbra sem láthatja még az édesanyja sem, amit azzal indokoltak, hogy ezt "mindkettőjük biztonsága érdekében" rendelték el. Az édesanya ügyvédje, Vanessa Meachin, hiába harcolt érte, hogy a család újra együtt legyen, a bíróság döntése alapján a szülők számára ismeretlen helyen kell felnevelkednie a gyermeknek. 

Forrás: jovonk.hu - (harcunk.info) 

Hozzászólás a beszélgetéshez

RSS